Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-04-01 / 2. szám
1. h. 5755 = H 2. H : hf = Amur db/kh a képletekben h = hínármennyiség 1 m2-en, H = hínármennyiség 1 kát. holdon, hf = adott súlyú amur hínárfogyasztása egy nyáron át (2. táblázat). A számításhoz tudni kell, hogy a hínármennyiség meghatározásához a „minta négyzetméterek”-et úgy kell kiválasztani, hogy a terület átlagát mutassák. 2. táblázat Az amur hínárpusztítása egy nyáron és a kihelyezési súly összefüggése (Antalfi—Tőig nyomán) Induló súly dkg Kipusztított hínár kg 5 50 15 85 30 120 50 150 100 200 150 400 200 600 Néhány nyitott kérdés A vízgazdálkodási érdekből történő amurtelepítéshez tudni kell, hogy a halászatról szóló 1961. évi 15. sz. tvr. szerint, a vízben levő halak az állam tulajdonát képezik. Jogilag tehát a kihelyezést végző vízügyi szerv nem rendelkezhet szabadon az általa kitelepített halakkal. Ha a halászati jog az adott vizen használatba került, a halakat e jog hasznosítója foghatja csak ki, ha a vízterület nincs használatba adva (halászatilag) a halak felett az első fokú (megyei halászati felügyelői, A Nádor Malomcsatornából lehalászott (~1 kg/db) amurok illetve a másodfokú (Országos Halászati Felügyelőség) halászati szakigazgatási szerv, mint az állam illetékes képviselője rendelkezik. Az előző bekezdésben foglaltak szerint tehát a kihelyezést, sőt már ennek tervezése előtt a halászati jogi kérdéseket az említett szervekkel feltétlenül tisztázni kell. A jövőben az látszik járható útnak, hogy a halászat szervei (állami vállalatok, halászati tsz-ek stb.) a vízügyi szervekkel összefogva, szerződéseket kötve közösen oldják meg a vízgazdálkodási létesítmények biológiai növényirtását. Ez annál is inkább fontos, mivel a legtöbbször szükséges műszaki létesítmények kivitelezésére a halászati jog hasznosítónak nincs lehetősége, viszont az amurállomány kézben tartását (visszafogás, új anyag szállítása, teleltetés stb.) a vízügyi szervek nem tudják megoldani. A jövőben a társulásnak számos jó lehetősége kínálkozik és reméljük, hogy ezeket a vízügyi és halászati szervek a közös érdek alapján ki is használják. Dr. Fóris Gyula—Tőig István Az új gazdaságirányítási rendszer egyik fontos dokumenlnma: AZ 1967. ÉVI II. TÖRVÉNY Cikkünk a Vízgazdálkodás 1967/6-os és 1968/1-es számában vázolt téma folytatása, tartalmát tekintve pedig az új Munka Törvénykönyvben szabályozott munkavégzés, munkáltatói és munkavállalói kötelezettségek, munkaidő és pihenőidő, munkabér és egyes juttatások, valamint a felelősség tárgykörének új vonásait öleli fel. I. A) A munkavégzéssel kapcsolatos munkáltatói és munkavállalói kötelezettségek A Mt. 33. §-a szerint a vállalat köteles a dolgozót munkával ellátni, a munka megfelelő, egészséges és biztonságos végzésének feltételeit biztosítani. Az idézett törvényhely a munkaadó alapvető kötelezettségét foglalja törvényes keretbe, pótolva ezzel a régi törvény hiányosságát. A gazdaságirányítás új rendjében a vállalati eredmények alakulása lényegesen befolyásolhatja a dolgozók jövedelmét. Közös érdek fonódik itt össze, melyben a munkáltató nem csupán erkölcsi, de anyagi felelősséggel is tartozik azért, hogy az általa alkalmazott dolgozó részére szakértelmének és egészségének megfelelő munkát biztosítson. A jobb és gazdaságosabb vállalati eredmények forrása sem lehet más, mint a hozzáértéssel és eredményesen végzett munka, ezért köteles a vállalat támogatni a dolgozóknak a termelékenyebb munkavégzésre irányuló minden erőfeszítését. A Mt. 34. §-a a munkavégzés másik oldalát a dolgozói kötelesség felől határolja be. 1. A dolgozó köteles a kijelölt időben és helyen munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidőt a részére kijelölt helyen munkában tölteni. 2. A dolgozó köteles a munkakörébe tartozó munkát képességei szerint, az elvárható gondossággal végezni, az állami, szolgálati, illetőleg üzemi titkot megtartani. 3. Nem köteles teljesíteni a dolgozó az utasítást, ha annak végrehajtása az egészségét, vagy testi épségét veszélyezteti, vagy az érdekeit védő jogszabályba ütközik. ad 1. A dolgozónak az a kötelezettsége, hogy „munkára képes állapotban'’ jelenjen meg munkahelyén — a munka egyre bonyolultabb jellegéből következően —, nem csupán azt jelenti, hogy pl. ne legyen részeg, de magába foglalja azt a kötelezettséget is, hogy a munkája elvégzéséhez szükséges szakismeretek birtokában fogjon munkához. A technikai forradalom jelen időszakában ugyanis, amikor az egyes technológiai folyamatok egyre rövidülnek, a munkaképes állapot fogalmába beletartozónak látszik az is, hogy az iskola44
