Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1967-06-01 / 3. szám

Hazai használat vonatkozásában elsősorban az építőipari termelés­­szervezés területén és a nagy be­ruházások (hőerőművek építése stb.) lebonyolításának szervezéséhez dol­goztak ki hálóterveket. Vízügyi relációban a Békési Vízi­lépcső létesítményének tervezésénél alkalmazták szélesebb területen a háló-tervezést. Ezen belül az alábbi fokozatokon készült külön-külön hálóterv: — logikai háló, — időtartami háló, — léptékhelyes rajz, — organizációs terv (a kooperá­ciós kapcsolatok függőleges fel­tüntetésével), — finom hálós terv, — létszámterv. Az előadás mind a műszaki, mind a közgazdasági érdeklődésű szak­emberek osztatlan elismerését vívta ki. A széles skálájú ismertetés még azoknak a gazdasági szakemberek­nek is tudott újat nyújtani, akik a PERT- és CPM-módszert már is­merték. d) Életszínvonal és érdekeltség az új gazdasági mechanizmusban Az előadás során a vezetők pers­pektívát kaptak arra vonatkozóan, hogy a gazdaságirányítás új rendsze­rében a dolgozók anyagi érdekelt­sége miként alakul. A bérek és a nyereségrészesedés elosztásának fel­tételei milyenek lesznek. Hogyan alakul a béren kívüli juttatások (munkaruha, védőruha és ebédhoz­zájárulás, igazgatói alap, újítási díj, közlekedési dotáció stb.) nyújtásá­nak rendszere. Szó esett a 44 órás munkahét bevezetésének feltételei­ről, a felmondás, a szabadság és túl­óra kérdéséről. Az előadó rávilágított arra, hogy a bérek és a juttatások emelésének milyen jelentős szerepe van a dol­gozók egy meghatározott iparág (szakma) felé áramlásának. (Pl. az építőiparban a bérek emelésével 1966-ban megszűnt a létszámhiány.) Beszélt az előadó a vállalatoknál mutatkozó létszámfeleslegek felszá­molásáról, és a jobban dolgozó mun­kások bérének emeléséről is. Felve­tődött annak szükségessége, hogy az új mechanizmusban el kell érni az „egyenlő bérért egyenlő munka” el­vének érvényesülését. (Az előadás során sok érdekes kérdés vetődött fel még, amire az előadó — a vonatkozó miniszteri döntések és utasítások kiadásának hiányában — még nem tudott hatá­rozott választ adni.) e) Tervezés mint a gazdaságirányítás eszköze Az előadás keretében a népgazda­sági tervezés új módszeréről kaptak a hallgatók átfogó tájékoztatást. En­nek során a vízgazdálkodásnak, mint tevékenységnek az új népgazdasági ágazati felépítésbeni — fontosságá­nak megfelelő — helyéről esett szó. Az előadó rávilágított arra a jelentős változásra, ami az utóbbi években a vízgazdálkodás területén, nevezetesen a — lakossági .ipari, víztermelési szolgáltatás; — mezőgazdasági vízhasznosítás, valamint — vízkár-elhárítás vonalán bekö­vetkezett, s ami e tevékenysé­gek népgazdasági helyét (rang­ját) infrastrukturális jellegénél fogva — „főágazati” fokozat­ban jelölte meg. Ezután számokkal támasztotta alá a vízgazdálkodás területén az utóbbi 3 év során bekövetkezett fejlődés ütemét, emelkedését. Az előadás második részében a gazdasági reform bevezetése utáni változásokat ismertette tervezési, be­ruházási és pénzügyi vonalon. f) Űj vonások a vízépítési munkák organizációjában A vízépítési munkák szervezése, s a munkák kivitelezésének gépesí­tése vonatkozásában adott perspek­tívát. Az előadás nemcsak nagyon hasznos, de magas színtű megfogal­mazásban is hangzott el. Nagymértékben emelte az elő­adás színvonalát, hogy az előadó egy adott építkezés munkafázisainak végrehajtását hálótervezési mód­szerrel is bemutatta, ami nagyon si­keresen támasztotta alá gyakorlati­lag, a munkaszervezés szükségessé­gének bizonyításán túlmenően, a hálótervezési rendszer alkalmazásá­nak hasznosságát is. g) Víz- és csatornaművek fejlesztési problémái Az előadás során a vízügyi fej­lesztésnek nemcsak a hazai problé­máival foglalkozott az előadó, de tájékoztatást nyújtott a szocialista és egyes kapitalista, valamint a fej­lődő afrikai országok vízellátási és fejlesztési problémáiról. Az előadás széles áttekintést adott a hallgatóknak azokról a vízellátási és csatornázási nehézségekről, ame­lyek a lakosság számának rohamos növekedésével kapcsolatosan mind hazai relációban, mind világviszony­latban felmerülnek. Rámutatott arra a fejlődésre is ami vízgazdálkodási területen az utóbbi 15 évben be­következett, megjelölte azokat a cé­lokat, amelyeket magunk elé tűz­tünk, s aminek megvalósítását tá­mogatni kell. 4. GYAKORLATI MEGOLDÁSOK Az úgynevezett „szintetizáló eset­­tanulmány”-ok előadás keretében le­bonyolított foglalkozás újszerűnek és hasznosnak minősült. Ötletes volt az a megoldás, hogy a tanfolyam hallgatóiból alakított 8 vállalatveze­tőség — előre megadott szempontok alapján — azonos feladatot kapott, s így az egyes „vállalatok” közötti versengés vonatkozásában nagyon hasznos viták alakulhattak ki. Maga a tanulmány levezetése — váltott elő­adókkal — nagyon szerencsés volt és bő lehetőséget adott az ötletek fel­vetésére, a kezdeményezőkészség ér­vényesítésére. A feladat megoldásának és kiér­tékelésének új stílusa igazolta a hallgatóság előtt — a gazdaságirá­nyítás új rendszerében annyira szük­séges — operativitás, gyors elhatá­rozókészség és az azonnali intéz­kedés elengedhetetlen voltát. Ez a gyakorlati foglalkozás bebi­zonyította, hogy a következő évek­ben csak azok a vezetők tudják majd feladatukat maradéktalanul megoldani, akik egyrészt kellően tá­jékozottak, ismerik a fejlett szerve­zési, termelési módszereket, üzleti és pénzügyi eljárásokat, s képesek néhány adat birtokában — viszony­lag rövid idő alatt — kellően meg­alapozott döntéseket hozni. Az új gazdasági mechanizmus lüktető üte­me képzett és rátermett vezetőket kíván, s akik az új módszerek dik­tálta iramot nem bírják, azok gaz­dasági eredménye nem fog kielégí­tően alakulni, s így mind erkölcsi, mind az anyagi érdekeltség vonatko­zásában háttérbe szorulnak. 5. KI A JÓ ÉS A ROSSZ VEZETŐ A tanfolyam során a jó és a rossz vezető tulajdonságairól meglehető­sen sok szó esett. E kérdéssel az elő­adók túlnyomó része kivétel nélkül foglalkozott. Hogy ki a jó vezető, s a jó vezetőnek milyen adottságok­kal, tulajdonságokkal kell rendel­keznie, azt az előadók — egyes nagy közgazdák, szervezők, és vezető­egyéniségek meghatározásai alap­ján — ismertették. E kérdésben egy­értelmű megfogalmazás nem szüle­tett. Hogy mik a vezetők legfőbb hibái, azt meglehetősen sokrétűen, és többoldalú megvilágításban fel­színre hozták, rámutatva arra, hogy ezek mily veszélyeket rejtenek ma­gukban. Hogy ezek közül melyik a legsúlyosabb, azt valamennyi elő­adó egyértelműen határozta meg, s ez a vezető feje fölött való átnyulás. Ez nagyon súlyos hiba, mert minden területen szervezetlenséget, a fele­lősség elhomályoSodását és a vezetés aláásását okozza. Kiemelték, hogy a jó vezetőnek — egyéb hibákon túl­menően — ezt a gyakorlatot min­denképpen kerülni kell. 6. ÉRTÉKELÉS összefoglalva a tanfolyam összes előadásain hallottakat, azt állapít­hatjuk meg, hogy a tanfolyam sike­res volt és a célkitűzéseiben szereplő feladatokat maradéktalanul megva­lósította. Az előadások témája és előadási színvonala — általában — magas szintű és élvezetes volt, s nagymértékben emelte a vízügyi szolgálati vezetők általános és spe­ciális ismereteit. A tanfolyam anya­gának jó összeválogatásával sikerült olyan előadásokat tartani, amely a hallgatók érdeklődését mindvégig felszínen tartotta. Az előadások során sikerült be­bizonyítani azt, hogy a vezető szem­léletében ma már — egyéb fontos tényezőkön túlmenően — egyre in­kább a gazdaságossági szempontok­nak kell előtérbe kerülniük. Az ex-70

Next

/
Thumbnails
Contents