Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-04-01 / 2. szám
Dr. Bozsik Tibor cikkét azzal közöljük, hogy a módszer képes adott esetekben kedvezőbb öntözési és termelési feltételeket biztosítani, és ezért véleményünk szerint szélesebb körű kipróbálása indokolt. Mejegyezni kívánjuk, hogy pl. a Körösi Áll. Gazdaságban Gyomán néhány év óta a mélybarázdás öntözésnek következő változatát használják sikerrel: A vetés ikersorosra átalakított TVD—6-s vetőgéppel történik. A szélesebb ikersorok távolsága = 100 cm. Vetéskor (a barázdás sorban) már húznak ki egy sekély — 5—15 cm-es — barázdát. Ennek mélységét a talaj állapota határozza meg (ne legyen kenődő). Az első kultivátorozásnál — e gép munkaszélessége megegyezik a vetőgépével — a barázda mélységét fokozzák. Ugyanezt teszik a további kultivátorozások során is. Így alakul ki fokozatosan a mélybarázda anélkül, hogy készítése hantokat, vagy elkent munkát okozna. Dr. Magyar Gábor 1967. évben Püspökladányban szintén sikerrrel beindított öntözési kísérletet mélybarázdákkal. Az 1967. év őszén belvizes területen — illetőleg magas talajvizes területen — három helyen üzemi méretben húzott ki mélybarázdákat, melyeknek a belvízelvezetésre gyakorolt hatását ez évben kívánja részletes vizsgálat tárgyává tenni. Nagy erővel Kiskörénél megindult a II. Tiszai Vízlépcső építése. A vízügyi dolgozók, karöltve a többi érdekeltekkel együtt lelkesedéssel, felkészültséggel s szorgalommal láttak hozzá e nagy állami vállalkozáshoz, melyet hosszú ideig nagy alkotásnak fogunk tekinteni. Igen nagy erőfeszítést jelent ez a népgazdaságnak. Nem mindegy, hogy — ma még beláthatatlan nagy előnyeit — elkészülte után, minél hamarabb a mezőgazdaság gyömölcsöztetni tudja. Ezért nekünk, a magyar mezőgazdaság dolgozóinak feladata, de egyben felelőssége is, hogy kidolgozza a bő termést biztosító víz fogadását, hasznosítását és jövedelmező felhasználását. A Kiskörei Vízlépcső elkészülte után az érintett mezőgazdasági nagyüzemek általában öntöző gazdaságokká fognak válni. Ez azt jelenti, hogy területükön teljes egészében lehetővé válik az öntözés. E nagyságrend meghatározza továbbiakban az egész üzemet, a termelés irányait, felépítését. Ehhez azonban ki kell dolgoznunk azokat a módszereket, amelyek képessé tesznek bennünket arra, hogy fogadni tudjuk a nagy tömegű vizet, időben fel tudjuk használni, emellett a többi mezőgazdasági munka ne kerüljön háttérbe. Az a tapasztalat, hogy a felületi öntözések helyett még az öntöző gazdaságok is szívesebben nyúlnak az esőztető megoldáshoz még azokon a helyeken is és azoknál a növényeknél is (kukorica-félék), ahol lehetőség van a barázdás öntözésre. A másik tapasztalat az, hogy ott is, ahol alkalmazták a barázdás öntözést, több okból kifolyólag nem érték el a kívánt eredményt. Kényszerűségből löbb hibát ejtettek, vagy a vízszabályozást nem tudták megoldani. Időben nem tudták kihúzni a barázdákat és így a nagyobbra nőtt kukoricában kárt okozott a gép. Ha korábban végezték, a zsenge növényt takarták be. Késtek a barázda-kihúzás miatt az egyéb mezőgazdasági munkákkal. A friss barázdák átengedték a vizet, tócsásodás keletkezett, vagy a visszahulló göröngyök miatt a barázdákban lassan haladt a víz, nem volt elég termelékeny a munka stb. Az említett hibák kiküszöbölésére, a szélesebb körű barázdás öntözés bevezetése érdekében és azért, hogy képesek legyünk akár az összes kukoricát öntözni, került sor az úgynevezett „mélybarázdás” öntözés kipróbálására, bevezetésére, amelynek az első évi eredménye is a Csorbái Állami Gazdaságban oly biztató, hogy igyekszünk ezt minél szélesebb körben ismertetni és — mint az öntözés egyik módszerét — elterjeszteni. Véleményem az, hogy elterjesztése nem lesz nehéz, mert mindazokon a helyeken, ahol egyébként barázdás öntözésre lehetőség van, lényegében minden anyagi befektetés nélkül megvalósítható. Természetesen feltétele a tereprendezés. Ezt mutatja az a tény is, hogy míg a kísérlet az elmúlt évben 134 kh-on folyt, addig az idén 1000 kh-on kívánják a Szolnok megyei állami gazdaságok ezt megvalósítani minden különösebb agitáció nélkül. Mivel ezt szervezve, szervezetlenül több megyéből megnézték állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, úgy gondolom, hogy ez a szám lényegesen nőni fog. Miért a Csorbái Állami Gazdaságba helyeztük a kísérletet? Azért, mert a Csorbái Állami Gazdaság reprezentálja az átlagos mezőgazdasági üzem adottságait mind közgazdasági, mind természeti vonatkozásban. Felszereltsége megegyezik egy átlagos termelőszövetkezet vagy állami gazdaság felszereltségével, talajadottsága is átlagosnak mondható, nem számolhatunk 4—5 év múlva jobb felszereltséggel a ma még gyengébben gazdálkodó, rosszabbul felszerelt gazdaság helyzetében sem. Területe tereprendezett. Itt jegyzem meg, hogy a tereprendezést a Vízlépcső elkészültével párhuzamosan feltétlenül el kellene végezni (ez azért is fontos, hogy a megbolygatott talajállapot minél hamarabb rendbe jöjjön). Röviden nézzük a kísérletet: Öntözéses kukoricatermesztés módszereinek kidolgozása A kísérlet helye: A Csorbái Állami Gazdaság 134 kh-as L—3—4 sz. táblája. A kontroll parcella а К—5 táblán lett beállítva 54 kh területen, hagyományos barázdás öntözéssel. összehasonlítás végett szárazföldi kiértékelés céljából is külön kezeltük az L—II tábla 80 kh-as területét, amelyen öntözés nélküli termelés folyt. A csapadék 10 éves átlaga a gazdaság területén 509 mm. Az 1967. évi vegetációs idő alatt lehullott 229,8 mm (12 esetben). Talajerő utánpótlás Az L—3—4-s tábla 1966 őszén — a kukorica betakarítása után közvetlenül — istállótrágyázásban részesült, kh-ként 120 q-s adaggal. Az istállótrágyán kívül 1966 őszén alapműtrágyát kapott. Az istállótrágyának 40%-a van hatóanyagban figyelembe véve. Kiadott anyagok Hatóanyagban kg/kh-ra megnevezése kg/kh N P К Istállótrágya 4800 19,2 12,00 24,00 Nitrogén 34% 231 78,5 — — Foszfor 18% 136 — 24,5 — Káli 40% 59 — — 23,6 összesen: 97,7 36,5 47,6 1 q szem előállításához szükséges 1,67 0,56 0,36 1 q szár előállításához szükséges 0,84 0,80 1,64 összesen: 2,51 1,36 2,00 53
