Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1967-06-01 / 3. szám

A NEMZETKÖZI VÍZELLÁTÁSI SZÖVETSÉG (IWSA) VII. KONGRESSZUSA, BARCELONA

Az 1947-ben alakult Szövetség legutóbbi Közgyűlését, valamint kiállítással és tanulmányi kirándulásokkal egybekötött VII. Kongresszusát 1966 október havában tartotta Barcelonában.

VII. Közgyűlés. 1966. október 1-én, a barcelonai Diputación Provinciáiban megtartott Közgyűlés napirendjén íi következő kérdések szerepeltek: új tagok felvétele, beszámoló a VI. Közgyűlésről, a Szövetség Számvizsgáló Bizottságának jelentése, a Szövetség Végrehajtó Tanácsának jelentése, elnökválasztás, alelnök-választás és a következő kongresszusok helyeinek meghatározása, a Végrehajtó Tanács tagjainak megválasztása, valamint az elnök által elfogadott különböző kérdések.

A Közgyűlésen a svéd Bengt M. Nilsson elnökölt, akit az 1964. évi stockholmi Közgyűlésen választottak a Szövetség elnökévé. A Végrehajtó Tanács jelentését Leonard Miliis, a Szövetség főtitkára ismertette.

A VII. Közgyűlés fontosabb határozatai közé tartozik Kenya felvétele a tényleges tagok sorába, dr. Florentino Briones, a madridi Hidrológiai Intézet igazgatójának elnökké választása a következő hároméves időszakra, az alelnöki tisztség biztosítása Ausztria számára későbbi személyi kijelölése mellett, a soron következő kongresszusok helyeinek meghatározása, Japán beválasztása a Végrehajtó Tanácsba Ausztria megüresedett helyére, valamint a tényleges tagok tagsági díjának felemelése. E határozat nyomán

— a szövetség tényleges tagjainak száma 35-re emelkedett: 1. Amerikai E. Államok, 2. Ausztria, 3. Belgium, 4. Bulgária, 5. Dánia, 6. Dél-Afrika, 7. Finnország, 8. Franciaország, 9. Ghana, 10. Hollandia, 11. India, 12. Irán, 13. Írország, 14. Izrael, 15. Jamaika, 16. Japán, 17. Kenya, 18. Lengyelország, 19. Luxemburg, 20. Malawi, 21. Malájföld, 22. Mali, 23. Nagy-Britannia, 24. Németország, 25. Nigéria, 26. Norvégia, 27. Olaszország, 28. Portugália, 29. Románia, 30. Spanyolország, 31. Svájc, 32. Svédország, 33. Tunézia, 34. Szovjetunió, 35. Űj-Zéland;

— a társult tagok száma meghaladja a 180-at, az egyéni tagok száma 304;

— a Végrehajtó Tanács összetétele:

Elnök: F. Briones (Spanyolország)

Alelnök: — (Ausztria)

Volt elnökök: Brunotte (Franciaország), L. Pollett (Belgium), K. Hünerberg (Németország) B. M. Nilsson (Svédország),

Választott tagok: Amerikai E. Államok, Belgium, Franciaország, Hollandia, India, Japán, Nagy-Britannia, Olaszország, Szovjetunió egy-egy kijelölt képviselője.

Főtitkár: Leonard Miliis (Nagy-Britannia);

— a következő kongresszusokat 1969. Bécsben, 1972. Washingtonban, 1975. Tokióban (nem végleges) rendezik;

— a tényleges tagok jövőbeni tagdíja: felső határ az eddigi £ 500 helyett évi £ 1000, alsó határ az eddigi £ 20 helyett évi £ 40. A tagdíjak felemelését a Végrehajtó Tanács 1966. június 1-i, moszkvai ülésen javasolta és a Szövetség munkájának megjavítása, valamint szélesebb körű fejlődésének biztosítása érdekében kifejtett főtitkári indokolás alapján a Közgyűlés azt elfogadta.

A Közgyűlésen Magyarország részéről 3 fő vett részt.

VII. Kongresszus. A vízellátási ismeretek fejlesztése, a kutatási eredmények kicserélése, valamint a szakemberek közötti kapcsolatok létrehozása és elmélyítése érdekében a Szövetség háromévenként más-más országban rendezi nemzetközi vízellátási Kongresszusát.

Alakulása óta rendezett kongresszusok időpontja, helye és a résztvevők száma: 1949. Amsterdam, 400, 1952. Párizs, 800, 1955. London, 1000 felett, 1958. Brüsszel, 1000 felett, 1961. Berlin, 1000 felett, 1964. Stockholm, 1000 felett, 1966. Barcelona, 1238.

A VII. Kongresszust 1966 október 3 és 7 között a barcelonai Palacio de las Naciones-ban tartották. Azon 44 ország képviselői vettek részt: Amerikai E. Államok 38 fővel, Ausztria 10, Belgium 44, Bulgária 1, Csehszlovákia 1, Dánia 25, Dél-Afrika 2, E. Arab Közt. 3, Finnország 29, Franciaország 149, Ghana 2, Hollandia 62, India 4, Irak 2, Írország 6, Izrael 8, Jamaika 2, Japán 18, Jugoszlávia 1, Kanada 8, Lengyelország 2, Libanon 2, Libia 1, Luxemburg 4, Magyarország 4 (Országos Vízügyi Főigazgatóság: Illés György és Simó Tibor, Hidrológiai Társaság: Varró István, Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság: Hunyadi Domokos), Malawi 1, Marokkó 14, Mexikó 1, Nagy-Britannia 228, Németország 89, Norvégia 31, Olaszország 70, Portugália 20, Románia 1, Sierra Leone 1, Spanyolország 241, Svájc 38, Svédország 76, Szingapúr 2, Szovjetunió 3, Törökország 6, Tunézia 2, Üj-Zéland 2, Venezuela 2 és a különböző nemzetközi szervezetek 4 fővel. A megnyitás után jelentkezettekkel a résztvevők száma tovább növekedett.

Az ötnapos kongresszus tudományos programját a Szövetség Tudományos és Műszaki Bizottsága dolgozta ki A. Vibert (Franciaország) elnöklete mellett. Ezen belül sor került 4 összefoglaló jelentés, valamint 11 szakdolgozat ismertetésére és megvitatására, a limnológiával, a felszíni vizek szennyezésével, a korróziós kérdésekkel, a fejlődő országok vízellátásával kapcsolatos egy-egy külön ülés megtartására, továbbá a vegyészek és mikrobiológusok találkozójára, ahol 9 témát vitattak meg.

A különböző országok szakemberei által beküldött nemzeti beszámolókra épült összefoglaló jelentéseket

77