Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-04-01 / 2. szám
Feladataink a gazdaságirányítás új rendszerében DÉGEN IMRE államtitkár AZ ORSZÁGOS VÍZÜGYI HIVATAL ELNÖKE Az új esztendővel egy átfogó gazdasági és társadalmi reform első évébe léptünk. A reform kihat társadalmunk minden rétegére, minden funkciójára, így a vízgazdálkodásra és e területen munkálkodó műszaki értelmiségiek, munkások, valamennyi dolgozó tevékenységére, a gazdasági építőmunkában betöltött szerepére. A vízgazdálkodás közgazdasági megalapozása tulajdonképpen az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés előkészítő időszakában alakult ki és vált a vízgazdálkodás egyik fontos, tudományosan megalapozott pillérévé. Korábban a vízgazdálkodási szakemberek igyekezete elsősorban a vízgazdálkodás hidrológiai-műszaki kérdéseinek megoldására irányult és csak a legutóbbi időben kerültek a közgazdasági és üzemgazdasági kérdések érdeklődésük előterébe. A vízgazdálkodás fejlesztése, a szükséges művek és berendezések, vízgazdálkodási üzemek létesítése, ezek társadalmi hasznosságának elbírálása a jövőben csak közgazdaságilag alátámasztott döntések alapján lehetséges. Ily módon a műszaki és gazdasági tudomány szoros összekapcsolódásának, egymásra utaltságának vagyunk tanúi. Amint a közgazdasági szemlélet és módszerek behatolnak a korábban „steril”-nek tartott műszaki és műszaki fejlesztési tevékenység mindennapi gyakorlatába, sőt ennek bizonyos fokig meghatározóivá válnak, a műszaki és gazdasági tudomány érintkezési felületén olyan mélyreható kapcsolatok alakulnak ki, amelyek minőségileg is új kategóriákat hoznak létre. Ilyen a vízgazdálkodás ágazati gazdaságtana is. A vízgazdálkodás és gazdaságtana, a természettudomány, a műszaki tudományok és a közgazdaságtudomány határterületén kibontakozó új tudományág. Ez azonban nem kizárólag gazdaságtudomány. Műszaki-gazdasági, mérnök-gazdasági tudomány ez, amely egyfelől a víz földi körforgásának, másfelől a víznek a társadalmi, termelési folyamatban, a társadalmi közegben végbemenő mozgása közötti kölcsönhatást vizsgálja. Amilyen mértékben a víz a természet korlátlan ajándékából csak korlátozottan rendelkezésre álló természeti kinccsé vált, amely megfelelő mennyiségben és minőségben, időben és térbeli eloszlásban jelentős társadalmi ráfordítással állítható a társadalom szolgálatába, olyan mértékben kellett rátérni a víz közvetlen birtokbavételéről a víz előállítására, a társadalom szükségleteinek megfelelően a természetes vízjárás módosítására. A víz egyfelől a természet terméke, másfelől az anyagi javak termelésének része. Ilyen értelemben a vízgazdálkodás az anyagi termelés szférájához tartozik. Eredménye: a felhasználásra alkalmas víz, vagy az elhárított kár egyaránt érték formájában jelentkezik. A víznek a természetből való kivonása és felhasználásra alkalmassá tétele, nemkülönben a vízkárok elhárítása jelentős élő- és tárgyiasult munkával valósítható meg. A vízgazdálkodás munkafolyamatai: a vízkészletek feltárása, a víz kitermelése, a szállítás, elosztás, a minőségi előkészítés, a szennyvíz tisztítás, a vizek lefolyási viszonyainak szabályozása olyan terméket hoznak létre, amelynek megjelenési formája sokféle. Valamennyi vízgazdálkodási munkafolyamat végső terméke azonban a víz. Ez a víz azonban éppen a vízgazdálkodási munkafolyamatok eredményeként eredeti állapotához képest, térbeli helyzetében, mennyiségében, vagy anyagi tulajdonságaiban megváltoztatott formában jelenik meg. A vízgazdálkodás közgazdasági sajátosságainak elemzése során még világosabbá vált, hogy tevékenysége egyrészt termelő, — amikor a vizet a természetből kitermeli, vagy felhasználásra alkalmassá teszi, — másrészt szolgáltató, amikor a víz technológiai szállítását és elosztását végzi, végül a társadalmi fejlődést megalapozó, infrastrukturális jellegű tevékenység, amely a víz kártételei ellen védelmet ad és ezáltal a társadalmi termelés realizálható eredményeit növeli. A vízgazdálkodás természeti adottságaiból származó közgazdasági sajátosságaihoz tartozik, hogy tevékenysége, amely lényegében a víz természetes körfolyamatára gyakorolt céltudatos ráhatásban nyilvánul meg, a természetes készletek területi és időbeli eloszlását is megváltoztathatja. 33
