Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-06-01 / 3. szám
egy-egy főelőadó ismertette. Az összefoglaló jelentések címe, a főelőadók és a nemzeti előadók neve: — Több célú vízellátási létesítmények. Főelőadó: I. M. Mendiluce, a Vízügyi Munkák Főigazgatósága tervezési osztályának vezetője (Spanyolország, Madrid). Nemzeti előadók: Hollandia: A. Volker, Írország: V. D. Harty, Japán: J. Mitsuyasu, Kenya: G. Stevenson, Lengyelország: K. Matul, Magyarország: Illés György, Malawi: C. Ogilvie, Németország: F. Dorn, Románia: L. Popovici, Spanyolország: F. Montalbán és A. Hernandez, Svájc: H. Ereberg, Svédország: J. Rossier, Szovjetunió: F. Chevelev. A nemzeti beszámolók alapján a főelőadó foglalkozott a jelentkező vízigények kielégítésének sorolásával, a vízigények előrebecslésével, az ipari igények előrebecslésének nehézségeivel, az ivóvízellátási célokat szolgáló tározók üdülési hasznosításának feltételeivel, a különböző vízhasználók közötti költségfelosztás módszereivel, valamint a regionális tervezéssel. A magyar nemzeti beszámolóból részletesen ismertette a jelenlegi (1960) és távlati (2000) ivó- és ipari vízfogyasztási jellemzőket, továbbá a vízfogyasztás csökkentésére irányuló törekvés mibenlétét: vízpazarlás megszüntetése, vízmérés és magasabb vízdíj bevezetése, ipari víz visszaforgatása, ipari szennyvíz öntözéses hasznosítása stb. Ezenkívül többször kiemelte a magyar dolgozatnak a távoli jövőben számításba vehető nemzeti, illetve nemzetközi vízelosztó hálózatokkal kapcsolatos elképzeléseit. — Tározókból biztonsággal kivehető vízhozam és a kompenzációs vízmennyiség meghatározásának módszerei. Főelőadó: R. G. Hetherington (Nagy-Britannia, London). — Organizmusok előfordulása, jelentősége és leküzdése a vízellátási hálózatokban. Főelőadó: L. Kooijmans, a „Zuid” vízellátási laboratórium igazgatója (Hollandia, Breda). Nemzeti előadók: Amerikai E. Államok: R. S. Engelbrecht, Belgium: A. Vloed, Bulgária: L. Georgiev, Dél- Afrika: G. J. Stander, Finnország: E. Heinonen, Franciaország: P. Mangerel, Írország: E. Folan, Japán: M. Condo, Lengyelország: H. Stamatello, Malawi: C. Ogilvie, Nagy- Britannia: R. W. Collingwood, Nyugat-Németország: W. Mevius, Portugália: F. Frade, Spanyolország: B. O. Süné, Svájc: E. Wieser, Svédország: B. Lundberg, Szovjetunió: V. I. Markizov. — Munkaerő-kérdések. Főelőadó: L. Féline, a Vízügyi Társaság elnöke (Franciaország, Marseille). A szakdolgozatok címe és azoknak szerzői: — Sótalanítás (D. G. Miller, Nagy-Britannia); — Gyakorlati intézkedések a vízkivételek védelmére a szénhidrogén-termékek beszivárgása és radioaktív termékek szennyezése ellen (I. Sauboin, Belgium); — Az infiltrációs víz előkezelése és minőségének módosulása a talajban való tartózkodása idején (L. Huisman, Hollandia): — Kutak próbaszivattyúzásának értékelése (W. Wiederhold, Németország); — Távvezetékek (J. A. Husen, Dánia): Nyomvonal és hossz-szelvény meghatározása, gazdaságos csőátmérő, csőanyag megválasztása, csőkötések, alapozás, különleges szerkezetek, csőfektetés, nyomáspróba, fertőtlenítés, stb.; — Nyomásfokozó berendezések az elosztó hálózatokban (Y. Nakagawa, Japán); — Vízellátási hálózatok elektronikus számológépekkel történő komplex számításának elvei (N. N. Abramov, Szovjetunió); — Kosütések és nyomáshullámok meghatározása elektronikus számológépekkel (R. Chappey, Franciaország); — A közműves vízellátási rendszerek védelme a vi3Z- szatérő vizek szennyezése ellen (G. J. Angele, USA); — A szűrés korszerű elmélete (D. M. Mintz, Szovjetunió és szakértői munkacsoportja); — Az iszapok kezelése és hasznosítása (A. Chojnacki, Lengyelország); A külön ülések témaköre és azoknak előadói: — A limnológia és annak alkalmazása ivóvízellátásoknál (J. W. G. Lund, Nagy-Britannia); — A felszíni vizek szennyezése: beszámoló az IWSA Felszíni Vizek Szennyezése Különleges Bizottságának tevékenységéről (C. Biemond elnök, Hollandia); a vizek szennyezése elleni küzdelem jogi és közigazgatási vonatkozásai (P. Descroix, Franciaország); a vizek szennyezése elleni politikai tevékenység szükségessége (G. Housiaux szenátor, az Európa Tanács tagja, Belgium). Az ülésen előadó szenátor a vizet az emberi lét és haladás alapfeltételének minősítette, függetlenül az igények egészségügyi, ipari, mezőgazdasági stb. jellegétől. Értékelése szerint az édesvíz biztosításának fontossága 20 éven belül felülmúlja a világ más kérdéseinek jelentőségét. Sürgette a vizek szennyezés elleni védelme érdekében szükséges nemzetközi összefogást, valamint a vízgazdálkodási kérdésekkel foglalkozó különböző nemzetközi szervezetek (UNESCO, FAO, EGB, WHO stb.) tevékenységének koordinálását. Megemlékezett az Egyesült Államokba összehívott vízgazdálkodási világkonferencia várható jelentőségéről. — Korróziós nap: a csővezetékek és szerelvényeik belső korróziója lakó- és ipari területeken (R. Coutris és G. Poirier, Franciaország); felszín alatti acélcsővezetékek katódvédelmének néhány vonatkozása, különös tekintettel a váltóáramokra és a villamosokra (M. Chalet, Belgium); a Cadiz-i ivóvízellátás csővezetéke armatúráinak korróziója (C. Carril, Spanyolország); a Nyugat-Európai Regionális Korróziós Bizottság (CEOCOR) tevékenysége, különös tekintettel a meglevő felszín alatti csővezetékek vizsgálatára (H. Goldstein, a CEOCOR titkára, Belgium); az oktatás jelentősége a korrózió elleni küzdelemben (D. Spector, Izrael); felszín alatti csővezetékek műanyag bevonata (H. Kiás, Németország); — Vízellátás a fejlődő országokban (résztvevők a fejlődő országok képviselői). A vegyészek és mikrobiológusok találkozóján megvitatott témák: — Kísérletek a biológiailag lebontható detergensekkel; — A tározókból származó víz kezelése; — A szűrt vizek organoleptikus tulajdonságainak javítása ; — Káliumpermanganát és klórdioxid alkalmazása szagtalanító szerként; — Szervesanyag-tartalom meghatározásának módszerei ; — Ipari szennyvizekkel szennyezett tározókból származó víz tisztítása; — Automatikus berendezések a víz kémiai és biológiai minőségének ellenőrzésére; — Pesticidek a vízkészletekben (beleértve a pesticidek maradványainak meghatározását); — Módszerek az algák felszíni vizekben történő elszaporodásának megelőzésére. A tudományos programba felvett beszámolókat, előadásokat és külön üléseket időben párhuzamosan tartották meg. A kongresszus munkája az 1966. október 7-i záróülésen fejeződött be. Simó Tibor 78