Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-06-01 / 3. szám
Víz AZ ORSZÁGOS VÍZÜGYI FŐIGAZGATÓSÁG FOLYÓIRATA 1967. MÁJUS —JÚNIUS Források keletkezésének és buzgárok képződésének törvényszerűségei írta: Dr. LAMPL HUGÓ oki. mérnök Földünk felszínére hullott csapadék egy része beszivárog a talajba és talajvíz formájában folytatja útját mindaddig, amíg vízzáró rétegbe ütközve, annak lejtőjét követve, valahol — rendszerint nem nagyon távol — a terep alacsonyabban fekvő pontját elérve, a felszínen forrás alakjában megjelenik. Mielőtt azonban a választott kérdés érdemi tárgyalásába kezdenék, szükségesnek tartom a címben szereplő fogalmak szakmailag helyes értelmezését megadni. 1. Természetes forrás minden, a víz körforgásában részt vevő, rendszerint rövid föld alatt megtett út végén a felszínen megjelenő, ingadozó mennyiségű, de általában megszakítás nélkül feltörő víz. Ezzel szemben 2. buzgárnak gyakorlatilag csak azokat a vízfeltöréseket nevezzük, amelyek az árvédelmi töltések alatt keresztirányban megtett 50—80 m hosszú föld alatti szivárgási út végén jelentkeznek. Ezek a feltörések hazai viszonyok között 7—8 méteres vízlépcső kialakulása mellett és csupán csak árhullámok tetőzése körüli időre korlátozottan, mindössze néhány napig tartanak. Mielőtt azonban cikkem céltémájával foglalkoznék, a buzgár-képződés geológiai előfeltételeit, a buzgárok kialakulásának módjait és veszélyes következményeit, valamint az ellenük való védekezés különféle módszereit részletesen ismertetném, röviden legalább felsorolom a „természetes források” különböző megjelenési formáit, illetve a fúrással történő mesterséges úton feltárt ún. artézi kutakat. Amikor az eső formájában lehullott csapadékvíznek a talajba beszivárgó egy része rövidebb-hosszabb, avagy a kőzetek repedésein át a nagy mélységben levő rétegekbe való behatolása után, igen hosszú, föld alatt megtett út végén — néha tekintélyes mértékben felmelegedve — felbuggyan, ezt a megjelenési formáját nevezzük „természetes forrás”-nak. Ha az ilyen forrás valamely katlanszerű, természetes mélyedés környezetében fakad fel, akkor a forrás körül kisebb-nagyobb tó képződik, amelynek szintje addig emelkedik, amíg a víz természetes, vagy mesterséges lefolyást nem talál. Ilyen tavi forrásra kitűnő példát mutat a nagy kiterjedésű Tatai-halastó és a kisméretű Római-fürdő, ahol a feltörő víz a tó fenekén kitorkolló forrásjáratok végén állandóan buzog, amely állandó hőfokú, de ivásra nem üdítően hideg. Ha viszont valamely geológiai törésvonal mentén, nagy mélységből törnek fel a különböző hőmérsékletű vizek, akkor ún. természetes hőforrásokkal van dolgunk. Erre a Rudas-fürdő környékén találunk számos példát. Amikor pedig a mély rétegekben tárolt meleg vizet mélyfúrással, mesterségesen tárjuk fel, akkor artézi kútként buggyan fel a forrás, amelyet a fúrás mélység gétől függő hőfokú és rendszerint gyógyerejű mesterséges hőforrásként tartunk számon. Amíg a természetes, vagy mélyfúrással feltárt forrásoknál veszélyes következményektől nem kell tartani, addig az árvédelmi töltések alatt — bizonyos körülmények között — keresztirányban kialakuló szivárgások következtében képződő „buzgárok”, amelyek a természetes forrásokhoz képest csak valamely laboratóriumi kisminta-kísérlet méreteihez hasonló térségben játszódnak le — hirtelen bekövetkező katasztrofális gátszakadásoknak lehetnek közvetlen okai. Az 1965. év tavaszán, a Dunán levonuló rendkívül magas és példátlanul hosszan tartó, hat ízben tetőzött árhullám elleni védekezés során, a védekezők műszaki gárdája és vezérkara egyértelműen megállapították, hogy a töltések árvízbiztonsága szempontjából jelenleg már csak a buzgárok elleni védekezés kérdése megoldatlan és ez idő szerint a buzgár jelenti a legnagyobb veszélyt. Ez ellen pedig a jövőben eredményesen csak úgy lehet védekezni, ha a szükséges intézkedéseket és munkákat már előzetesen megtesszük, illetve elvégezzük. Ezért foglalkozom alábbiakban az árhullámok levonulása idején, a véd töltések alatt átszivárgó víznek — bizonyos körülmények egybeesése esetén — a töltések mentett oldali lába környezetében jelentkező buzgárok kérdésével részletesebben. Ennek során ismertetem az altalaj minősége, illetve szemcseösszetétele és rétegződése szempontjából a buzgárképződésnek legjellemzőbb előfeltételeit; a buzgárok kifejlődésének leggyakoribb menetét a talajtörés bekövetkezéséig, végül a különböző természetű buzgárok elleni védekezés különféle módszereit. A továbbiakban feltételeztem, hogy a töltés átázásra nem hajlamos agyagos földanyagból épült és nem foglalkozom a töltésen átszivárgó, vagy növény és állat 65
