Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-04-01 / 2. szám
a fogyasztás. Nyáron egy-egy esős napon 15—20%-kal kevesebb víz fogy, mint száraz melegben. A nyári csúcs általában 1,3—1,4-szerese a télinek. Olyan városban, ahol a háztartási fogyasztás a túlnyomó, még nagyobbak a különbségek. Az időjárásnak a fogyasztásra gyakorolt befolyására jó példa a főváros 1964. és 65. évi fogyasztása. 1964-ben 227 millió m3 vizet termelt a Vízművek és 4500 új fogyasztót kapcsolt be a vízellátásba. 1965. csapadékos, hűvös időjárása azt eredményezte, hogy ebben az évben a fogyasztás nem hogy emelkedett volna, a várt és tervezett 230 millió m3 fölé, hanem lecsökkent 215 millióra. A fogyasztáscsökkenéshez hozzájárult az 1/1964. О. V. F. utasítás, amelynek alapján a nagyfogyasztó iparvállalatok ivóvízfelhasználását kontingentálták ez évtől. Egy-egy évszak szélsőséges időjárása is nagy hatást gyakorol a fogyasztásra. 1967 első felében a Vízművek termelése elmaradt a tervezettől, mert az időjárás kedvezőtlen volt. A tervlemaradás elérte az 5 millió m3-t és szinte behozhatatlannak látszott. A június 22-én beköszöntött kánikulával egy csapásra megváltozott a helyzet. Az addigi 650 000 m3-es napi fogyasztásokkal szemben 800 000 m3 és azt meghaladó mennyiségek fölé ugrott a fogyasztás. A közel kéthónapos száraz, forró nyár eltüntette a lemaradást, mert az igény olyan mérvű volt, hogy a csúcstermelésekkel sem tudta biztosítani a Vízművek a zavartalan vízellátást. A vízpazarlás megfékezésére és a kiterjedtebb vízhiány elhárítására fogyasztáskorlátozást kellett foganatosítani. Meg kellett tiltani a parkok és kertek tömlővel való locsolását. Az időjárás nemcsak a fogyasztást befolyásolja, hanem a termelést is. A kutak vízhozamát a beruházási programban téli időszakra viszonyítják, amikor a megnövekedett viszkozitású hideg víz nehezebben hatol át a talaj szűk pórusain a Duna-parttól a kútig. Nyáron, a magasabb vízhőmérsékletnél, a mérvadó vízhozamnál 50%-kal is többet adhatnak a kutak. A másik tényező a Duna mindenkori vízállása, mely a partjai mentén telepített kutak és galériák hozamára jelentős hatást gyakorol. E kutak hozamának a vízhőmérséklet és a Duna vízállás függvényében történő változását a mellékelt diagram érzékelteti. Belőle kiolvasható, hogy pl. 8 fokos vízhőmérsékletnél és 4 m-es Duna-vízállásnál 560 000 m3 a megtermelhető vízmennyiség. Ugyanilyen vízállásnál, de 16 fokos víznél a kutak hozama már eléri a 700 000 m3-t. A sokéves vízhozam-mérés és megfigyelés alapján évenként szerkesztett ilyen vízhozam-görbék a vízgazdálkodás céljára nagyon jól beváltak. Mutatják azt, hogy a Fővárosi Vízművekre és a főváros vízellátására a termelőberendezések fejlesztésének lemaradása miatt jelenleg a téli alacsony Duna-vízállás a veszélyes. A Vízművek termelési tevékenysége során a Duna vízállásváltozásait állandóan figyelemmel kíséri, naponként méri a víz hőmérsékletét, az üzemi naplóba feljegyzi a napi átlagos hőmérsékletet és a lehulló csapadék mennyiségét. A termelt vízmennyiséget a gépházaknál Venturimérőkkel méri. A termelést összehasonlítja a megelőző év azonos hétfőjén, keddjén stb. termelt mennyiséggel, természetesen a hőmérsékletek és az esetleges csapadék figyelembevételével. A termelt mennyiség általában nagyobb az előző évinél, de előfordul az is, hogy közel azonos vagy valamivel kisebb annál. Feltűnő emelkedés esetén sor kerül a korábbi évek termeléseinek összehasonlítására is. Ilyenkor rendszerint az derül ki, hogy egyenletes emelkedés helyett az utolsó évben ugrásszerű fejlődés következett be. A termelés és a fogyasztás egyensúlyára a tárolóberendezések vízállásaiból lehet következtetni. Ha ezek már napközben leürülnek, akkor a termelés nem kielégítő. Egyensúlyban van a termelés a fogyasztással, ha a medencék a késő esti órákig sem ürülnek ki teljesen és másnap reggelre a túlfolyószintig megtelnek. Vízgazdálkodás szempontjából a tárolóberendezések fontos szerepet töltenek be. Megfelelő űrtartalom birtokában a gépi üzem kihasználhatja az éjszakai olcsóbb áramot, a kutak egyenletesebben szivattyúzhatok, tehát kímélhetők, élettartamuk meghosszabbítható. A hálózati nyomásviszonyok kiegyenlítettebbek, a vízellátási zavarok a legkisebb mértékre csökkenthetők, nő a vízellátás biztonsága. A kívánatos tárolótérfogat legalább a napi csúcsszükséglet 25—50%-a, de törekedni kell az egész napi szükséglet tárolására. Fővárosunk víztároló térfogata ma mindössze 134 000 m3, amely a 900 000 m3/napra tehető nyári csúcsigénynek csak 15%-a, tehát mindössze 3,6 órára volna elegendő. Ennek növelése mindenképpen szükséges a még mindig előforduló vízhiányok mérséklése céljából. A tapasztalatok szerint vízhiányos időszakban csak szombat, vasárnap sikerült feltölteni a medencéket és azok már hétfőn vagy kedden leürülnek. Egyes főч A Fővárosi Vízművek partíszürésű kútjainak vízhozama a Duna vízállása és a vízhőmérséklet függvényében. Lánchídi Dunavhánái városok több napi víztároló térfogattal is rendelkeznek (Bécs kétnapival). Arra kell törekedni, hogy lemaradásunkat e téren is csökkentsük. A Duna alacsony vízállásainál, amikor a kutak vízhozama már nem fedezi a szükségletet, kerül sor a talajvíz-dúsításra, majd a felszíni víztisztító mű üzembe helyezésére, végül a provizóriumok bekapcsolására. Északi és déli termelő-telepein a Vízmű több megoldást próbált ki a talajvíz dúsítására. Végzi az ún. felületárasztásos, „vad” talajvíz-dúsítást, amelynél a kútsorok előtt növényzettel benőtt sekély földmedencébe szivattyúzza a vizet. Az elárasztás nagysága 0,8— 1 m. A víz a talajban általában 50 m hosszú utat tesz meg a kavicsrétegben, amíg a kutakba jut. Megfigyelések szerint a talajba szivárgó víz mintegy 50—60%-át fogják fel a kutak. A másik talajvíz-dúsítási módszernél mesterséges, burkolt oldalfalú medencékbe szivattyúzza a földmedencében előülepített vizet. A mesterséges medence feneke mintegy 30 cm vastagságú durvaszemű homok 50
