Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-12-01 / 6. szám
11. ábra. A kisújszállási Büzakalász Tsz 105 kh-s öntözésre berendezett legelőjén ez évben háromszor öntöztek 100—120 mm-es vízadaggal kerét ragadja meg. A folyamatban levő vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a vízhasznosítás vonatkozó összefüggéseinek tisztázására eddig ismeretlen, új területét nyitják meg. Konstantinov professzor is e témakörhöz kapcsolta kiselőadását. A vízhasznosulási tényező javítása érdekében ma a vízelvezetést és az öntözést egyaránt fontosnak minősítették, mert mind a kettővel több termés érhető el. A talajvízhelyzet szabályozása és a vízháztartás vizsgálatának módszerei szintén vitatémaként szerepeltek. A határozati javaslatok körül legjelentősebb az, hogy mezőgazdasági vízgazdálkodás színvonalának mutatójában helyet kell adni a belvíz és az agrotechnika területének is. Fejleszteni kell az öntözés időponti és normarendszerét, mind a tervezés, mind az öntözés gyakorlati végrehajtása érdekében. Kiemelik a vízháztartási vizsgálatok fontosságát a különböző típusú talajok domborzati viszonyok és a talajvízszint mélységének függvényében. Ez irányban is további kutatások szükségesek. A gazdaságokban a vízgazdálkodás teljességét (vízrendezés, öntözés stb.) összefüggő és egységes feladatnak kell tekinteni. Az öntözés optimális időszakának meghatározásáról és az időszakról a talajnedvesség tartalma és az adott növény maximális biológiai termőképességének kifejtéséhez szükséges vízmennyiség biztosítása alapján lehet dönteni. A nagyobb vízmennyiséget felhasználó úgynevezett tároló öntözésnek is jelentőséget kell tulajdonítani. 12. ábra. A Kisújszállási Kísérleti Telepen szépen fejlődött az őszi búza után vetett napraforgós csalamádé A gazdaságossági szekcióban a mezőgazdasági termelés fejlesztési üteme és az ahhoz kapcsolódó vízgazdálkodás fejesztéséről, a Kiskörei Öntözőrendszer területén a mezőgazdasági termelés szerkezetéről és várható színvonaláról alakult ki vita. Az öntözőberendezések méretezése az öntözés gazdaságosságát befolyásoló hozam, költség és beruházási kérdések, valamint az állami támogatás rendszere és kihatásai szintén szerepeltek a megvitatottak témakörében. Többszörösen vitatták a túlméretezés kérdését és hogy milyen fejlesztésű előrelátás adja a legjobb eredményeket. Az idő rövidsége miatt kevés szó esett a vízgazdálkodás mérésére szolgáló mutató megvitatásáról, a munkaerőhelyzet és az öntözésben foglalkoztatottak bérgazdálkodásáról, mint a gyakorlatban élő és jelentkező problémáról. A fontosabb határozati javaslatok közül jelentős az, hogy az öntözőgazdaságok kiválasztásánál a termelés színvonala, várható fejlődése és a szubjektív tényezők ismeretében kell dönteni. Egy-egy létesítményt hoszszabb 15—20 éves távlatban kell megvizsgálni pl. Kisköre, és rendkívül differenciáltan kell végezni az elbírálást. Módot kell adni arra, hogy az üzemek saját maguk teremisék meg a feltételeket — s ezáltal máshonnan kevesebbet kell elvonni — a létesítmények megvalósításához. A nagyberuházásoknál a koordinált szervezési és tervezési munka fontossága a jelentős. A távlati és a várható általános mezőgazdasági fejlesztés következtében az öntözőtelepeknél bizonyos túlméretezések is szükségesek. További alapos közgazdasági vizsgálatok, javaslatok az árpolitikára, az öntözőüzem szerkezetére, a vízháztartások gazdaságos vizsgálatára és ezek további kutatásainak vitelére is születtek határozati javaslatok. A vízhasznosítási tényező számszerűsítésének további javítása mellett javaslat született annak a hozamköltség és a jövedelmezőség oldaláról való kiegészítéséről is. Gyakorlati bemutatók tanulmányutak A kongresszus plenáris és szekcióüléseinek témáihoz szorosan kapcsolódóan a résztvevők néhány hazai öntözőgazdaságot tekintettek meg. A nagyrédei Szőlőskertek Termelőszövetkezet gazdasági eredményeit, szerkezetét és a főbb ágazatok termelési értékeit Kivés János föagronómus ismertette. Szólott arról is, hogy a termelőszövetkezet mesterséges víztárolóból gerincvezetékes a. c. öntözőtelepen mintegy 250 hektáron elsősorban szőlőoltvány-iskolát és kertészeti növényeket öntöz. A területi vízhasznosítási tényezője 1963—67 átlagában búzánál 7,29, kukoricánál 6,62 és a szőlőnél 10,95 volt. Az öntözés átlagos költsége 25,50 Ft/hamm, illetve 2,52 Ft/m3 volt. A Kiskörei Építésvezetőség nevében Mátrai István főmérnök a helyszíni program kapcsán méltatta, hogy a Kiskörei Vízlépcső kb. 1 millió hektár terület kedvező vízgazdálkodását biztosítja, ezen belül is 300 ezer hektár lesz az öntözhető terület. A 300 millió m3 víz befogadására alkalmas víztároló 1/5-e lesz a Balatonnak s e vízmennyiségből a nyáron kivehető víz mintegy 170—180 millió m3 lesz. A 30 km hosszú és 6—8 km széles víztároló kb. 120 km2 vízfelületével kedvező üdülési központja lesz a forró nyarú Alföldünknek. A víztároló mezőgazdasági hasznosításáról dr. Fekete István igazgatóhelyettes szólott s hangsúlyozta a mezőgazdasági igény és a műszaki tervezés összehangolását. Az 1966-ban megkezdett felmérés és a termelőszövetkezetek kiválasztása megtörtént és a 195 megvizsgált termelőszövetkezet közül — ahol a legjobb öntözési adottságok vannak, megtudják valósítani az öntözéses gazdálkodást, az eddigi eredményeik alapján alkalmasak a korszerű öntözéses gazdálkodásra, és leghamarabb megtérül a beruházás — az első építési ütemre, amely 1973-ban lép üzembe 89 termelőszövetkezet volt alkalmas. A kiválasztás alapján megkezdődtek — egyetemek, kutatóintézetek közreműködésével — az üzemfejlesztési tervek készítése, amelyek alapját képezik a beruházási programnak is. A korszerű gazdaságok tömeges kialakítása érdekében 6 modellüzemet is 192
