Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-04-01 / 2. szám
Szennyvíz-utótisztító tavakban a gazdasági eredmény is kedvező ben július 12-én hajnalban a hármas tóban pár percen belül több mint 400 mázsa hal pusztult el. Ezen a napon nemcsak Pellérden, hanem a péteri tavon, sőt a Velencei-tó „Templom” tisztásán is észleltek halpusztulást. Véleményem szerint e gazdag, aktív iszaprétegű tavak rothadásból keletkező kénhidrogént termeltek, amely a száraz szél okozta légritkulás következtében felemelkedett, a vízből az oxigént kiszorította, ami a halak pusztulását okozta. Talán túl sokat időztem e tónál, de a tapasztaltak közlésével új gondolatok születhetnek a bajok megelőzésére. Másik — szennyvizesnek mondott — tó a balatonföldvári 1 tóegységből álló, 50 holdas halgazdaság, amelyet a Köröshegyi patak táplál. E halastavat 1929-től 31-ig kezeltem. Minthogy a tó az üdülőtelepbe beágyazva terül el, már akkor több üdülő szennyvizét vezették bele. Az évi természetes halhúshozama 200—220 kg/kh volt. A tógazdasági természetes halhúshozam az a kg-ban kifejezett élősúly-gyarapodás, ami egy-egy évi üzemeltetés alatt, jó növekedőképességű, nemes ponty behelyezéssel, megfelelő ragadozó hallal is népesített tóban etetés és trágyázás nélkül holdanként termelhető. Ez országos átlagban 100 kg/kh-ra tehető. 1953-ban felépült Balatonföldvár szennyvizének biológiai derítőtelepe. Az előtisztított szennyvizet a Köröshegyi patakon át juttatják a tóba. A biológiailag derített és hígított szennyvíz bevezetése óta ugrásszerűen emelkedett a tó természetes halhústermelése. A bevezetés utáni 8 év átlaga 321 kg/kh. Annak ellenére, hogy a szennyvíz halászati szempontból hasznos tápanyagából a biológiai derítéssel és ülepedéssel sok elvész. A Köröshegyi patak Vize a szennyvíz felvétele után fnlntegy 300 m-en át nádasban szétterülve folyik a sík vízig. A torkolat deltájában évek során olyan lerakodás állott elő, hogy a meleg július—augusztusi napokban mintegy 5 holdas területen egyre gyakoribb az oxigénhiány és következménye a részleges halpusztulás. A földvári tó tapasztalatai alapján módosítva vezették be 1963-ban Fonyód község üdülőjének szennyvizét a 87 holdnyi, Zardavári I-es tóba. Itt csupán mechanikailag tisztítják a kommunális szennyvizet és olyan aknákon keresztül juttatják a tóba, amelyekben oxigéndúsítás céljából 8—10 lépcsőfokon át esik a szennyvíz. Itt a természetes halhústermelés növekedése nem volt jelentős — a 8 évi átlag 95,2 kg/kh csupán — a szennyvíz azonban ez ideig halelhullást még nem okozott. Ezek a halgazdaságok nem nevezhetők tipikus szennyvizes halgazdaságoknak, mert a bevezetett szennyvíz tápanyagának csak töredéke értékesül a planktonokon keresztül a halhústermelésben. A nem kellő elosztású tömeges szennyvíz-bevezetés nagy kockázatot jelent és károkat okozhat a termelésben. Ezeknek a halgazdaságoknak nincsenek 40
