Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-02-01 / 1. szám
mely szennyvíztisztítási technológia alkalmazását lehetővé teszik: mechanikai, biológiai rész- és teljes biológiai tisztítás, aerob iszapkezelés stb. A 6. ábra az EBM-rendszer főbb műtárgyainak kialakítását vázolja és egy teljesoxidációs biológiai tisztítóberendezés technológiai sémáját tünteti fel. Az EBM- rendszer a kis szennyvíztisztító telepek racionális, gazdaságos és gyors kiépíthetőségét célozza elősegíteni. (Folyt, köv.) Pintér György oki. mérnök OVF Vízkészletgazd. Felügyelőség Bogárdi János Kevés víz — tíz — sok vís A Magyar Tudományos Akadémia ismeretterjesztő sorozatában, a Korunk Tudománya legújabb köteteként jelent meg Bogárdi akadémikus „Kevés víz — víz — sok víz” című tanulmánya. A Korunk Tudománya könyvsorozat eltérően a régebbi ismeretterjesztő művektől nem azt a célt tűzte ki, hogy az egyszerű olvasót szórakoztatva tájékoztassa a tudományos eredményekről, hanem sokkal inkább azt, hogy a művelt olvasó számára adjon áttekintést a tudományterületen végbemenő fejlődésről, a folyamatosan jelentkező újabb és újabb problémákról, külön rámutatva a még megoldatlan kérdésekre. A tudományok egyre inkább differenciálódnak. Mind nehezebbé válik még egy-egy szakterületen is az áttekintés megszervezése, a részeredmények egységes egész képpé formálása. Amint azt Ákos Károly, a sorozat szerkesztője, a Magyar Tudomány-ban írta: A tudományos szakágak terebélyesedése információs cső felé vezet. Ebből az egyik kivezető út az ismeretterjesztés területén adódik. Ez a felismerés vezetett ennek a sorozatnak a megindításához, ennek a gondolatnak jegyében jelent meg többek között Erdey-Gruz Tibor, Rényi Alfréd, Major Máté könyve és írta meg most Bogárdi János a vízgazdálkodás tudományterületéről áttekintő képet nyújtó tanulmányát. Azt ma már a hétköznapok embere is világosan érzékeli, hogy a víz társadalmi szerepe egyre nő. Ennek oka nemcsak a népesség szaporodása, hanem a gazdasági élet rohamos fejlődése, az életszínvonalnak, a társadalmi igényeknek világszerte tapasztalható növekedése is. A vízgazdálkodás fejlesztése nagyon sok, bonyolult kérdés megoldását követeli meg, amihez minden erő és tudás latba vetése szükséges. Jól példázza ezt az UNESCO által megindított és világméretben megszervezett Nemzetközi Hidrológiai Decennium is, amelynek keretében a világ valamennyi hidrológusa összehangolt program keretében foglalkozik a vízkészletek problémáival. Bogárdi akadémikus tanulmánya átfogóan ismerteti a vízgazdálkodás feladatait. Anélkül, hogy a részletekbe menne, rávilágít a tudományos kutatás szerepére a vízgazdálkodásban. Megismertet a víz mozgásának és a meder alakulásának problémáival. Élvezetes egyszerűséggel vezet végig a hordalékkutatás bonyolult útvesztőjén. Külön fejezet foglalkozik a vízgazdálkodás gerincét képező nagy vízi létesítmények szerepével és a Kiskörei Vízlépcső példáján bemutatja, hogy milyen előkészítő munkákat kell elvégezni az építés megkezdése előtt. Bogárdi könyve azt a célt tűzte ki, hogy érzékeltesse a vízzel való gazdálkodás összetett voltát és bemutassa azokat a kutatásokat, amelyek közelebb visznek a víz mozgásával kapcsolatos törvényszerűségek, a bonyolult összefüggések feltárásához. Ügy vélem, ezt a célt maradéktalanul elérte. (Korunk Tudománya sorozat. Bogárdi János: Kevés víz — víz — sok víz, Akadémiai Kiadó, 1967. 11,— Ft) Dr. K. E. 26
