Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1969-02-01 / 1. szám

tetni nagyfokú elmaradottságunkat. 1967 végén kereken 2,5 millió városi lakos, tehát a városi lakosságnak csupán 54%-a élt csatornázott területen. 80% feletti a csatornázás Budapesten, Dunaújvárosban és Győrött, 7 városban 70% körüli, 26 városban pedig még nincs központi szennyvízcsatornázás. A csatornázás fejlődése az elmúlt 2—3 évben meggyorsult. 1961—65 között évente 100 km csatornahálózat épült, jelenleg 200—250 km. Továbbra is rendkívül vontatottan halad azonban az elhasználódott csatorna pótlása, elsősorban a fővárosban és különösen nagy az elmaradás a szennyvíztisztító telepek építésében.

A városi vízellátás és csatornázás fejlesztésének

főbb célkitűzései

A vízellátás és a csatornázás fejlesztésének jövőbeni tendenciáit, arányait a népgazdaság és a városok fejlődésével összhangban törekszünk kijelölni. V

A demográfiai vizsgálatok alapján az ország 1980. évi lakosszámát 10,6 millió, 1985-re 10,8 millióra becsüljük.

A településhálózat továbbfejlesztése és a városrendezés során a gazdaságos közművesítés szempontjából alapvető igény a települések belső szerkezetének ésszerű tömörítése, a településhálózat szerkezeti rekonstrukciója során pedig a városok számának és lakosságának növelése. A kidolgozás alatt levő településhálózati fejlesztési terv szerint távlatban 124 várossal és városi szerepkörű településsel továbbá, 130 kiemelt alsó fokú központtal, 552 falukörzet-központtal és mintegy 2400 faluval kell számolnunk. A fejlesztés során a 124 városi és városi szerepkörű ellátási centrum közműves vízellátását 80—90%-os ellátási szintre indokolt emelni. Elsősorban azoknak a nagyobb településeknek fejlesztésére kell a figyelmet fordítani, amelyeknek még nincs központi vízmüvük vagy vízmüveik korszerűtlenek, továbbá, ahol az ellátottság az országos átlagnál lényegesen alacsonyabb, ahol az egy főre eső háztartási vízfogyasztási érték nem éri el a napi 80—100 litert.

Az ellátás színvonalának javítását az egy főre jutó vízfogyasztási norma növelése, a házi bekötések kiterjesztése, a közkifolyós ellátásban a kifolyók távolságának csökkentése (max. 150 m) útján kívánjuk elérni.

A városokban élő lakosság közműves vízellátottságát az 1965. évi 80%-ról 1970-re 84%-ra, 1985-re 90%-ra, a csatornázást pedig az 1965. évi 54%-ról 1970-re 57%-ra, 1985-re 80%-ra növeljük.. A beruházások ütemezésében és területi arányainak kialakításában különös figyelmet kell fordítani az új lakótelepek, az ipari területek és üdülőövezetek közművesítésére, az ipar ágazati és területi fejlesztési tendenciáira.

A harmadik ötéves tervben a városok vízellátására 2600 millió Ft-ot, a csatornázásra 2100 millió Ft-ot fordítunk, az összes ilyen célú (vízellátási-csatornázási) beruházások 80%-át. A fővárosban, a napi 100 000 m3 kapacitásra tervezett Horány-surányi vízmű 1970-ig előreláthatóan napi 45 000 m3-rel üzembe lép és megkezdődik a Váci úti elöregedett nyomóvezetékek helyett az új főnyomóvezeték építése. 1975-ig a fővárosi vízművek víztermelő kapacitása 1,1 millió m3/nap-ra emelkedik. Ezzel összhangban bővül a főnyomóvezetékek és a szivattyúállomások kapacitása is.

Vidéki városaink közül Debrecenben az új IV. sz. vízműtelep 15 000 m3/nap, Szegeden a

III. sz. vízműtelep 22 000 m3/nap többletvízmennyiséget szolgáltat a város lakossága számára. Kecskeméten, Szolnokon, Veszprémben és Gyöngyösön folytatódik a vízművek fejlesztése, Sopronban megkezdődik a fertőrákosi víztermelő telep, Zalaegerszegen a vízmű II. ütemének építése, más városokban is jelentős vízműbővítés valósul meg.

Miskolcon 1971—75. között üzembe lép a Hernád menti vízmű 30 000 m3/nap kapacitással, Debrecenben pedig a Keleti Főcsatorna melletti vízkivételi mű 20 000 m3/nap kapacitással szolgálja majd a város jobb vízellátását.

A jelenlegi tervidőszak fejlesztési üteménél előreláthatóan gyorsabb lesz az előrehaladás a vízellátás és a csatornázás terén az ország más városaiban is.

Alapvető célul tűztük ki, hogy csökkenjen az aránytalanság a közműves vízellátás és csatornázás között. (Országos átlagban a csatornázást a jelenlegi 26%-ról 1985-ig feltehetően csak 60%-ra tudjuk fejleszteni, de a tervek szerint a városok csatornázása a jelenlegi 55%-os mértékről 80%-ra emelkedik.)

A főváros 1970-ig a kelenföldi átemelőtelep és a Vaspálya úti főgyűjtő építésére 180 millió Ft-ot fordít. Megkezdődik az újpesti főgyűjtő építése is. A negyedik ötéves tervben Budapesten előreláthatóan megépül a Duna jobb parti és a Róbert Károly körúti főgyűjtő, a délbudai szivattyútelep, összesen mintegy 210 millió Ft költséggel, s további hálózatépítés és rekonstrukció 450 millió Ft beruházással. 1970-ig a vidéki városokban, így Debrecenben a Teleki és Böszörményi úti főgyűjtő, Szegeden a Rókus-móravárosi főgyűjtő épül meg. Mezőkövesden befejeződik a szennyvíztelep építése, Veszprémben jelentős csatornázási munkák kezdődnek, mintegy 80 millió Ft előirányzattal. 1975-ig Debrecen, Kecskemét, Békéscsaba, Hódmezővásárhely is új szennyvíztisztító teleppel gazdagszik.

A vizek minőségi védelmére a települések túlnyomó többségében a teljes biológiai szennyvíztisztítás bevezetését irányozzuk elő. Ez közel 2 millió m3/nap kapacitású szennyvíztisztító telep építését teszi szükségessé. Megfelelő befogadó híján levő települések esetében — mint pl. Kecskemét, Gyula és Nagykőrös — a szennyvíz elhelyezését célszerű mezőgazdasági hasznosításhoz kapcsolódva megoldani.

3