Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-04-01 / 2. szám
elektromosan távvezérelt és hagyományos bögéző műtárgyak, szivatytyútelepek, kiépített légvezetékes hírközlés és szakképzett diszpécser rendszerű szolgálati hálózat állanak rendelkezésre. Feltűnt, hogy a főcsatornák töltésein makadámút van kiépítve és valamennyi nagyobb létesítmény üzemvezetője gépész-, elekro- vagy vízépítő mérnök. Andizsani kísérőink — a csatornarendszereket üzemeltető vállalat főmérnöke és a helyi tanács vízügyi osztályának képviselője — Lugumbej faluba, az ottani 2000 ha öntözött területű kolhozba vittek el bennünket. A nagyon szívélyes fogadtatás kapcsán elmondták nekünk, hogy főterményük a gyapot, mely a terület 80%-án terem és ha-ként 24—25 q termést ad. Ezenkívül rizs-, gyümölcs- és zöldségtermesztéssel foglalkoznak, természetesen csak öntözött körülmények között. Állattenyésztésük két fő ága a juh- és a szarvasmarha-tenyésztés. Megtekintettük a kolhoz kultúrparkját, saját aszfaltkeverő üzemét és üzleteiket, a szépen rendezett és öntözőcsatornákkal szegélyezett utcákat, az új modern és hagyományos magas kerítéses házaikat. Az őszinte, baráti hangulatú eszmecsere és látogatás sokáig kedves emlékünk marad. Jangijer, Éhség-sztyeppe Az „új föld” városa — Jangijer — nevében is híven kifejezi azt a változást, mely a legutóbbi időkben végbement az Éhség-Sztyeppén. Az 1940-es években még csak egy válfaja létezett itt a mezőgazdálkodásnak: a félnomád állattenyésztés. Ma már új szovhozközpontok sokasága, végeláthatatlan nagyüzemi öntözött táblák és a távolba vesző héjcsatornák fehér vonala jelzi minduntalan a több mint X millió ha öntözésre berendezett területet, melynek nagyobbik részén a „fehér arany”-at, a gyapotot termelik. Már 1870-től kezdve épültek vízellátó csatornák (Kirov csatorna), de komolyabban megalapozott, mérnöki öntözőrendszerek kiépítése csak 1956-ban kezdődött el. A mai helyzetről nyújt vázlatos tájékoztatást a 4. ábra. Először a közutakat, vasútvonalat, energiaellátó hálózatot és lakóhelyeket építettek, majd az öntözéses ipar telepítése történt meg (pl. Jangijerben: 300 000 m3/év kapacitású beton előregyártó üzem, gépjavító vállalat, öntöttvas szerelvény és csőgyár, házépítő kombinát). 1956—60. között a főcsatornák épültek meg, így főképpen a 134 km hosszú, 300 m3/s vízszállító képességű Déli Éhség-Sztyeppe-i főcsatorna. 1960-tól a ma már harmincnál is több szovhoz öntözőtelepeinek kiépítése folyik. Éhség-Sztyeppe-i rövid kőrútunk két állomásán — Jangijerben és Pachta-Arálban — a lecsapoló hálózat nélkül megvalósított öntözések utóhatása és a magas sótartalmú, agresszív talajvíz okozta problémákkal kerültünk fóképpes kapcsolatba. 5. kép. A Kara-Darja folyó duzzasztójának hordaléklebocsátó zsilipéi és a biztonsági túlfolyó, a felvíz felől nézve m3 hordaléknak a folyóba való viszszamosását szolgálja. A vízkivételi mű szabadban elektrifikált, orsós felhúzó szerkezetű surrantós zsilip, 2X2 nyílással, a betétgerendás elzárási lehetőségek biztosításával alul-felül. Kezelésük a bal parti vezérlő teremből történik, melyből a Kara-Darja duzzasztójának hasonló szerkezetű zsiliptábláit is kezelik. A duzzasztómű 11 nyílású hordaléklebocsátó zsilipből áll, melyek alaprajzban és együttesen a felvíz felé ékesen helyezkednek el, impozáns és hagyományosan esztétikus elrendezésben. (Lásd 4., 5. és 6. fotókat.) A Ferganai-medence nagy csatornáinak, csatornarendszereinek üzemben tartását — tanácsi felügyeletű, de külön az üzemeltetés lebonyolítására szervezett — üzemelési igazgatóság végzi. Az igazgatóság a nagyobb csomópontokhoz telepített felügyelőségekre, valamint vonal menti feladatú csatornaőr járásokra oszlik és fő feladata az üzem lebonyolítása, a vízkormányzás végzése (a víznek az öntözőtelepek vízkivételéig való eljuttatása). Az üzemrend az alulról ellenőrzött közvetlen felvízszinttartásos, felülről vezérelt üzemeltetés elvei szerint van beállítva. Ehhez távjelző vízmércék, 6. kép. A Kara-Darja folyó duzzasztója az alvíz felől nézve 42
