Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-12-01 / 6. szám
8. ábra. Rekordtermést ígér a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság öntözött kukoricája is lezésétől függ, hanem a hasznosító gazdaságok termelési feltételeitől, gazdálkodásuk szerkezetétől, színvonalától és egyéb körülményeitől is. Indokolt tehát, hqgy egyre nagyobb figyelmet szenteljünk a vízgazdálkodási létesítmények tervezésénél és üzemelésénél a hasznosítás követelményeire, összefüggéseire és üzemi gazdaságosságára. A beküldött tanulmányok az öntözés ökonómiai színvonalával és összefüggéseivel foglalkoznak. Ennek keretében az első témakör az öntözés üzemi célkitűzéseinek és azoknak az összefüggéseknek az elemzése, amelyek az öntözés üzemi célja és az öntözés műszaki berendezése között jelentkezik. Tóth Mihály és Szőke Molnár Lajos tanulmányukban megállapítják, hogy vízzel való ellátottság különböző követelményeket támaszt a gazdasággal szemben és ott változó lehetőségeket teremt, jelentős eredményváltozást okoz. A gazdaságok így az öntözéssel különböző célkitűzést valósíthatnak meg. Tőzsér János tanulmánya szerint az öntözéses beavatkozás kétféle lehet, tekinthető a termelés alapvető tényezőjének, vagy pedig pótlólagos tényezőnek, amikor a hozamnövelést, vagy a termelés biztonságosabbá tételét szolgálja. Az öntözés üzemi célkitűzése csoportosítható az öntözéses termelés iránya szerint, amikor szőlő, gyümölcs, rét-legelő, zöldséges, rizses, illetve szántóföldi öntözésről beszélünk. Üzemgazdasági szempontból egészen más műszaki megoldás a célravezető egy gyümölcsös öntözésénél, mint például a legelő öntözésénél. 9. ábra. Az öntözésre berendezett terület kettős hasznosítása a cél. A képen búza után vetett csalamádé a Hajdúszoboszlói ÁG-ban A kiegészítő öntözés az üzemi gyakorlatban kialakult, amelynek keretében a gazdaságok szántóterületük minél nagyobb részét igyekeznek megöntözni, hogy az adott időpontban az öntözést legjobban igénylő növények többet teremjenek. Ez a pótlólagos vízellátás lehetővé teszi, hogy az üzem az akkor alkalmazott agrotechnika, táplálóanyag-ellátás, munkaerő és pénzügyi helyzet stb. által nyújtott termelési színvonalnak megfelelő termést elérje. Az időszakos, kiegészítő öntözés leggazdaságosabb eszköze a nagy teljesítményű, hordozható berendezés, amellyel az öntözött terület változtatható anélkül, hogy a berendezés kihasználását ez a körülmény lényegesen csökkentené. A rendszeres öntözés célja, keretében az öntözött területen magas színvonalú termelést kell megvalósítani. Ennek érdekében az öntözés a termelési feltételeket lényegesen módosítja. Módot nyújt a vizet jól hasznosító növényfajták termelésbe állítására, a magas ráfordítási színvonal és fejlett agrotechnika nyújtotta termésátlagok biztonságos elérésére, és különleges termelési célkitűzések megvalósítására. Természetesen ehhez az optimális vízellátás mellett a termelés többi feltételét is (táplálóanyag, agrotechnika, öntözési technika, szakképzett munkaerő) biztosítani kell. A vízgazdálkodás színvonalát eredményességi mutatókkal való értékelésére dr. Oroszlány István a természetes illetve relatív vízgazdálkodási tényezőt javasolja jellemző mutatóként. Amennyiben csak a hozamok oldaláról vizsgáljuk a vízgazdálkodás eredményét, akkor megfelelőnek látszik a relatív vízgazdálkodási tényező alkalmazása. Kedvező volna, ha a vízgazdálkodási beruházásokat így egyetlen mutatóval jellemezhetnénk. A vízgazdálkodás hatása azonban sokirányú és bonyolult Salamin Pál beküldött tanulmányában hidrológiai-vízháztartási, műszaki és mezőgazdasági jellemzőket használt fel a vízgazdálkodási beruházások eredményességének vizsgálatára. Ökonómiai szempontból sem valószínű, hogy elegendő egy viszony számmal és csak a hozam oldaláról értékelni a vízgazdálkodás színvonalát. A vízgazdálkodási színvonal vállalatgazdasági (tsz, ÁG) szempontból való mérlegelésére nem elegendő egyetlen mutató. Ez tűnik ki Tóth Mihály — Szőke Molnár Lajos — Kiss Károly és Tőzsér János beküldött tanulmányaiból is. A hozam tekintetében Tőzsér János azt írja beküldött tanulmányában, hogy az elérhető lehetséges termés meghatározására szinte lehetetlen egyértelmű értéket megállapítani, hiszen a hozam nagysága a gazdaság, illetve az öntözéses terület rendkívül differenciált körülményei miatt számos egyéb tényezőtől is függ. A vízgazdálkodás adott színvonalát adott gazdaságban alapvetően meghatározza, a vízellátás és a berendezkedés technikai megoldása is. Tóth Mihály és Szőke Molnár Lajos beküldött tanulmányukban megállapítják, hogy az öntözés üzemen belüli területi arányának emelkedésével növekszik a gazdaság állóeszköz-igénye, munkaszükséglete, ráfordításának színvonala eredményeként a.z öntözött terület arányának növekedésével, közvetve vagy közvetlenül emelkedik a gazdálkodás jövedelmezősége is. Czabala László és Keresztúri János beküldött tanulmányában szintén érinti az öntözött terület üzemek közötti és üzemen belüli koncentrációját, amely megállapításuk szerint az öntözést színvonalasabbá teszi, munkaszervezését megkönnyíti. Az idei aszályos év tapasztalatai nyomán felmerül azonban a kérdés, hogy gazdaságosabb-e a vízhasznosulás, ha egyes gazdaságokra, vagy gazdaságon belül egyes területekre koncentrálódik az öntözés, az ott termett valamennyi növénynél optimális vízellátást biztosítva, vagy az nyújt-e jobb vízhasznosulást, ha minél több gazdaság minél nagyobb területen tud védekezni a legfőbb kultúrák öntözésével az időszakonként jelentkező csapadékhiány kártétele ellen. Annál is inkább, mert ismeretes, hogy az egyes években a szántóföldeken termesztett kultúrnövények nem egyforma hatásfokkal hasznosítják az öntözővizet. 190
