Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-02-01 / 1. szám
5. kép. Az újonnan beépített károsult kis lapburkolat, Merenye, 1967. A száldugványozás fektetéssel 80—220 cm hosszú szálakkal, 8—10 cm mélységre történjék, úgy, hogy m2-enként legalább 25—30 ép nódus legyen. A magvetés művelhetően nedves, a dugványozás pedig vízzel telített talajba történjék. A továbbiakban öntözéssel 70—80 %-os telítettségű állapotban tartsuk a talajt. Vízborítás csak akkor szükséges, lehetőleg 0,04—0,05 m/sec áramlási sebességgel, 15—20 cm vízborítással, ha az állomány a 30—40 cm magasságot elérte. jesebb fejlődését megelőző időszakban olyan hullámzással kell számolnunk, amelynek magassága meghaladja a padka vízborításának és a várható hullámmagasságnak az összegét, csak a padka fele szélességében vágjuk le évenként a nádat. A letakarításra kerülő területet természetesen évenként váltani kell úgy, hogy legalább 2 évenként a teljes nádsáv levágásra kerüljön. Az esetleges torlódó jég kártételétől a nádpadkát megfelelő téli vízszintcsökkentéssel mentesíteni kell. A vízinövények nem kívánatos terjedése ellen alkalmazott növényevő halak kártételétől, a terhelés (kihelyezés) megfelelő megválasztásával és rendszeres lehalászással óvhatjuk meg a hullámvédelmi rendeltetésű nádsávot. A méretezés szempontjából standardnak tekintendő nádállomány szártermése msenként 0,03—0,07 kéve, amely kévében történő értékesítés esetén 0,3—0,5 Ft, feldolgozva pedig — a feldolgozás módjától függően — 1—5 Ft/m2 termelési értéket szolgáltathat. A nád védőelemként történő alkalmazása a gazdaságosságot illetően nagyon kedvező. Létesítési költsége irodalmi adatok szerint a száraz kőszórást 100-nak véve, csupán 18—25 %, fenntartási költsége nemcsak minimális, hanem jelentős termelési értéket is szolgáltat, a betonlapos védelem jelentős fenntartási költségével szemben. ÖSSZEFOGLALÁS A biológiai védőelemeknek, így a védőnövényzet alkalmazásának a kiterjesztése, a hidrotechnikai gyakorlat számos területén, mint aktív védelem, jelentős műszaki-gazdasági előnyökkel jár, a passzív eljárásokkal szemben, mert: — nem igényelnek külön ipari és szállítókapacitást az anyagok előállítása és szállítása érdekében; — létesítésük olcsó, fenntartási igényük erőteljes regenerálódó képességük folytán minimális és a nád esetében gyakorlatilag a szakszerű betakarítási munkára korlátozódik; — termelési érték szolgáltatására és így létesítésük közvetlen megtérítésére képesek; — a megfelelő nádsáv érdességi tényezője nagy, a hullámot visszaverődés nélkül oltja ki; 1 m körüli hullámok 17—25 m nádban történő terjedés után lecsillapodnak; — kedvező hullámcsillapító hatás azonban csak olyan nádállománytól várható, amelynek állománya, kiegyenlítetten 70—90 szál/m2 sűrűségű, 0,5—0,8 cm szálátmérőjű és a vízborítás és a várható hullámmagasság összegét meghaladó magasságú; — többféle telepítési lehetősége alkalmassá teszi a nádat arra, hogy tél kivételével, a földmű bármely időpontú elkészülte után, azonnal telepíthető legyen; — egyébként is kedvező fejlődési erélye, megfelelő tápanyagellátással annyira növelhető, hogy az esetleg szükséges vízszintkorlátozás ideje egy tenyészidóre csökkenhet; — élettartama, szakszerű betakarítás és az esetleges károsítások pótlása mellett, gyakorlatilag korlátlan; — hatása kedvező a vízi élővilág gazdagítása, a természetes haltáplálék-források növelése szempontjából is. Szarvas Ferenc 6. kép. Erőteljesen fejlődött zárt hullámvédő nádsáv alakult ki 1967 szeptemberre. A műtárgy a kétoldali nádsávval 2. A nádállomány védelme, betakarítása A fejlődő gyenge nádállományt a hullámzás kártételétől az első évben a tervezett üzemvízszintnél megfelelően alacsonyabb vízszinttartással, esetleg ideiglenes rőzse-, vagy nádművel védeni kell. A második tenyészidőben a vízszín az üzemi vízszín magasságáig folyamatosan emelhető, úgy, hogy a fejlődő nád legalább 2—3 felső levélpárja a vízből kiemelkedjék. Kellően zárt, egyenletes állománysűrűségű és magasságú nádállomány csak akkor marad tartósan fenn, ha szakszerű módon, évenként betakarítjuk. Ha a nád kora tavaszi erőteloo
