Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-04-01 / 2. szám
szetek dolgozói teljes erővel küzdöttek a nekik kijelölt helyen. A nagy veszély idején mutatkozott meg leginkább az összeforrottság az új és a régi gárda, valamint az ország különböző vízügyei között. Csak két példát említek: 1963-ban a Körösvidéki Vizig gépei segítettek a belvízvédekezésben a KD Vizignek. 1965-ben a KD Vizig gépei az árvíz idején saját területén kívül még 5 Vízig területén segítettek a védekezésben. A kooperáció „békeidőben” is létrejött, különösen azóta, mióta az OVF Vízügyi Gépalkatrész Ellátó megalakult. A gépészetek felfutása, a jobb anyagellátás megszervezése érdekében alakult meg a Gépalkatrész Ellátó. Megalakulása után pedig megszervezte központosán a Vízigek kooperációját, egymás segítését. Nem kell mindenkinek mindent gyártani, hanem az ellátó felméri az egyes alkatrészekből a szükségletet, és tipizálva adja ki az egyes Vízigeknek gyártásra. Pl. a KD Vizig gépüzeme 10 mFt értékű gyártást végez a Gépalkatrész Ellátó felé. A másik állandó kooperáció a gépek felújítása. Az OVF gépészeti osztálya egyes Vízigeket kijelölt egyegy géptípus gazdájává, így a gépek felújítása gazdaságosabban megoldható. Pl. a KD Vizig az E—352 gépek „gazdája” és ennek alapján 1967-ben 21 gép nagyjavítását végzi el a társigazgatóságok felé, kb. 4 mFt értékben. Mindezekből látható, hogy a gépészetek megtalálták helyüket a vízügyi szolgálaton belül és ma már nem is lehetne elképzelni a vízügyi szolgálatot gépészetek nélkül. Pár évvel ezelőtt voltak még ellenzői, sőt ellenségei a gépesítésnek. Sokan nem szívesen dolgoztattak géppel, féltetHELYESBÍTÉS A Vízgazdálkodás 1967. 1. számában „Talajvédelmi tennivalóink és hatásuk a szocialista mezőgazdaságra” című tanulmány szerzője nyomdahiba folytán Vasadi József. Szerző neve helyesen: Vasadi János Elgondolások a Kaszpi-tenger vízszíntjének stabilizálására A Kaszpi-tenger víztükrének felülete az elmúlt 40 év folyamán csaknem 10%-kal kisebb lett, vízszintje több mint 2 m-rel süllyedt. A meteorológiai mérések sokéves adataiból kitűnik, hogy a Kaszpitenger környékének középhőmérséklete az elmúlt évtizedekben 1—1,5 C-fokkal növekedett. A kutatók szerint ez elég volt ahhoz, hogy a természet kialakult egyensúlya megváltozzék, a víztükör felületének párolgása meggyorsuljon. Ez azonban csak az egyik természeti tényező. Kétségtelen, hogy az ember célszerű természetátalakító tevékenysége is közrejátszott a jelenlegi helyzet kialakulásában. A Volgán épült hatalmas víztárolók, a sok millió hektárnyi területre juttatott öntözővíz, az ipari fejlődéssel és növekvő kulturális igényekkel járó, emelkedő ütemű vízkivétel, mind-mind hozzájárultak az egyensúly megbomlásához. E létesítmények nagy gazdasági hasznot eredményeznek és ezért az ilyen vonatkozású igényeket a jövőben is indokolt kielégíteni, mindamellett meg kell találni a módot a Kaszpi-tenger vízszintjének stabilizálására, illetve emelésére is. A probléma megoldására több tervet dolgoztak ki. Az egyik javaslat felveti, hogy létesítsenek összeköttetést a Kaszpitenger és a Fekete-tenger között. Az előbbi 30 méterrel mélyebben fekszik az utóbbinál, így a természetes áramlás adva lenne. A tervezett csatornának azonban több száz kilométert kellene áthidalnia és azt is a Kaukázus hegyvonulatai alatt. A hatalmas költségek nem lennének arányban az elérhető eredménnyel. De annak a veszélye is fennállana, ennek a tervnek a megvalósítása esetén, hogy a Kaszpi-tenger jelenlegi sótartalma feldúsulna és ez káros hatással lenne gazdag állatvilágára. Egy másik javaslat abból indul ki, hogy az Arai-tóba ömlő Amur- Darja valamikor a Kaszpi-tengerbe torkollott. Ennek a régi állapotnak a visszaállítása — vagy legalábbis a folyó kettéágaztatása — jelentős eredménnyel járhatna. Fennáll azonban annak a veszélye, hogy a jelentős vízmennyiség elvonását az Araitó vidéke sinylené meg. Az említett elgondolások mellett még számos további javaslat született a probléma megoldására, melyek közül dr. Borisz Apollov professzor elképzelése tűnik a legreálisabbnak. Ennek az a lényege, hogy a Kaszpitengert egy 450 km hosszú, kelet— ték a munkák minőségét. Ma már azonban az ellenséges hangok elcsitultak, mert a gépek bebizonyították, hogy megfelelő hozzáértéssel, műszakilag jobb minőségű, szemre pedig a kézi munkához hasonló kivitelű munkát tudnak végezni. Ma már legfeljebb azon folyik a vita, hogy a gépészetek nagysága milyen legyen. Szerintem mindenütt a lehetőségekhez képest erős, ütőképes gépészetet kell kialakítani, mert a váratlanul jött feladatok megoldását az éppen csak vegetáló gépészetektől nem várhatjuk. Az egyéb feladatok megoldásán túl a helyes irányú és arányú gépesítés és ütőképes gépészetek kialakítása a záloga annak, hogy a vízügyi szolgálat a maga területén biztosítani tudja hazánknak az utat a szebb és boldogabb jövő felé. Pesthy Imre gépészeti oszt. vez. főm. nyugati irányú széles gáttal osztják ketté. A professzor szerint ugyanis felesleges emelni az egész tó szintjét, elég, ha ezt csak a fontosabb északi kétharmadán érik el. A gát egyben vasúti és közúti pályának is helyet adhatna, ezenkívül halfeldolgozó üzemek és apró települések is kerülhetnének rá. A VÍZERŐMŰVEK T Á.V IRÁNYÍTÁSA Ugyancsak a Scinteiaból olvashattuk (1966. okt. 11.), hogy a Steziaru folyó alsó szakaszán épülő Pangerati vízerőművön modern távjelző- és irányítóberendezést helyeztek üzembe. Ez a vízlépcső egy a 12 közül, ahol ilyen berendezést terveznek. Az új berendezést az energetikai létesítmények korszerűsítésével foglalkozó Intézet szerkesztette. A Pangerati vízerőmű turbináit a Steziaru vízerőmű irányítópultjától irányítják (5 km távolságról). A berendezés segítségével az ügyeletes diszpécser jeleket kap az elektromos, vagy mechanikus hibákról. Előkészületek folynak a disztánciós irányítóberendezések más vízerőműveken való bevezetésével kapcsolatban is. A következő két évben a Bistrica folyón épülő vízerőművek mind disztánciós irányítást kapnak. 58
