Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-12-01 / 6. szám
gezte. E vizsgálatokra alapozva alakult ki az a koncepció, amely nemcsak a térség ivóvízellátásának kérdéseit, de az egész ipar és mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges vízmennyiséget is — kellő minőségben — előteremti. E terv egyik láncszeme volt ez év június végén a Köszörűvölgyi víztároló átadása, amely nemcsak Párád és további néhány község szomj át oltja el hosszú időre, de a mátrai táj turisztikai-idegenforgalmi szépségét, értékét is igen jelentősen megnövelte. A Mátra egész térségéndk vízszegénysége műszakilag is igen bonyolult feladatokat vet fel a szakemberek számára. A kivételesen körülményes építési és a meredek utak, a nehéz szállítási feltételek miatt, a fajlagos építési költségek itt az országos átlagnak több mint kétszerese körül változnak, ilyképpen egy köbméter víztermelő kapacitás beruházása 21 ezer forint körül alakult. Ez pedig arra inti mind a lakosságot, mind a fürdővendég-sereget, hogy a vízfogyasztásban állandóan az optimális takarékosságra törekedjenek. A mesterséges tárolókban marasztalt vízmenynyiséget, korszerű tisztítóművekben teszik emberi fogyasztásra nemcsak alkalmassá, de élvezhetővé. A megtisztított vizet a főútvonalak mentén épített csővezetékben juttatják el a Mátra minden jelentősebb fürdőhelyére és lakótelepülésére. A befejezett mű megoldja Mátraháza, Galyatető, Mátraszentimre és a szükséglet növekedése esetén az ország legmagasabb klimatikus gyógyhelyének, Kékestetőnek vízgondját is. A teljes regionális vízellátási rendszer négy ütemben való megépítéséhez összesen mintegy 250 millió forintot ruháznák be. A teljes rendszer megépítésére viszont azonkívül, hogy a Mátra lakótelepüléseinek szomját hosszú évtizedekre eloltja, a térség klimatológiai kiaknázásánák is igazán új fejezetét nyitja meg mind a hazai, mind a külföldi vendégek számára. Vincze Oszkár A SZENNYVÍZBÍRSÁGRÓL SZÓLÓ ÚJ JOGSZABÁLYOK GYAKORLATI ALKALMAZÁSA ELÉ A közelmúltban megjelent kormányrendelet és államtitkári rendelkezés1 új alapokra helyezte a szennyvízbírságolási eljárást. Mivel az említett jogszabályok egyes részei több értelmezési problémát vetnek fel, s ugyanakkor fontos érdek fűződik az új jogi normák egységes, a jogalkotó célkitűzéseivel összhangban álló alkalmazásához, az alábbiakban a jogalkalmazó szervek munkájának megkönnyítése érdekében a R. néhány jelentősebb szabályához fűzünk reflexiókat. 1. A R. 3. §-a értelmében, ha a szennyvíz elvezetésére szolgáló létesítményt, illetőleg a szennyvíztisztító berendezést több üzem közösen használja, a helyszíni ellenőrzést egy eljárás keretében kell lefolytatni, azonban a szennyvíz mennyiségét és minőségét üzemenként kell megállapítani. E rendelkezés lényegében két tényállási típust szabályoz, ezért célszerű külön-külön megvizsgálni a közös tisztítóberendezés, illetőleg a közös szennyvízelvezető berendezés esetén az egyes üzemeket terhelő szennyvízbírság kiszámításának módját. a) A közös szennyvíztisztító berendezés esetén a helyszíni ellenőrzés keretében szennyvízmintát kell venni a tisztítóberendezésből kikerülő (tisztított) szennyvízből, valamint a közös berendezést használó minden egyes üzem tisztítatlan szennyvizéből. Az üzemeket terhelő szennyvízbírság együttes összegét a tisztított szennyvízben levő szennyező anyagok mennyisége alapján kell kiszámítani. Ezt követi a bírságösszegnek az érdekelt üzemek közötti felosztása. A felosztásnál az az elv az irányadó, hogy minden üzemet olyan arányban terheljen a szennyvízbírság, amilyen arányban közrehatott a befogadó káros szennyezésében. Ezért tehát a tisztított szennyvízben levő — a bírságolási határérték feletti — szennyező és fertőző anyagok fajtáit össze kell hasonlítani az egyes üzemek tömény szennyvízében kimutatható szennyező és fertőző anyagokkal. Ha pl. a tisztított szennyvíz 0,5 mg/1 cianidot tartalmaz, s a közös szennyvíztisztító berendezést használó 1 A továbbiakban a szennyvízbírságról szóló új államtitkári rendelkezés megjelölése: R.; a vízügyi törvényé Vt.; míg az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 32/1964. (XII. 13.) Korm. számú rendeleté: Vhr. üzemek közül csak egy bocsát ki cionidtartalmú szennyvizet, akkor a tisztított szennyvízben levő, határértéken felüli cionidmennyiségért járó szennyvízbírságot erre az üzemre kell kivetni. Nem ilyen egyszerű a helyzet olyan esetben, ha a közös tisztítóberendezést használó üzemek közül kettő vagy több ugyanolyan szennyező anyag tartalmú szennyvizet bocsát ki. Ilyenkor az a fő szabály, hogy az adott szennyezési fajtáért fizetendő szennyvízbírságot a tisztítatlan (tömény) szennyvízben levő szenynyező anyag évi mennyiségének arányában kell felosztani az üzemek között. A kifejtetteket egy példával szeretnénk érzékeltetni. A közös tisztítóberendezésről elfolyó tisztított szennyvíz a bírságolási határértéken felül évi 10 000 kg fenolt tartalmaz. Az 1. számú módosító tényező szorzószáma a helyszíni eljárás adatai szerint 0,9; a 3. számú módosító tényező szorzószáma pedig 1. Ily módon a fenol szennyezéséért járó szennyvízbírság: 10 000X50X0,9X1X2 (progresszivitási szorzószám) = 900 000,— Ft. Ezt kell felosztani a fenolszennyezést előidéző A és В üzem között. Az A üzem által kibocsátott tisztítatlan szennyvíz évi fenoltartalma 20 000 kg, а В üzem tisztítatlan szennyvizéé pedig 60 000 kg. Ezért tehát az A üzem által fizetendő szennyvíz-900 000X20 000 bírság-----------------------80 000 900 000X60 000 80 000 —=225 000,— Ft; míg В üzemnek 675 000,— Ft-ot kell fizetnie. Nem véletlenül említettük azonban, hogy ez a számítási mód csupán fő szabály, amelynek változtatás nélküli alkalmazására akkor kerülhet sor, ha az érdekelt üzemek nagyjából azonos kémiai és biológiai tulajdonságú szennyvizet bocsátanak a közös tisztítóberendezésre. A gyakorlatban azonban előfordulhat, hogy a kibocsátott tisztítatlan szennyvíz említett tulajdonságai jelentősen eltérők, s ezért a tisztított szennyvízben levő szennyezés létrejöttében az üzemek nem teljesen az általuk kibocsátott szennyező anyagok arányában felelősek. Ilyenkor a szennyvízbírság felosztására irányuló számítást az ismertetett módon kell ugyan elvégezni, de az így kapott eredményt a vízügyi ható-189
