Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-04-01 / 2. szám
és finom kavics ágyazatára kerül a víz. Ennél a szikkasztási módnál a vízoszlop magassága nagyobb és a víz rövidebb idő alatt szivárog a talajba. Bizonyos idő után a homokos kavicsréteg eltömődése következik be, amikor annak felső rétegét el kell távolítani. Mindkétféle talajvíz-dúsítással négy különböző területen, összesen mintegy 33 000 m3/nap víz nyerhető. A Vízművek nyers Duna-vizet tisztító művei szükség esetén napi 230 000 m3 vizet termelnek. A felszíni tisztító művek abból a célból épültek, hogy a főváros vízellátását függetlenítsék a Duna vízjárásától, ill. a nyári csúcsfogyasztások idején is biztosítsák a szükséges vízmennyiséget. Üzemeltetésükre tehát általában nyáron és a Duna alacsony vízállásainál kerül sor. Bár a tisztító művekkel termelt víz önköltsége lényegesen meghaladja a kutakkal termelt vizét és a víz minősége is gyengébb a kutakénál, a főváros vízellátásának biztonsága, a vízhiányok kiküszöbölése, ill. mérséklése indokolja létesítésük szükségességét. A gazdaságos vízszállítást szolgálja a kutak vizének gravitációs csatornába emelése és azokon át történő levezetése a nyomógépházak szívómedencéjéhez. A gépházakban a Venturimérőkkel kapcsolt műszerek regisztrálják a vízszállítást. A szivattyúk nyomócsonkjaira szerelt feszmérők állandóan jelzik a nyomócsőben levő nyomást. Nagy átmérőjű csőtörésnél a nyomás leesik, ezt a gépház dolgozói azonnal észreveszik és a vízszállítást beszüntetik. Egyúttal jelentik a leállást a Vízművek vezetőinek vagy az ügyeletnek és az illetékes csőhálózati telepnek. Közben rendszerint ideérkezik a jelentés a csőtörés színhelyéről is és máris indul az ügyeletes csőhálózati kocsi a törés helyét közrefogó tolózárak zárására. Ilyen alkalommal a zárásig több ezer m3 víz folyik el, elárasztva az úttestet, megtöltve a csatornákat és megakasztva a forgalmat. A főnyomócső törött szakaszából elágazó elosztó hálózati tolózárak zárása után a víz nélkül maradt fogyasztók ideiglenes ellátásáról a Vízművek dolgozói provizóriummal gondoskodnak. Csúcsfogyasztási időben akkora kapacitással dolgoznak a gépek, amelyet a főnyomócsövek szállítóképessége megenged. Nyáron a Duna magas vízállásainál a víztermelési kapacitás felülmúlja a csőhálózat szállítókapacitását, ilyenkor a csőhálózat teljesítőképessége szab határt az igények kielégítésének. Télen és alacsony Duna vízállásnál fordított a helyzet, a szállítóképesség megfelelő, de a termelés alacsony. Ha a víztermelés alacsonyabb a fogyasztásnál, akkor csökken a nyomás az elosztóhálózatban és a termelőtelepektől távoli területeken vízellátási zavarok jelentkeznek. A vízellátás biztonsága, folyamatossága nagyvárosoknál elsőrendű feladat. E célból mind a termelő, mind a nyomó gépházak gépi berendezései és műszerei üzemképességének fenntartása szükséges. A gépházak gépi berendezései 25—50—100%-os tartalékkal rendelkeznek. A jó vízellátás és a biztonság szempontjából a csőhálózat részeit is úgy kell kialakítani, hogy azok körvezetékeket képezzenek, záródjanak. Kivételek csak a külső fejlődő területek elosztóvezetékei lehetnek, amelyek ágakban végződhetnek (vakvégek), mert sérülésük általában kevés fogyasztót érint és a rajtuk keletkezett hiba aránylag rövid idő alatt helyreállítható. A csőhálózat üzemképességének biztosítására a Vízművek rendszeresen, évenként kétszer tisztítja, öblíti a vezetékeket. Szerelvényeiket, a zárakat, légtelenítőket, ürítőket, tűzcsapokat és közkutakat rendben tartja. A tél beállta előtt elvégzi azokat a munkákat, amelyek ezek fagyvédelmével kapcsolatosak. Sérüléseik javítására helyreállító szolgálatot tart fenn, amely sürgős esetben az éjszakai órákban is elvégzi a vízellátás biztosítására szükséges munkákat. A fenntartási munkák keretében a tárolómedencéket évenként kétszer mossa és fertőtleníti. A gravitációs csatornák tisztítása szükség szerint történik. Ellenőrzi a szolgáltatott víz minőségét, hogy az az egészségre káros szervezeteket ne tartalmazzon. E célból vegyészeti osztálya nap mint nap vett minták alapján vizsgálja a termelt vizet. Ellenőrzi azt bakteriológiai, biológiai szempontból, megállapítja a víz kémiai összetételét, kútkezelő-klorátor szerelő részlege pedig gondoskodik annak szükség szerinti klórozásáról. A megtermelt és a városba szállított vízzel sok irányú vízgazdálkodási tevékenységet folytat a Vízművek. Megállapítja, hogy a vízellátásba bekapcsolódni kívánó új fogyasztók igényei kielégíthetők-e. Megvizsgálja, hogy az igénylő helyen rendelkezésre áll-e a szükséges vízmennyiség és a megfelelő nyomás, ill. milyen fejlesztés, csőhálózat-bővítés elegendő a kívánt vízmennyiség biztosítására. Ha a fogyasztó ingatlana ellátható, akkor az igényelt vízmennyiségnek megfelelő bekötő vezeték méretét megszabja. A fogyasztónál szükséges vízvezetékszereléshez a Vízművek előzetes engedélye szükséges. Az engedélyt a benyújtott tervek alapján akkor adja meg, ha az azokon feltüntetett vezetékméretek, anyagok, szerelvények és berendezések megfelelnek a vízszolgáltatási szabályrendelet és az építésügyi szabályokban levő előírásoknak, a hálózati nyomásnak, tehát alkalmasak az igenyelt vízmennyiség zavartalan szolgáltatására. Az engedélyezett tervek kivitelezését, a szerelési munkákat is ellenőrzi a Vízművek. A munka jóságát, a vezeték szilárdságát és tömítettségét az ellenőrzött sikeres nyomáspróba mutatja. Az ivóvízhálózat védelme érdekében olyan berendezési tárgyak elé, amelyeken át használatuk közben a már kifolyt és esetleg szennyezett víz visszaszívása vagy visszafolyása következhet be, ezt meggátló szerelvények (légbeszívó-, visszacsapószelep stb.) beiktatását követeli meg. Olyan ingatlanokon, ahol ipari vízhálózat van vagy esetleg magánkút vizét is szállító hálózat, szigorúan ellenőrzi ezeknek az ivóvízhálózattól való elkülönítését. A vízvezetéki berendezéseken — azok hibái folytán — haszontalanul elfolyó, csepegő víz meggátlására (évenként általában kétszer) felülvizsgálja a lakóházak lakásainak, az intézményeknek és az ipari üzemeknek a vízvételi berendezéseit, ezek karbantartottságát, épségét. Az észlelt hibák, hiányosságok pótlására, rövid határidővel, írásban utasítja az illetékeseket, s ha ennek nem tesznek eleget, szabálysértési eljárást indít ellenük. Lakóházak bérleményeiben, ahol a hiba javítása a bérlőre tartozik, megrendelés alapján a vizsgálatot végző szerelő jutányos áron azonnal elvégzi a kisebb javítást (csapbőrözést, WC úszógolyócserét). Az 1/1964. OVF sz. utasítás értelmében a Vízművek a nagyfogyasztó iparvállalatokkal vízszolgáltatási szerződést köt, amelyben a vállalatok előző évi tényfogyasztásai alapján meghatározza azok évi és havi kontingenseit. A havi kontingenseknek a megengedett határnál nagyobb túllépése esetén az utasításba foglaltaknak megfelelően büntető vízdíjakat számol el. Ellenőrzi és figyelemmel kíséri a vállalatok vízfelhasználását. A vízgazdálkodással foglalkozó dolgozóikat szaktanáccsal látja el, szorgalmazza a vállalatok által felhasznált, de nem szennyeződött vizek többszöri felhasználását és e célból forgató berendezések létesítését. A saját vízművel, ill. kutakkal is rendelkező vállalatokat ezek üzembehelyezésére és kapacitásuk teljes kihasználására ösztönzi. Foglalkozik e vállalatok vízellátásának rendezésével is. Bekéri tőlük hálózataik helyszínrajzait és ennek alapján javaslatot tesz a vízellátás egyszerűsítésére, a kihasználatlan összekötőcsövek megszüntetésére, felesleges vízmérőik leszerelésére. Ezekkel a munkákkal kapcsolatban eddig elért eredményekre jellemző, hogy a 395 szerződéses vállalat fogyasztása még mindig nem érte el azt a szintet, amelyen 1964-ben, az első szerződéses évben mozgott. Ez arra mutat, hogy a vállalatok többségénél megszűnt a korábbi vízpazarlás, megtanultak helyesen gazdálkodni a rendelkezésükre bocsátott vízzel. Ezt tanúsítja az is, hogy a kontingensek túlfogyasztása általában nem túlzott és a büntető vízdíjak összege csökkenő tendenciát mutat. Az ipar túlzott vízfelhasználása korábban összefüggésben volt az alacsony vízdíjjal. A 78 filléres m3-enkénti vízdíj nem ösztönözte takarékosságra a vállalatokat. 51
