Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-06-01 / 3. szám
védelmi töltéstől több km távolságban is még jelentkező buzgárokról (3. sz. ábra). Ezen a nagy kiterjedésű területen a Földtani Intézet Vízföldtani Adattárából beszerzett értékek szerint a Decs 2. sorszámú és Decs község 5. és 10. sorszámú kutak adatai szerint a térszinttől számított 73, 36 és 36,5 m mélységig kavicsos homok és kavics, az alatt pedig nagy mélységig leérően agyag települt. Az altalaj felső, szokatlanul vastag kavicsrétege annyira vízáteresztő, hogy árvízkor a Duna vízállásával lépést tartva emelkedik a mentett területre átszivárgó belvíz szintje is, úgyhogy a decsi szivattyútelep üzemeltetése ellenére sem lehetett az 1965. évi (V—VI. hó) árvíz alkalmával (lásd 4. sz. ábra) 4,50 m-nél nagyobb vízlépcsőt tartani. Az agyagrétegre települt tekintélyes vastagságú durva kavicsrétegben olyan élénk a talajvízáramlás, hogy a töltéstől több km távolságban még szabályszerű buzgárok keletkeztek, amelyek azonban nem jelentettek nagyobb veszélyt, csak a nagy kiterjedésű árteret borította el a felfakadó kristálytiszta szűrt víz. Befejezésül idézem a VITUKI laboratóriumában 1957-ben végzett buzgárkísérleteim eredményéről beszámolóm befejező sorait, melyek szerint az „akkori kísérletek csak tájékoztató érvényűek voltak és ezeknek továbbfejlesztésére van szükség. Ennek érdekében szélesebb mederben folyó, részletesebb, kiegészítő kísérleteket kell végezni, amelyeknek eredményeit végül a természetben előforduló altalajokkal végzett kísérletekkel és a gyakorlatban szerzett tapasztalati adatokkal kell egyeztetni.” Fenti megállapításaim jegyében javaslom az 1965. évi tavaszi, rendkívül magas és hosszan tartó árvíz elleni védekezés során — a buzgárok képződésével kapcsolatosan — szerzett igen értékes tapasztalatok felhasználásával, az 1957-ben végzett vizsgálatok folytatását. Ezeket a vizsgálatokat azonban már nemcsak elméleti alapon, pusztán tájékoztató jellegű adatszerzés céljából, iszapmentes, mosott homokkal javaslom elvégezni, hanem az 1965. évi árvíz alkalmával feltört buzgárok helyéről kitermelt, természetes talajféleségekkel, hogy a gyakorlat részére értékesebb adatok birtokába jussunk. MEGJEGYZÉSEK: Dr. LampI Hugó „Források keletkezése és a buzgárok képződésének törvényszerűségei“ című cikkéhez Érdekesen mutat rá dr. Lampl Hugó cikkében — az árvédelmi töltések mentén jelentkező buzgárokat a természetes forrásokkal állítva szembe — a buzgárképződés jellegzetességére, arra, hogy ez a folyamat viszonylag rövid távolságon nagy nyomáskülönbségek, tehát a felfakadó víz nagyobb sebessége mellett következik be. Természetesen a buzgárképződésre alkalmas talaj szerkezet feltételezésével. Ebből a szemléletből kiindulva vizsgálja a buzgárképződés törvényszerűségeit. Rendkívül figyelemreméltó és különösen a preventív védekezés szempontjából megszívlelendő az a megállapítása, miszerint a fedőréteg nélküli homok altalajban képződő elemi buzgárokból kialakuló buzgár-csoportok és még inkább a meredek szemcseösszetételű görbével jellemzett homoktalajok megfolyósodásából származó katasztrófák elleni védekezés nehézségeire hívja fel a figyelmet. Míg a megfelelő vastagságú kötött fedőréteg folytonossági hiányain át jelentkező tipikus buzgár elleni védekezésre — a kifejlődés fokozatossága miatt — több lehetőséget lát. A preventív védekezés fontosságát itt is hangsúlyozza, mert az ilyen buzgároknak a vízvezető rétegben kifejlődő hátráló eróziója esetleg több árvíz alatt lappangva fejlődhetik ki és a katasztrófa robbanásszerű gyorsasággal állhat be, mint az 1954. évi ásványrárói szakadás. Igen fontos jelenségre mutat rá dr. Lampl Hugó cikkében akkor, amikor a töltéstől több km távolságban jelentkező buzgárok és erős víz-felfakadás geológiai, genetikai eredetét hangsúlyozza. Megállapítása a szekszárd—bátai területen túlmenően minden olyan területre helytálló, melyeknek geológiai felépítettsége a leírthoz hasonló (Szigetköz, stb.) és egyben magyarázatul szolgál arra is, hogy az így jelentkező fakadó vizeket árvízvédelmi eszközökkel, az árvízvédelmi vonalon befolyásolni nem lehet. Ezeket a töltés menti fakadásoktól elkülönítetten kell szemlélni és kezelni. Kártételeik csökkentésére — annak dacára, hogy az árvizek függvényében jelentkeznek — belvízvédelmi módszerekkel kell törekedni. Végül messzemenően egyet kell értenünk dr. Lampl Hugóval abban, hogy az 1965. évi árvíz tapasztalatai alapján elindított módszeres kutatási munka egyik legfontosabb része kell legyen a buzgárképződésre veszélyes töltésszakaszok altalajának megismerése és annak alapján a preventív védekezésre szoruló szakaszok kijelölése. Budapest, 1967. április 30-án. Ziegler Károly nyug. főig. helyettes 68
