Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-04-01 / 2. szám
kellő vízmennyiségű folyóvíz áll rendelkezésre — 300 hold intenzív öntözését teszi lehetővé. Ugyanezen létszám kommunális szennyvizének hasznosításához 70 hold halastó elegendő. Ez esetben a vízforrás mellett elsősorban a beruházási igény szabja meg a hasznosítás módját. Azonos beruházás esetén a halastavi hasznosítás adja a kedvezőbb eredményt. A mezőgazdasági víztározókba juttatott kommunális szennyvíz a halakon keresztül is, de öntözés révén az öntözött növényeken keresztül is hasznosul, ha a tározás több célú. A legtöbb szennyvíz gazdag fehérjékben és sok olyan egyéb anyagot is tartalmaz, amelynek hasznosítási lehetősége kedvező, nálunk azonban még nincs kellően kihasználva. A szennyvíz, éppen nagy fehérjetartalma miatt gyorsan bomlik, ehhez nagy mennyiségű oxigént használ fel, ami veszélyezteti a vízi élet biológiai egyensúlyát, sőt általános pusztulást is idézhet elő. Több államban ezért olyan rendszerű halastavakat építenek, amelyekben hosszú, keskeny tórendszereken át 1 :15 arányú friss víz adagolása mellett állandóan cirkuláltatják a vizet. Így akadályozzák meg a szennyvíz okozta oxigénhiányt. Nálunk ilyen rendszerek kialakítása a vízszegénység és a költséges gépi üzemeltetés miatt nem lehetséges, illetőleg nem gazdaságos. Az első úgynevezett szennyvizes hazai halgazdaság a pellérdi volt. Ez az öt tóegységből álló 248 hold kiterjedésű, ponty os tógazdaság, Friss vízre a hal mindenkor felszökik Pellérd község határában a pécs— görcsönyi műút két oldalán, Pécstől 9 km-re, a pécsi vízre telepítve, 1922-ben épült. A halastavakat az akkor még derítetlen pécsi kommunális szennyvíz táplálta és így azok rendkívüli halterméseket produkáltak. 350—400 kg/kh természetes halhúshozamával az ország legjobb halgazdaságának számított a pellérdi gazdaság. A hasznos kommunális szennyvizek mellett azonban már akkor is jelentkezett az iparosodó Pécs ipari és a szénbányák mosóiból kikerült, lebegő szénporos ipari szennyvize, amely állandóan koromfeketére festette a pécsi vizet. Ez utóbbi közvetlenül nem volt káros, annal inkább a bőrgyári pácolókádak leürítésével szennyezett víz, amely barnás-vörösre színezte a tápláló vizet. 1927-ig sok halpusztulás okozója volt e szennyezett víz, amely bamásvörösján később nem fogadták be a bőrgyári szennyvizet, hanem a duzzasztók felhúzásával továbbengedték. 1927—28. években Pataki Beksits Tiborral, a pellérdi tógazdaságban megszerveztük az előre jelzést és telefonértesítésre elengedtük a bőrgyári szennyvizet. így közvetlenül tudtunk védekezni a bőrgyári szennyvíz ellen, de nem sikerült elérni ezt a szénpor és a durva kommunális szennyvízhordalék lerakodásából keletkező — 1927-ben egyes tavakban már 30—40 cm-es réteget képző — iszapréteg rothadásából eredő kénhidrogéngázok ártalmának kikapcsolása terén. Növelte a problémát, hogy a kedvező tápanyagbázis és vízhőmérséklet következtében hihetetlen menynyiségben elszaporodtak a növényi planktonok. Ezek a fotoszintézis útján oxigént termelő szervezetek azonban, ősz felé a nappalok rövidülésével maguk is egyre inkább oxigénfogyasztókká váltak és így a nappal termelt oxigén nem volt elégséges a hosszú éjszakai oxigénfogyasztás ellensúlyozására. A következmény a vízi élet nagyarányú pusztulása volt. 1927. és 28. években augusztus 30-án, illetőleg szeptember 1-én a négyes tóban több száz mázsa hal pusztult el. Télen a teleltetőket a víz szellőztetése és oxigéndúsítása érdekében már akkor is szivattyúval tápláltuk. Az azóta eltelt évek folyamán több rendezés történt. így a pécsi szennyvíz biológiai derítőállomása is működik, — a vizeket állandó vegyvizsgálat mellett bocsátják a tavakba — mégis előfordul rendkívüli arányú halpusztulás. Múlt év-Légszívó „1”-zsilipen át a víz oxigénnel dúsul 43
