Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-04-01 / 2. szám
minőségvédelmi terveket a Vízügyi 'Tervező Vállalat elkészítette az OVF irányításával. A regionális terv, a kotrás és partrendezés, továbbá Tata csatornázására vonatkozó kivitelezési tervek elkészítésének pénzügyi fedezetéről is az OVF gondoskodik. A tavat közvetlenül érintő szennyeződés csak Tata város csatornahálózatának és tisztítótelepének fejlesztésével és a szennyező tényezőknek a városi hálózatba való csatlakoztatásával szüntethető meg. A csatorna- és tisztítómű-fejlesztés munkáira, mintegy 34 millió forint beruházási költséggel, előreláthatólag már a harmadik ötéves terv időszakában sor kerül. A szennyeződést okozó üzemeket és intézményeket árrá kötelezik, hogy vezetékeiket a közcsatornába kössék be. Helyi megoldással kell gondoskodni Tatabánya aláfej tésre szánt városrészein levő szennyezés elvezetéséről, ahol a központi megoldás sajátos helyi okok miatt nem lehetséges. (A bányaművelés egyébként a környék egész vízgazdálkodására is erősen hat. Nyilván ennek következménye, hogy a vidék termális forrásai egymás után kiapadtak. Idegenforgalmi, de minden egyéb szempontból is érdemes volna megvizsgálni, hogy a hőforrások fúrással való újra feltárására milyen anyagi erőket kellene mozgósítani.) A tatai tájegyüttes elválaszthatatlan érdekessége volt a Cseke-tó, amelynek tápláló forrása (karsztvíz) a bányaművelés folytán az elmúlt évek során szintén kiapadt és ezzel a tó kiszáradt. A Cseke-tó helyreállítása szorosan összefügg egyrészt az öregtó és környéke sport, üdülési és idegenforgalmi hasznosításának sikerével, másrészt a park, vegetációjának megmentésével. A Cseke-tó vízpótlásának megoldására az OVF kezdeményezésére a Tatai Vízgazdálkodási Társulat ez év első felében részletes tanulmánytervet készít. A tó víztükrén 1965-ben már megjelentek az első fehér vitorlások, 1966-ban pedig kis kapacitású, de már sétahajó szállította körbe a kirándulókat. Az öregtó vízének szennyezettsége miatt Tata város lakosságának új fürdőzési lehetőségekről kellett gondoskodnia. 5. ábra. ömlik a szennyvíz az Öregtóba Az Öregtó fürdőzési tilalma és szennyezettsége széles társadalmi összefogásra ösztönözte a város dolgozóit. A tatai Fényes-forrástavak területén hat év alatt 55 000 társadalmi munkaórával strandfürdőt, üdülőt, úttörőtábort, kempingezőt, csónakázótavat és szauna-fürdőt létesítettek, a felügyeleti hatóságok támogatásával. Az OVF tervének megvalósításával új idegenforgalmi, fürdő-, üdülő- és sportközpont alakul ki, amely látványosságával, a fővároshoz való közelségével valóságos „Kis- Balaton” lehetőségét kínálja. Az utak kiépültek, a továbbiakban arról kell gondoskodni, hogy megfelelő szálloda- és vendéglátó-egységek épüljenek, mert Budapesttől 70 kilométer távolságra a Vértes, Gerecse lábainál az egykori Boldog-tó partjának városa elindul az üdülővárossá fejlődés útján; és ez nemcsak Tata város, hanem az egész ország ügye. Vincze Oszkár Hajós Sámuel (1855—1927) a hidrometria magyar úttörője 1927. február 8-án — negyven éve — húnyt el Hajós Sámuel a vízrajzi szolgálat kiváló munkatársa, a hidrometria magyar úttörője, az idegenbe szakadt Révy Gyula mellett az első magyar hidrológus, akinek neve, működése az ország határain túl is ismertté vált. Hajós Sámuel annak a mérnöknemzedéknek volt tagja, mely a múlt század utolsó negyedében, Kvassay Jenő vezetésével, megszervezte és európai színvonalra emelte a magyar vízügyi szolgálatot. Hajós (Hirschfeld) Sámuel Tapolcán született 1855- ben, középiskolai tanulmányait Budán, főiskolai tanulmányait pedig a pesti műegyetemen végezte s 1882-ben szerzett mérnöki oklevelet. Mint gyakornok előbb a főváros térképezésében vett részt, majd a Rába ártérfejlesztésének munkálatainál dolgozott. 1880-ban lépett állami szolgálatba, s mint napidíjas mérnök a tokaji és vásárosnaményi folyammémöki hivatalok kötelékében működött és — többek között — részt vett az Ecsedi-láp szabályozását előkészítő felvételi munkálatokban. 1882-ben segédmérnökké nevezték ki, majd az 1886- ban felállított Vízrajzi Osztályhoz osztották be szolgálattételre. Az osztályt vezető Péch József mellett, mint a vízrajzi szolgálat egyik első munkatársa vett részt a szolgálat szervezetének kiépítésében és munkájának megszervezésében. Ez a munka, mint ismeretes elsősorban a vízmérce és csapadékmérő hálózat kiépítésében és az országos vízjelző szolgálat megszervezésében, valamint az árvízelőrejelzés bevezetésében állott. Ezzal kapcsolatban ke-54
