Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1968-04-01 / 2. szám

rezhettem a magyar vízkutató csoport sikeres mongóliai munkájáról is. Az idén nemcsak a 30 éves mongol vízügyi szervezet, hanem a végtelen mongóliai pusztákon dolgozó magyar expedíció is jubilál. Kereken tíz évvel ezelőtt kezdték meg a vízfeltáró kutak fúrását. Nem riadtak vissza a zord természeti, éghajlati körülményektől, a mongol tél mínusz 40 fokos hidegétől, a sivatagi nyár 40 fokos hőségétől, az óriási távolságoktól és az egyéb nehézségektől. A mongol nép fiaival vállvetve dolgoztak a Gobi-sivatagban, a Szelenga, a Hentej és az Uvurhangáj ajmakban, vagyis tartományban, s most a központi tartomány területén végeznek vízfeltárást.

— Az ismeretlen hidrogeológiai viszonyok között gyakori a meddő fúrás. A magyar vízkutató expedíció műszeres vizsgálatainak megbízhatóságát és szakembereink hozzáértését tanúsítja, hogy a meddő fúrások száma még így sem érte el a 10 százalékot. Az egy évtizedes küzdelmes munka mérlege tehát 327 fúrásból 300 jó vizet adó kút, amely percenként átlagosan 100 liter vizet ad, de van olyan kút is, amelyik percenként 1000 1 vizet juttat a szomjazó pusztákra. A magyar vízkutató expedíció által feltárt felszín alatti vízkincs, egy a Hernád, vagy Sajó nagyságú folyó közepes vízhozamának felel meg. E kutak révén 550 ezer hektáron — ahol egyetlen kút sem volt —< oldhatták meg új itatóhelyekkel az állatállomány vízellátását, 260 ezer hektáron pedig a korábbinál jóval

bőségesebb vízhez juttatták az itatóhelyeket. Ezenkívül számos ipari település, mezőgazdasági nagyüzem, több város és falu kapott ivó- és öntözővizet a magyar vízkutatók által épített kutakból. A mongol nép nagyra értékeli a magyar vízkutatók munkáját. Számtalan jelét adták ennek a megbecsülésnek. A magyar vízkutató expedíció két tagját, Surányi Ernőt és Laurinyec Mátyást a Sarkcsillag Rend, Csat Bélát pedig a vízgazdálkodás kiváló dolgozója kitüntetéssel jutalmazták meg. Nagy elismeréssel méltatta a Mongol Népköztársaságnak nyújtott vízügyi segítséget J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt első titkára és a kormány elnöke, amikor fogadta az Ulán Bátorba látogató magyar küldöttséget.

— A két ország vízügyi kapcsolatai tovább erősödnek. Fokozódik a vízkutatás üteme, s a harmadik ötéves terv végéig újabb 130 kutat épít a magyar expedíció. Mongóliai tárgyalásaink alapján az expedíció tagjai azt is vállalták, hogy — főleg télen — tanfolyamok rendezésével segítik a mongol kútfúró szakemberek képzését. Még ebben az évben életbe lép a magyar—mongol vízügyi műszaki és tudományos együttműködési megállapodás, amely sok új témával, feladattal bővíti a kétoldalú kapcsolatokat. A közös munka legfontosabb feladatairól ötéves programot állítunk össze. Ennek megfelelően kerül sor a magyar—mongol vízgazdálkodási tudományos kutató- és tervezőintézetek együttműködési szerződésének megkötésére és a feltáró, kivitelező vállalatok közvetlen kapcsolatainak megteremtésére, a szakembercserére, továbbá a kölcsönös műszaki és tudományos tájékoztatásra. Mongólia túlnyomó részén évente csupán 100— 300 mm csapadék hull. A levegő vízpáratartalma igen alacsony és így az egyébként is csekély csapadék nagy része elpárolog. Figyelembe véve ezt a körülményt és azt, hogy az 1,5 millió km2 kiterjedésű országban az eredményesen fejlődő szántóföldi termelésnek a jelenlegi 600 000 hektárról nagyobb területre való kiterjesztése nagyrészt éppen a szárazság leküzdésén múlik, az öntözésnek Mongóliában kiemelkedő jelentősége van. Az öntözéses gazdálkodás fejlődését eddig 19 magyar permetező öntöző berendezéssel segítettük, s az idén még ötöt szállítunk Mongóliába. Az ötezer-tízezer lakosú települések vízellátására javaslatot tettünk korszerű törpevízművek szállítására is. A kutak víztermelő képességét és üzemelését lényegesen javítja majd a magyar ipar által újonnan gyártott, a korábbinál jobb hatásfokú, korszerűbb mélyhengerszivattyúk alkalmazása. A magyar—mongol gazdasági, műszaki és tudományos együttműködési vegyesbizottság közeljövőben Ulán Bátorban tartandó ülésszakának jóváhagyásával lép életbe a két ország közötti kétoldalú vízügyi megállapodás és itt határozzák meg a következő évek vízkutatási munkáinak konkrét programját is — fejezte be nyilatkozatát Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke.

A svájci nagytavak szennyezettsége

A régebben mezőgazdasági célra összegyűjtött fekália újabban csatornákon át a tavakba jut. Részben megnehezíti a kifogástalan ivóvíz közeli beszerzését, káros az idegenforgalomra, különösen az annyira fontos fürdési lehetőségekre. A régebben híres tiszta oxigéndús vizekben tenyésző nemes halak állománya megcsappant és újabban a pontyfélék kerültek többségbe, de a nagyon szennyezett vizekben már csak ezek képesek megélni.

A halászatot a hálókat belepő algák akadályozzák.

A szennyvizekben nagymennyiségben jelen levő foszfor, amelyik az ülepítés és biológiai derítés után is megmarad a derített szennyvízben, a tavak eutrófizálódását okozzák. A foszfor mennyisége pl, a Zürichitóban az utolsó évtizedekben az előző háromszorosára emelkedett. Kiszámították, hogy a tóba havonta 22 q foszfát jut. Ezen csak az segítene, ha harmadik tisztítási fokozatot is beállítanának, melyben vaskloriddal a foszfort kicsapatják és az így nyert értékes iszapot a mezőgazdaságban hasznosítanák.

Schweizerische Fischerei Zeitung, 1967, 7. sz.

Berényi László gm.

48