Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-04-01 / 2. szám
A korábban épült szétszórt és rendszertelen öntözőtelepek használata évenként néhol egy méter talajvízszint-emelkedést is okozott. Védekezésül és a talaj vízháztartásának kedvező irányba terelése végett hatalmas vállalatot hoztak létre Jangijerben, amely elsősorban a zárt, kisebb mértékben a nyílt drenázsok kiépítését végzi 1964 óta. Eddig mintegy 160 ezer ha terület alagcsövezése készült el, melyek üzemeltetését is a vállalat végzi. Az öntözésbe vont táblákon belül 3—3,5 m mélységbe a legkorszerűbb gépi berendezésekkel fektetik le az egymástól 100—200 m távolságban levő, 100—150 mm átmérőjű égetett agyagcsöveket, melyeket 150—250 mm átmérőjű ugyancsak égetett agyagcsövek fognak össze. Az egy hektárra eső csőmennyiség 50—60 fm. Az összegyűjtött talajvizet 500 mm-ig ac., azon felül vb. csövek vezetik a befogadókig, melyek aztán nyíltfelszínű csatornákként egyrészt a folyóba juttatják el a lecsapolt vizet, a lecsapolt víz másik része — néhány főgyűjtőn keresztül — a Kizil-Kum sivatagba jut, ahol azt elpárologtatják. (Lásd 4. és 5. ábrát.) A terület alagcsövezése után a tereprendezett vagy kalitkázott felszínre, árasztásos módszerrel öntözővizet vezetnek és általában 3000—3500 ms/ha víznormával átmossák a talajt. Ezt a műveletet gyakran évenként meg kell ismételni. A sókimosás akkor befejezett, ha a főleg Cl-tartalom nem haladja meg a 0,01% értéket. Az alacsonyabb befektetés és a korszerűbb üzem miatt fejlesztették ki az ún. vertikális drenázst. A Pachta-Aráli szovhozban két éve üzemelő kísérleti telepet látogattuk meg, ahol kb. 7000 ha területen 72 kút megépítésével ezt a módját választották a talajvízszintszabályozásnak. (A kutak szerkezetét vázlatosan lásd a 6. sz. ábrán.) Átlag 100—120 ha terület esik egy-egy kútra, melyek üzemét központilag — erre a célra létrehozott üzemeltetési szervezet diszpécser-terméből — vezérelnek. Az alagcsövezéssel és a vertikális drenázsokkal (kutakkal) kitermelt vizet nem használják öntözésre, bár előfordul, hogy egy-egy kút édesvizet ad. A rendszeres vízminőség-vizsgálatokat a szaniiri kutatóintézet kihelyezett laboratóriuma végzi. Tekintve, hogy a gyapot — és itt is ez a fő növény — a szükséges vízmennyiség 40%-át a talajból veszi fel, a kutakat vegetációs időben nem üzemeltetik, hanem a terepszinttől mért 3 m fölé engedik emelkedni a talajvízszintet. Kora ősszel természetesen újra — automatikusan vagy előre programozottan — megindulnak a búvárszivattyúk, melyek általában 24 órai üzem alatt 300 m távolságban 3 cm leszívást tudnak előállítani a tapasztalatok szerint. A kutak ismételt beindítása előtt azonban itt is alkalmazzák az átmosató öntözést, mintegy 3000— ff / ! ■ tu -£k*ee? - jrifye/yte vt eyacdaj/tadn*?/’ fffMuú’tt'tif/ Jelmogyaroiat: “*S- folyóí , pólótól: lóroiók , torok Öntőid сю torna lecsapoló csatorna tölgylóróqat -•“= köre cet • ró'oeot hegyet Cito tag '"’s.. köitóreoeóg hatat ot 4. ábra. Helyszínrajz az Éhség-sztyeppe vízgazdálkodási főműveiről 5. ábra. Alagcsövezés vázlatos elrendezése (Éhség-sztyeppe. Jangijez) tób/a határ 43
