Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-04-01 / 2. szám
múlta felül az 1963. évi I. félévi összfogyasztást. Hogy a szerződések életbelépése után milyen jelentős mértékben megváltozott az ipar fogyasztása, azt igazolja az, hogy a főváros 1964. II. félévi fogyasztása még az 1963. év II. félévi fogyasztásának szintjét sem érte el, hanem 44 000 m3-rel alatta is maradt. 1964 folyamán pedig a Vízművek 4500 új fogyasztót kapcsolt be a vízellátásba, a Duna vízállása az év végéig kedvezó volt, vízhiány nem fordult elő. 1965-ben tovább csökkent a szerződéses ipar fogyasztása. A 375 szerződésre kötelezett vállalat ebben az évben 9,5 millió m3-rel fogyasztott kevesebbet, mint 1964-ben. Helyesnek bizonyult tehát az a feltevés, hogy az ipar nem gazdálkodott a vízzel, az alacsony vízdíj a vállalatokat nem ösztönözte takarékosságra. A vállalatok nem ismerték valódi szükségletüket. Erre mutat az, hogy az 1965. évre igényelt többlettel, 38 000 m3/nap vízmennyiséggel szemben napi 31 000 m3-rel fogyasztottak kevesebbet. A vállalatok között volt olyan, amelyik évi 3 millió m3-rel csökkentette fogyasztását. A vízszolgáltatási szerződések hatálybalépése előtt egyes vállalatoknál tartott ellenőrző vizsgálatok azt mutatták, hogy az elfogyasztott víz mintegy 30%-a, a vízvezetéki berendezések karbantartásának hiánya miatt, haszontalanul folyt el. A szerződések megkötése, a fogyasztás kontingentálása után, a büntetővízdíjak hatása alatt, a vállalatok nagyobb gondot fordítottak hálózataik és vízvezetéki berendezéseik karbantartására, megtanultak takarékoskodni, gazdálkodni a vízzel. Az iparvállalatok helyesebb vízgazdálkodását a Fővárosi Vízművek nemcsak az 1/1964. OVF sz. utasítás maradéktalan végrehajtásával igyekszik biztosítani, hanem az ipari vízellátási csoporton belül gyárvizsgáló részleget szervezett, amelynek dolgozói rendszeresen látogatják a gyárakat. Foglalkoznak a vállalatok vízellátásának rendezésével, vizsgálják a bekötések számát, figyelik a vízmérőkön át folyó vízmennyiségeket, a hálózatok és berendezések rendszeres karbantartását. E célból a vállalatokat hiteles hálózati helyszínrajzok készítésére kötelezik. Ezek alapján javaslatot tesznek a gyári vízhálózat rendezésére, a bekötővezetékek és vízmérők számának csökkentésére. (Vannak olyan vállalatok, amelyek vízhálózatát 15—20 különböző helyen létesített bekötővezeték táplálja.) Azokat a vállalatokat, amelyek saját víznyerő és víztermelő berendezéssel is rendelkeznek, ezek hozamának, illetve kapacitásának teljes kihasználására ösztönzik. Ellenőrzik a vízhasználatokat, tanulmányozzák a technológiai folyamatokhoz szükséges vízmennyiségeket, a szociális és hűtési célokra történő fogyasztásokat. Ezek alapján a gyári vízgazdálkodási felelősöknek segítenek megállapítani a különböző iparágak helyes technológiai, szociális és hűtési célú vízszükségletét. Vizsgálják a víz forgatásának lehetőségét. A nem szennyezett technológiai, vagy hűtővizek forgatására, vízforgató berendezések létesítésére szorítják a vállalatokat. A vízgazdálkodási felelősöket vízkönyvek vezetésére kötelezik. A helyesen gazdálkodó vállalatoknál ezeket naponként vezetik a vízmérőleolvasások alapján. Vitás esetben a vízkönyv adatai dönthetnek. Az adatok alapján tájékozódnak a vízgazdálkodási felelősök, vagy energetikusok a már felhasznált vízmennyiségről és intézkedhetnek a fogyasztás megszorításáról. A vízmérők naponkénti leolvasása segítséget nyújt a rejtett csősérülések időben történő észleléséhez, a nagyobb vízelfolyások megakadályozásához. Ez azért fontos a vállalatok szempontjából, mert akkor is meg kell fizetni a büntetővízdíjat, ha a többletfogyasztás csősérülésből, vagy rejtett vízelfolyásból ered. Azoknál a vállalatoknál, amelyeknél a vízgazdálkodási felelős lelkiismeretesen végzi munkáját, rendszeresen vezeti a vízkönyveket, ritkán fordul elő a kontingens túllépése. Az ilyen vállalatok rendszerint időben fordulnak a Vízművekhez, hogy indokolt többletigényüket operatív többletvíz szolgáltatásával elégítse ki. Az ez irányú kérelmeknek a tárgyhó 10-ig kell beérkezniük. A később érkező kérelmek nem vehetők figyelembe. A Vízművek, ha a szükséges vízmennyiséggel rendelkezik, általában nem tagadja meg az indokolt többletvíz szolgáltatását. Az operatív többletvíz fogyasztása nem vehető figyelembe a következő év kontingensének megállapításánál. Az operatív többletvíz szolgáltatása a fentiek szerint csak esetleges, időszakos szolgáltatás. A nagyfogyasztó iparvállalatok állandó többletigényét a Vízművek ún. vízműfejlesztési hozzájárulás ellenében elégíti ki. Ez a hozzájárulás tartalmazza a szükséges vízműbővítés öszszes költségét, tehát az igényelt többletvíz újratermeléséhez, szállításához szükséges összes berendezéseket. Ezzel tulajdonképpen a vízellátás fejlesztési költségeit áthárítja az érdekeltekre. 1964-től kezdve a többletvizet igénylő vállalatok által átadott és ez évben átadásra kerülő vízműfejlesztési hozzájárulások összege meghaladja a 90 millió Ft-ot. Ennek ellenében eddig mintegy 50 nagyfogyasztó iparvállalat többletigényét elégítette ki, illetve elégíti ki a Vízművek, összesen 13 500 m3/nap többletvíz szolgáltatásával. Az iparvállalatok vízfogyasztásának jelentős csökkenését, tehát a vízpazarlások megszüntetését és a helyesebb vízgazdálkodást az 1/1964. OVF sz. utasítás alapján megállapított kontingensek túlfogyasztásáért járó büntetővízdíjak kényszerítették ki. Ezek különösen 1964-ben voltak jelentős mértékűek, amikor a vállalatok még nem találták meg azokat az eszközöket, amellyel a korábbi túlzott fogyasztásokat megfékezhették. A büntetővízdíjak összege azóta csökkenő irányzatot mutat. Két és félév alatt, tehát 1966 végéig a szerződéses vállalatok Budapesten 46 411 000 Ft-ot fizettek büntetővízdíj címén. Az 1/1964. OVF sz. utasítással és annak végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatokat és eredményeket összefoglalva megállapítható, hogy az utasítás mind népgazdasági, mind vállalati szinten és a főváros vízellátása szempontjából is hasznosnak bizonyult. Ha ennek szigorú alkalmazásával nem szorították volna korlátok közé az ipar fogyasztását, akkor az tovább növekedett volna a háztartások fogyasztásának rovására. A kontingentálással ezt sikerült megakadályozni és olyan mértékben csökkenteni, hogy az elmúlt években lehetővé vált a lakosság vízellátásának nagyobb ütemű fejlesztése. A főváros vízfogyasztása 1965. és 1966. években alacsonyabb volt, mint 1964-ben. Az ipar megtakarításai következtében az általános vízhiányok megszűntek. Néhány — a termelőtelepektől távol eső és kedvezőtlen fekvésű — területen a nyári csúcsfogyasztások időszakában még mutatkoztak ugyan vízellátási zavarok, de ezektől eltekintve a főváros vízellátási helyzete lényegesen megjavult. Elősegítette ezt nemcsak az iparvállalatok fogyasztásának csökkenése, hanem azok az új vízműberendezések is, amelyek a vállalatok többletigényének kielégítéséhez átadott vízműfejlesztési hozzájárulásokból létesültek. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a fogyasztást egyes esetekben az időjárás is befolyásolta. Jelentős része van továbbá a fogyasztáscsökkenésben az OVF által kifejtett víztakarékossági propagandának is, amely plakátokon és egyéb módon hívja fel a figyelmet arra, hogy a haszontalanul elfolyó, elcsepegő vízzel forintokat veszít el a népgazdaság. A haszontalanul elfolyó vizet kívánja megmenteni a Fővárosi Vízművek vízgazdálkodási osztályán szervezett javító-szerelő részleg is. Ez a részleg 1964. április óta a HKI- ingatlanok vízvezetéki berendezéseinek ellenőrzése során hibásnak talált vízvezetéki berendezést, a javításra kötelezett bérlő megrendelése esetén, rendkívül jutányos összegért azonnal megjavítja. Lovass József 60
