Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-04-01 / 2. szám
földjeiről s mindinkább a községek belterületéről is. A társulatok keretében a legérdekeltebbek anyagi eszközei, tapasztalatai, áldozatkészsége, lelkesedése kapcsolódik be a vízkárok elhárításába és a vizek hasznosításába. Népgazdaságunk erőforrásai évről évre gyarapodnak. Ez nagyrészt lehetőséget nyújt mind több helyen és mind nagyobb mértékben a vízrendezési és vízhasznosítási feladatok megoldására, másrészt gyorsabb ütemet is kíván e munkák végrehajtásában. Ebből kiindulva a Kormány néhány héttel ezelőtt felülvizsgálta a kialakult helyzetet, s határozatot hozott a vízrendezés fejlesztésére. E célra a kormányhatározat az eddiginél nagyobb anyagi eszközöket biztosít, s az erők összpontosítása érdekében kimondotta, hogy egy-egy vízrendszeren belül is összpontosítani kell a vízrendezési célt szolgáló különféle anyagi eszközök felhasználását. A jelentősebb közcélú létesítmények — a főművek — fenntartása és fejlesztése továbbra is állami költségvetésből történik és a vízügyi szervek feladata. A helyi jelentőségű, úgynevezett üzemközi létesítményekkel kapcsolatos tennivalókat a vízgazdálkodási társulatok látják el. A kizárólag egy gazdaság érdekét szolgáló — üzemen belüli — művek kezelése, fejlesztése pedig elsősorban az üzemek feladata. Az állami, az üzemközi és az üzemi vízgazdálkodási létesítményeket azonban összehangolt terv alapján kell megépíteni és fenntartani. A társulatok az érdekeltek igényeinek felmérésével, indokoltságuk, fontosságuk értékelésével, az anyagi lehetőségek számbavételével, röviden: az igények és lehetőségek öszszeötvözésével mozdítsák elő a munkálatok meggyorsítását. A társulatok által kezelt üzemközi művek fejlesztésének anyagi alapjait nagyrészt az állam vállalja, karbantartásukról viszont főleg az érdekeltek gondoskodjanak. A kormányhatározatnak megfelelően a vízgazdálkodási társulatok állami támogatását és az érdekeltek hozzájárulását egyaránt növelni kell. Ebből a célból a „Vízügyi Alap”-ot a Kormány nagyobb támogatásban részesíti a 3004-es kormányhatározat alapján rendelkezésre álló anyagi eszközökből és egyéb költségvetési forrásokból. Ezenfelül a megyei takácsok a rendelkezésükre álló keretekből is adhatnak támogatást a társulatok által kezelt üzemközi művek fejlesztéséhez és karbantartásához. Lehetővé Válik továbbá a társulatok számára kedvezményes feltételű, hosszú lejáratú bankhitelek igénybevétele is. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés szintén új problémát vetett fel az üzemi vízrendezés és belvízvédelem terén. A nagytáblák kialakításával felszámolták, összeszántották a kisüzemi vízlevezető árkokat és kisebb csatornákat, de egyidejűleg a gazdaságok nem voltak képesek a nagyüzemi követelményeknek megfelelő vízrendezési művek kiépítésére. Az üzemek egy részében még azokat a legelemibb belvízvédekezési feladatokat sem végezték el, amelyek beruházás nélkül megvalósíthatók lettek volna. Ugyanakkor a belvízkárok miatt az ilyen termelőszövetkezetek részére is folyósítottak állami dotációból kártérítést. A kártérítés folyósításánál a helyi szervek figyelmen kívül hagyták, hogy az üzemek erejükhöz és egyéb lehetőségeikhez mérten végeztek-e vízkárelhárítási munkákat. A kártérítés ilyen rendszere nem hat ösztönzőleg sem a termelésre, sem a vízkárok megelőzésére. Ugyanezt mondhatjuk az állami gazdaságok esetében is, ahol a keletkezett belvízkárokat eredménymódosító tényezőként fogadták el, s ennek következtében a gazdaságok nem voltak közvetlenül érdekelve a hatékony kárelhárításban. Szükségesnek tartjuk, hogy a jövőben a vízrendezés és vízkárelhárítás üzemen belüli feladataival kapcsolatban fokozott hangsúlyt kapjon a vállalati érdek és felelősség érvényesítése! A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok a belvízlevezetéssel, vízrendezéssel kapcsolatos ráfordításaikat termelési költségként tervezhetik és számolhatják el. Ha a munkák elvégzése idején erre a célra nincs elegendő pénzük, az általános forgóeszközhitelezési előírások szerint hitelt is kaphatnak. Az idei évtől kezdve azonban a vízrendezés állami támogatását a vízügyi műszaki munkák előírásszerű végrehajtásához, a művek rendszeres karbantartásához és a vízrendezéssel összefüggő agronómiái feladatok elvégzéséhez kötjük. A belvízlevezetés és a vízrendezés elmulasztásából keletkezett olyan kárért, amely az üzemek saját hibájául róható fel, állami térítés nem folyósítható. Az Állami Biztosító is ennek megfelelően fog eljárni. Fehér elvtárs befejezésül kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmánya a jövőben sokoldalú segítséget nyújthat a vízgazdálkodásban jelentkező fokozódó feladatok megoldásához és iránymutatásával minden bizonnyal eredményesebb lesz a társulati munka, hatékonyabban ötvöződik egybe a társulatok tagjainak építő, alkotó szándéka. * * * A tanácskozáson felszólalt Hont János elvtárs, a földművelésügyi miniszter első helyettese is. Hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági termelés szempontjából a vízgazdálkodásnak rendkívül nagy jelentősége van és ezért a mezőgazdaság irányítását végző szervek különös figyelemmel kísérik a vízgazdálkodási társulatok működését és a lehető legnagyobb mértékben támogatják munkájukat. Utalt arra is, hogy a végrehajtandó feladatok megoldásánál elengedhetetlenül szükséges a komplexitást szem előtt tartani és nagy súlyt kell helyezni arra, hogy egy-egy társulaton belül a kidolgozott tanulmánytervek képezzék a munka alapját. Hont elvtárs felszólalása további részében többek között kitért arra is, hogy milyen nagy szerepe van a társulati demokrácia továbbfejlesztésének és ennek kapcsán felvetette, hogy a több üzemet érintő vízgazdálkodási kérdéseket egy-egy közgyűlésen feltétlenül indokolt alaposan megtárgyalni. Hont elvtárs végezetül kifejezte azt a meggyőződését, hogy az a 10 éves fejlődés és tapasztalat, amely a társulatok mögött áll, valamint az a légkör, amely az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése után létrejön, szilárd alapot biztosít a vízgazdálkodási társulatok további fejlődéséhez. A hozzászólások után az Országos Választmány kimondta megalakulását, majd megválasztotta az elnökséget. A Választmány elnöke Sebestyén Gyula, a Kővágóörsi Béke Tsz Kossuth-díjas elnöke lett, elnökhelyetteseknek pedig Paczuk Istvánt, a Csongrád megyei Tanács VB elnökhelyettesét, valamint Karászi Kálmánt, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetőjét választották. Az Országos Választmány a társulati mozgalom továbbfejlesztése céljából határozatot hozott, majd a tanácskozás befejezése előtt Dégen Imre elvtárs, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője kitüntetéseket adott át. A társulati mozgalomban végzett munkájuk elismeréséül tizenegyen kormánykitüntetésben részesültek, huszonötén pedig a „Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója” kitüntető jelvényt kapták. Dr. László Ferenc 51
