Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-02-01 / 1. szám
A vízellátás és csatornázás vízgazdálkodási feltételei A települések, különösen a koncentráltabb vízigényű városok és az ipar vízellátása mind nagyobb és bonyolultabb feladatok elé állítja a vízkészletgazdálkodást. Már nem elegendő adott térség természet adta vízkészlete. A növekvő igényeknek megfelelően tervszerűen módosítanunk kell a természetes vízháztartást, hogy megvalósítsuk a készletek és az igények területi és időbeni harmóniáját. A műszaki megoldások kialakításakor a korábbi helyi vízkészletekre telepített parciális megoldások helyébe mindinkább egy-egy nagyobb térség hidrológiai és geohidrológiai adottságait, a különböző gazdasági ágazatok együttes igényeit figyelembe vevő komplex szemlélet lép. A víztermelést, a vízellátást, mint vízgazdálkodási feladatot egyfelől a természeti feltételekkel, másfelől a társadalom életével, a termelőerők fejlődésével összhangban kell megoldani. A hasznosítható készletek növelésére megkezdtük a felszíni víztározók fokozott ütemű kiépítését. A Bán-patakon és a Mátrában létesülő felszíni tározók az ózdi térség és Párád környékének vízellátását oldják meg. A talajvíz dúsítása Borsodszirákon, Nagybátonyban és Budapesten, a karsztvíznek karsztaknák útján való megcsapolása, Inotán és Budaörsön, a karsztvíznek a térszín alatti képződményekben való tározása Balatonalmádiban mind arra irányulnak, hogy a természetes lefolyási és áramlási viszonyokat a szükségletnek megfelelően átalakítsuk, a vízkészletek optimális hasznosítását elérjük. Évente mintegy 200 millió Ft-ot fordítunk a felszín alatti, több száz méter mélységben elhelyezkedő vízkészletek felkutatására, amelyek az ivóvízellátás legmegbízhatóbb bázisai. Azon túl, hogy a mélyfúrásokkal a közvetlen hasznosítási igényeket Idelégítjük, célunk a kevésbé ismert mélységi vizek áramlási törvényszerűségeinek, a vízhozamoknak és a vízminőségnek pontosabb meghatározása. A helyi vízkészletek pótlására a fogyasztóktól távoli vízgyűjtők vizének igénybevétele, több részvízgyűjtő terület vízkészletének összekapcsolása válik szükségessé. Ilyen vízpótló rendszerek épültek már pl. Borsodban, Ózd vízellátásának megoldására, a Bán-patak vizének átvezetésével a Hangony-patak vízgyűjtőjébe, vagy Nógrádban, ahol az Ipoly vizének átvezetése a Zagyva völgyébe teszi lehetővé Salgótarján vízellátásának megoldását. Ma már 16 városunkba távvezetékes vízellátó rendszer útján jut el a víz. A távvezetékek átlagos hossza 16 km. A növekvő vízszállítási távolság miatt megkezdtük a regionális vízművek építését és a jövőben is egyes települési csoportok regionális vízművek útján kapcsolhatók össze, sőt nagyobb időtávlatban a régióközi rendszerek kiépítése is reális elképzelésnek látszik. Az ivóvízellátás fontos bázisai lehetnek a bányaművelés során felszínre emelt vizek. A bányaművelés szükségszerű víztelenítési feladatait össze kell hangolni a vize1 látással. (Pl. Nyirád, Iszkaszentgyörgy, Tatabánya.) A növekvő vízfogyasztás növeli a vizek szenynyeződésének veszélyét, ami a közvetlenül hasznosítható vízkészletek csökkenéséhez vezet. A felszíni és a minőség szempontjából kedvezőtlen felszín alatti, pl. magas vas- és mangántartalmú vízkészletek igénybevétele ivóvízellátási célra szükségessé teszi a vízelőkészítés, a víztisztítás technológiájának tökéletesítését. A vizek tisztasága védelmének alapvető jogi és gazdasági feltételeit az új vízügyi törvény és annak végrehajtási rendelete teremtették meg. A törvényes lehetőségek nemcsak módot adnak a vízminőségvédelmi előírások fokozottabb érvényesítésére, hanem ennek alkalmazását a vízügyi szervek elsőrendű kötelességévé teszik. Súlyosabb és évente progresszíven emelkedő bírságtételek alkalmazásával ösztönözzük az ipartelepeket a vízszennyezés megszüntetésére. Szigorítani kell a közcsatornába bocsátható ipari szennyvizek minőségi feltételeit, mert ezek a befogadóban okozott kártételeken túlmenően, a városi csatornaművek állagában, üzemében és a szennyvíztisztítók működésében is jelentős károkat okoznak. A komplex vízgazdálkodás tervszerű és egészséges kölcsönhatásra törekszik a természeti környezet és a természetes vízviszonyok megváltoztatására irányuló mesterséges beavatkozások között. Ennek során a víz melletti sport és üdülés vízgazdálkodási feltételeit is igyekszik kialakítani, ami a városi ember életigényének fontos tényezője. Éppen a víznyerés növekvő nehézségei és költségei miatt a telepítési elhatározások során körültekintőbben kell eljárni és a foglalkoztatottság, a közlekedés, a szállítás és a nyersanyaglelőhelyek mérlegelése mellett a vízkészletek területi elhelyezkedésével, kitermelésük, technológiai szállításuk és elvezetésük vízügyi-műszaki feltételeivel és gazdasági kihatásaival is fokozottabban számolni kell. A költségforrások, az építési kapacitás fejlesztése és a vízgazdálkodás anyagi ösztönzői E célkitűzés megvalósítása a települések közművesítését a közép-európai országok színvonalára emeli, fokozatosan megszünteti az öröklött, évtizedes elmaradottságot, amely egyrészt a települések általános fejlődési üteme és a közművek fejlődése között, másrészt az aránytalanságot, amely a két alapvető fontosságú közmű, a víz- és csatornaellátás között kialakult. A tervezett ellátási színvonal eléréséhez 1985-ig összesen mintegy 33 — ötéves tervenként 10 — milliárd Ft értékű létesítményt kell megtervezni, megépíteni és az ehhez szükséges vízfeltárást elvégezni. Az évente átlagosan szükséges 2 milliárd Ft beruházási eszköz és a felkészülés az 4
