Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-04-01 / 2. szám
A tervezési hibák tételes felsorolása helyett az alábbiakban inkább azokat emeljük ki, amelyek a döntőbizottsági eljárásokban leggyakrabban jelentkeznek és mintegy tipikusnak tekinthetők. Abban az esetben, ha az elektromotorral meghajtott szivattyú üzemeltetése szempontjából porszáraz tér biztosítása a követelmény, pl. szolgálati medencékkel egybeépített szivattyúakna, ahol elektromos berendezések vannak, súlyos hiba, ha a tervező csak vízzáróságot biztosít, vízhatlanság helyett. Hasonló a hiba, ha talajvíznyomással kell számolni és négyrétegű szigetelés helyett csak kétrétegű szigetelést alkalmaz a tervező. Hibás a terv, ha a tervező nem veszi figyelembe a talajmechanikai szakvélemény adatait, vagy ennek hiányában készíti a tervet. Hiányos a terv, ha a tervező nem jelöli meg a talajmechanikai szakvélemény szerint mértékadó talajvízszintet, nevezetesen azt a magasságot, ameddig a víznyomás elleni szigetelést el kell készíteni. A szigetelés alaprajzának minél egyszerűbbnek kell lenni. Helytelen, ha a tervező bonyolult vonalvezetést alkalmaz a szigetelésnél, sok törést és hajlatot tervez. A lehetőség szerint kerülni kell az ilyen csomópontokat, mivel kivitelezés során a helyeken szoktak a hibák keletkezni. Ha a tervező nem jelöli meg a tervén a szigetelt medencefalat keresztező vezetékek pontos helyét és méretét, a kivitelezés során utólag kell a kész szigetelést áttörni és a vízhatlan csatlakozást már nem lehet jól megvalósítani. Hibás a szigetelés tervezése, ha a tervező a szigetelendő betonfal síkja és a tégla őrfal között nem biztosít megfelelő hézagot, hogy ezt a kivitelező cementhabarccsal kiöntse a szigetelés beszorítása végett. Ha a szigetelés nincs beszorítva, akkor könnyen megsérülhet, mert a szigetelésnek nincs sima hátoldala. A szigetelést azért is be kell szorítani, hogy a bitumenes lemezek vízfelvételét a minimumra csökkentsük. A nem megfelelő szilárdságúra tervezett szigetelést védő őrfal nem tölti be feladatát. A szigetelés magassági peremét azonosan kell tervezni, ha a tervező egyes helyeken alacsonyabban írja elő a szigetelés végződésének magasságát, ezeken a helyeken a talajvíz befolyhat. A víz elleni ragasztott szigetelések a medencéken gyakran a helytelen kivitelezés következtében hibásodnak meg. Erre vonatkozó döntőbizottsági példák a következők: A kivitelezők egyenetlen, durva felületű aljzatbetonra helyezik el a szigetelést, holott sima és tiszta felületre kell azt feldolgozni. A durva felülettel készített aljzatnál a szigetelés például a kavicsszemcséktől átlyukadhat, mozgás közben megsérülhet és nem tölti be a továbbiakban a rendeltetésszerű feladatát. Fontos követelmény, hogy a négyrétegű szigetelés minden rétege teljes felületen össze legyen ragasztva, hogy egységes homogén kérget képezzen. Egyes kivitelezők a szigeteléshez szükséges aljzatot előre lemázolják bitumennel és mire a papír felragasztására kerül a sor, a bitumenréteg már kihűl és nem ragad. Amennyiben a helyszíni adottságok következtében a szigetelés kivitelezése során talajvízszint-süllyesztés szükséges, azt folyamatosan, megszakítások nélkül kell végezni mindaddig, amíg a szigetelés teljes mértékben elkészül és a vasbeton szerkezet meg nem szilárdul. A talajvízszint-süllyesztés megszakítása ugyanis helyrehozhatatlan kárt okozhat a szigetelésben, mert ha a felemelkedő víz felhajtó ereje kimozdítja a már elkészült szigetelést, az károsan deformálódik, beszakad, gyűrődik. A medencébe nyúló csővezetékek szigeteléshez való csatlakozásánál peremeket, csőhüvelyeket kell beépíteni, hogy a talajvíz át ne szivárogjon. Ha a kivitelező a szigetelést tartó falba nem épít be előre elmozdulásmentesen csőhüvelyeket a vezetékek, a kábelek részére, úgy a kész szigetelést utólag kell áttörni és a csatlakozások vízhatatlanságának biztosítása rendkívül megnehezül. A bontások során nagyobb szigetelési felület sérül meg, mint amennyi a csővezetékek elhelyezéséhez szükséges és itt a szigetelés összedolgozása általában nem sikerül. A szigetelés végződéseit vízhatlanul le kell zárni, hogy a víz a szigetelés mögé ne juthasson. Egyes kivitelezők ezt sem tartják be, így a jól elkészített szigetelés mögé befolyhat a csapadékvíz, ami hatásaiban azonos a talajvízzel. Igen nagy gondot kell fordítani, hogy a jól elkészített szigetelést a vasbeton medence acélbetétjei ne sértsék meg, ne lyukasszák át. Amennyiben ez mégis előfordul, úgy a sérült szigetelést azonnal ki kell javítani, a betonozást csak ezt követően szabad végezni. A szigetelést tartó őrfalat a betonmedence építésekor merevíteni kell, hogy el ne mozduljon. Előfordult, hogy a merevítést a kivitelezők elhagyták, így betonozás közben a tartófal a szigeteléssel együtt eredeti helyéről elmozdult, aminek következtében a papírszigetelés elszakadt, vagy megrongálódott. A kivitelezőnek a talajmechanikai szakvéleményt felül kell vizsgálnia abból a szempontból, hogy a tervező a mértékadó talajvízszint magasságát a szakvéleménynek megfelelően rögzíthette-e. Előfordult, hogy a kivitelező a talajmechanikai szakvéleményt figyelmen kívül hagyva készített szigetelést, ami nem volt jó, nem védte meg a létesítményt a vízbetöréstől. Előfordul, hogy a medence fala és a szigetelést tartó őrfal közötti hézagot a kivitelező nem tölti ki folyamatos szorítóhabarccsal, a szigetelés megtámasztás nélkül marad és a talajvíz hatására felreped. Természetesen a felsorolásunk nem teljes, csak példázódó és így örömmel fogadnánk, ha a döntőbizottsági példák mások által is kiegészítést nyernének. Markó Iván 57
