Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1969-04-01 / 2. szám

Törekvéseinek megvalósításában elsősorban Nyisztor György, a vízgazdálkodás ügyeiért legfelsőbb szinten felelős népbiztos, a munkásmozgalom régi, nagyműveltségű és közmegbecsülésnek örvendő alakja támogatta.

A Tanácsköztársaság rövid fennállása nem adott lehetőséget a kormány vízgazdálkodási programjának rendszeres összefoglalására és közreadására, olyan formában, mint azt, jó tíz évvel később, Sajó Elemér tette. A Tanácsköztársaság vízügyi szolgálatának iratanyagában, terveiben, közleményeiben azonban már a Sajóféle emlékirat minden lényeges eleme: helyzetfelmérése, célkitűzései egyaránt megtalálhatók, sőt érvelése is sokszor azonos azzal. Joggal beszélhetünk tehát a Tanácsköztársaság vízgazdálkodási programjáról: a történelmi fejlődés belső logikája — a tervgazdálkodás, a tervszerű gazdasági-műszaki fejlesztés felmerülésével együtt — szükségszerűen napirendre tűzte egy ilyen összefüggő és egységes vízgazdálkodási program kialakítását. Csak az idő rövidségén múlott, hogy ez csupán töredékesen, mozaikszerűen állt össze, s bontakozik ki előttünk, de alapelvei így is világosan körvonalazhatók a fennmaradt dokumentumok alapján:

E vízügyi program elsősorban a több célú vízépítési nagylétesítmények: a folyócsatomázást (hajózást), a vízerőhasznosítást és öntözést egyaránt szolgáló vízlépcsők építését állította előtérbe: éspedig, a lehetőségek vonalán haladva, a mosoni, szentendrei és a soroksári Duna-ág vízlépcsőit. (Közülük kettő a Tassi és a Kvassay vízlépcső már megvalósult, a Pozsony—Győr közti vízerőhasznosítási lehetőségek értékesítésére, korszerű formában, magyar—csehszlovák együttműködés keretében kerülhet majd sor és nagyon valószínű, hogy újra felmerül majd a szentendrei Duna-ág vízlépcsőjének terve is, melynek az öntözés mellett — a Duna-vízszint állandósításával — a főváros vízellátásában is szerepet szántak.)

Az energiagazdálkodás nemzetközi fejlődési tendenciáinak megfelelően — az energiagazdálkodás úttörő magyar teoretikusai hatására — növelni kívánják a vízerőhasznosítás, ill. a hőerőművekkel kooperáló vízerőművek részesedését az ország energiaellátásában, s ennek érdekében az említett három Duna-ágon összesen hat vízerőmű építését tervezték. Ugyanakkor azonban foglalkoztak a kisebb folyók (Rába, Sió stb.) vízerőhasznosításának terveivel, s Bánki Donát javaslatára a kisvízfolyások energiahasznosításának korszerűsítésével is.

Az infrastruktúra fejlődésének aránytalanságait és elmaradottságát kívánta megszüntetni a Tanácskormány korszerű közlekedéspolitikája, mely elsősorban a vízi utak és a vasutak harmonikus, egymást kiegészítő és segítő fejlesztését állította a korábbi egészségtelen verseny helyébe. Ezt a célt szolgálta a Duna—Tisza csatorna építésének megkezdése, ill. a Csatornaépítő Igazgatóság haladéktalan megszervezése 1919. márc.

Bogdánfy Ödön, a Tanácsköztársaság vízügyi szolgálatának vezetője

25-én — Gerster Béla, a Korinthoszi-csatoma világhírű tervezőjének és építőjének vezetésével. És szoros összefüggésben állott a tervezett csatorna építésével az annak felső szakaszát képező soroksári Duna-ág csatornázása, valamint a csatorna forgalmának fogadására hivatott Csepeli Nemzeti és Szabad Kikötő építése is. A háború tartama alatt mindvégig szünetelt munkálatok haladéktalan új rafelvétele elsősorban Sajó Elemér érdeme volt. Társai a munkálatok vezetésében pedig Lampl Hugó és a vízlépcsők tervezője Benedek József voltak. Mindkét kirendeltség, ill. igazgatóság havi jelentései intenzív tervező és előkészítő munkáról számolnak be. Ekkor készült el többek között a gubacsi híd terve és a két vízerőmű előzetes üzemterve is. (Benedek József munkája.) De nem szünetelt a munka a hadműveleti területek közvetlen közelébe eső Sajó-Csatornázási Kirendeltségnél sem. A korábbi téves beállítás helyesbítése érdekében nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy a Tanácskormány milyen nagy jelentőséget tulajdonított, a megváltozott viszonyok között növekvő súlyú mezőgazdaság fejlesztésének és kedvező értékesítési lehetőségeink hasznosításának. (A Mosoni Dunaág mellett tervezett öntözőrendszerrel nyilvánvalóan elsősorban mezőgazdasági exportunkat kívánták fokozni.) Mezőgazdasági adottságaink hasznosítását elsősorban egy nemzetközi viszonylatban is teljesen újszerű Mezőgazdasági Műszaki Szolgálat felállításával kívánták biztosítani, mely-35