Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1968-04-01 / 2. szám

KIMUTATÁS

a növényevő halakkal betelepített csatornaszakaszok 1967. évi növényirtási eredményéről

1. táblázat

A halasított csatornaszakasz

A csat. benőttsége %

Uralkodó

vízinövények

1/kihelyezett lh , , 2/lehalászott jnalaK

A halak költsége

ü

N

1—1

>

megnevezése

<D

2

2

ЧЧ

Átlagos

beszerzési

ráfordítási

OSSZ.

vízmélység

vízseb.

vízhőmérséklet

halasítás

db sz.

db

súlya,

kg

összsúlya,

q

előtt

után

A

forint

kh

m

m/sec

C°

Sárvíz— Malomcsat. (Tác—Urhida között)

10

1,30

0,50

16—2C

30

0

sás,

hínár

stb.

1/350

21—

0,70

2,50

(Előző

évi

lehalászásból)

20 0001

20 000

•r-t-t-»

G

g

3

T3

a

v<l>

N

:0

*

XXXIÍ/a

csat.

(Bakéri

átmetszés)

54

0,90

—

7—232

60—70

5—10

nád,

káka,

békanyál

1/2340

2/2139

0,64

2,23

15,00

47,70

48 300

54 2003

102 500

öfl

:0

>

n5

G

3

T3

vO

73

Gyepes csat. (1908— 14 529 szelv.)

18

1,30—

2,50

0,05—

0,20

15—20

704

35—60

sás,

nád,

súlyom

stb.

1/1000

2/500

0,60

1,5—

2,0

5,80

7,60

15 000

68 0005

83 000

•1H

2

>

73

:0

S-<

:0

W

Jegyzet:

1 őrzés (lehalászás nem történt)

2 márciusban

3 őrzés, lehalászás (vegyes népesítés, busával)

4 halrácsok, gerebek költsége,

(Erősen benőtt meder!), lehalászás után 1—2 q hal bentmaradt

A Malom-csatornában folytatott kísérleteken kívül 1967-ben a Bakéri átmetszés (54 kh) és a Gyepes-csatorna (18 kh) területén folytak biológiai növényirtási kísérletek. Mindhárom kísérletről cikkünk 1. táblázata számol be.

A biológiai vizinövényirtás megtervezése

Valamely vízterületen alkalmazandó amurkihelyezés felvetődésekor mindenekelőtt néhány fontos környezeti tényezőt kell körültekintően megvizsgálni. Ezek a következők:

1. A víz kémiai viszonyai (oldott oxigén, szennyezettség) biztosítják-e a halak életét? Ennél a kérdésnél a legkritikusabb időszak, rendszerint a meleg július, állapotát kell kivizsgálni.

2. A rendkívül mozgékony amur elvándorlását megakadályozhatjuk-e? Ezek szerint csak biztonságos műtárgyakkal vagy természetes úton lezárt vízterületek jöhetnek számításba.

3. A halak megőrzése az orvhalászok ellen mennyiben biztosított?

4. Kemény tél esetén a vízterület megfelel-e az amurok életigényeinek vagy pedig az állományt le kell

halászni, illetve telelőhelyre terelni?

5. Halbetegségek, vagy egyéb károsítok nem veszélyeztetik-e értékes halaink egészségét, illetve a biológiai növényirtás sikerét?

Ha ezeket a kérdéseket tisztáztuk és a telepítésre kedvező feltételeket találtunk, azt kell tudni, hogy növényirtásra a 0,2—0,3 kg átlagsúlynál nagyobb példányok az alkalmasak. Ezeket már nem nagyon veszélyeztetik a ragadozó halak és táplálékfelvételük is elég nagy ahhoz, hogy tisztító munkájuknak gyorsan foganatja legyen. (Ahol nagy ragadozó halak élnek — 5—6 kg-os, vagy nagyobb csukák, 10 kg-nál nagyobb harcsák — oda a darabveszteséget elkerülendő, csak 1 kg körüli amurok kihelyezését javasoljuk.)

A telepítendő példányok nagyságát is tisztázva nyitott kérdés még, hogy hány amur essék egy-egy kát. holdnyi területre? Ezt a kérdést — biológiai indokolásaival együtt — részletesen tárgyalja Antalfi Antal és Tőig István: „Növényevő halak” c. könyve (Mezőgazdasági Kiadó 1968., 19,— Ft).

Cikkünkben röviden csak annyit említünk meg, hogy a kihelyezési darabszám megállapításánál a vízinövényzet mennyiségéből kell kiindulni. Ezen adat és az adott súlyú amurok egy nyár alatti összes növényfogyasztása alapján (2. táblázat) kiszámítható a kihelyezés mennyisége. Erre Antalfi—Tőig az alábbi egyszerű menetet ajánlja:

43