Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-06-01 / 3. szám
A duzzasztómű átadása beruházások is. Ugyancsak sok hiányosság mutatkozott a műszaki fejlesztés, az azbesztcementcső-ellátottság, és az öntözőcső-gyártás terén. A vizsgálat óta eltelt idő alatt az öntözőberendezések és öntözőtelepek kihasználása kedvezően alakult. Az új beruházásoknál ma már alaposan megvizsgálják azt, hogy az üzemi hasznosítás feltételei megvannak-e. Arra törekszünk, hogy főleg a magasabb termelési szinten gazdálkodó üzemek kapcsolódjanak be az öntözésbe, mert így viszonylag kisebb pótlólagos beruházással valósíthatók meg az eredményes öntözéses gazdálkodáshoz szükséges termelési feltételek! Az 1965—66-os, csapadékban bőséges esztendők után számítanunk lehet arra, hogy aszályosabb évek következnek s emiatt gyakran nem lesz elegendő víz a talajban. Úgy gondolom, szükséges ezért, hogy A duzzasztómű megekintése valamennyi tsz, állami gazdaság készüljön fel meglevő öntözési berendezései lehető legjobb kihasználására! Ahol pedig az anyagi lehetőség megengedi és szabad öntözővízkészlet áll rendelkezésre: ott indokolt új öntözőberendezések beszerzése is. A második ötéves terv időszakában megvalósított nagyarányú fejlesztéssel a közeljövőben nem számolhatunk, mivel ahhoz nem tudjuk megteremteni a feltételeket. Jelenleg ugyanis csak kevés helyen van szabad vízkészlet, új készletek előteremtése pedig sok költséget s hosszabb időt igényel. Ezenkívül az öntözőgazdaságokban még mindig kevés az öntözési szakember, az 1965 —66-os belvizes években a régi törzsgárda jelentős része szétszóródott. További nehézség, hogy a beruházásokra fordítható anyagi eszközeink korlátozottak. S a rendelkezésre bocsátható műtrágya mennyisége is határt szab az öntözésfejlesztésnek. Közismert, hogy mind a felhasznált műtrágya növelése, mind az öntözés jelentősen emeli a termelési költségeket. Nagyon kell tehát ügyelni arra, hogy a műtrágya és istállótrágya a lehető legjobban hasznosuljon. Őszintén meg kell mondanom: a kellő mennyiségű tápanyag-utánpótlás nélküli öntözés csak a termelési költségeket növeli és ráfizetést eredményez. Ezért a tápanyag-utánpótlás növelését és az öntözés kiterjesztését egymással összhangban kell végezni! Az öntözésről szólva, említést kell tennem néhány olyan újszerű kezdeményezésről is, amely az új gazdaságirányítási rendszer keretében bevezetésre került. Ezek közé tartozik — többek között — az öntözéses szaktanácsadás átszervezése. E feladatot korábban az AGROTRÖSZT és a vízügyi igazgatóságok látták el. Most a vízgazdálkodási társulatokhoz került át e szolgáltatás. Meggyőződésem szerint ez feltétlenül a tevékenység színvonalának növekedésével jár, mivel az öntözőgazdaságok csak magas szintű, hasznos tanácsadást fognak megfizetni, az így kapott tanácsokat viszont éppen ezért hasznosítani is fogják! Hasonlóképpen az öntözés eredményességét javítja az öntözővízdíj-rendelet, amely több anyagi ösztönzőt is tartalmaz. A vízzel kapcsolatos sokrétű, egymással bonyolult kölcsönhatásban levő, szorosan összefüggő természeti, gazdasági, társadalmi folyamatok tervszerű végrehajtásához az állam központi irányításának fokozott érvényesítése mellett, az észszerű munkamegosztás elvét kell érvényesíteni. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után bekövetkezett változások szükségszerűen megkövetelik, hogy a megerősödött állami gazdaságok és termelőszövetkezetek az üzemen belül maguk lássák el a helyi jellegű vízgazdálkodási feladatokat. Azokat helyettük más szerv el nem végezheti, mivel szoros összefüggésben vannak a talaj táperőgazdálkodásával, az alkalmazott agrotechnikával, az üzemen belüli termelés és munkaszervezés összes problémájával. E tevékenységek hasznát legközvetlenebbül a termelő élvezi. Tudom, komoly gond ez, hiszen a technika fejlődése következtében növekszik a vízgazdálkodási létesítmények építési költsége. S ez gyakran meghaladja egy-egy üzem teherbíró képességét. A megoldás útja azonban nem költségvetési terhek további növelése, hanem több termelőszövetkezet és állami gazdaság összefogása a közös feladatokra; teremtsék meg együttes erővel a megvalósításhoz szükséges anyagi eszközöket, amelyek erejüket külön-külön messze meghaladnák! Békés megye az öntözőfejlesztés terén is élen járt. Néhány lelkes öntözőgazda és öntözőmérnök — Tessedik Sámuel munkásságának nyomdokain haladva — elérte, hogy a Körös-völgy a hazai öntözőgazdálkodás bölcsője lett. A felszabadulás után szintén a Körös-völgyben indult először nagyarányú fejlődésnek a rizs-72