Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-04-01 / 2. szám
A TATAI OREQTO Tavaszi szél borzolgatja a tatai öregtó tükrét és mintha csak érezné a hideg fuvallatot, a víz tükrén borzongás fut végig. Így állja évszázadok óta az Öregtó az idő és a történelem változó szél járását. Sokan tudják az országban, hogy a vidék szelíd lankáira már a római és a török hódítók is szemet vetettek, mert a Lacus Felix, Boldog tó partján a római hódítók és nyugdíjasok is örömmel telepedtek le. A Vértes, Gerecse szelíd lankáira szőlőket telepítettek, mert az erdő hűse enyhet, vadja pedig víg mulatságot kínált. A kristálytiszta víz halat termett, malmot pörgetett és nem véletlen, hogy a római légiók és a török kitakarodása után a magyar királyok, főrangúak, és magas tisztviselők szemét, kedvét is egyhamar megragadta a vidék bája. A zsarnok Zsigmondot annyira „megfogta” a tatai táj, hogy sebtében koronabirtokká és állandó saját királyi tartózkodási helyévé avatta. (Mindenesetre a zsarnok igényességére, szépérzékére utal, hogy a birtokon át csörgedező Átalérpatak vizét korának avatott műszaki embereivel tóvá duzzasztatta és a tájat vadászparadicsommá, királyok és egyéb nagyurak kedvelt halásztanyájává emelte.) A birtok Zsigmond, majd későbbi urai idején is zajló központ maradt, ahol a tömény dáridókon kívül a kor politikai, diplomáciai, „éllovasai” is egymásnak adogatták a kilincset és a hűbériség évszázadaiban nemegyszer itt fújtatták az európai politika boszorkányüstjének tüzét. A művészettörténészek véleménye megoszlik, hogy a királyi birtokon pörgő vízimalmok vagy a táj gazdag szépsége vonzotta-e a kor hatalmasságait. A hajdani 36 malom közül a Cifra és Miklós malom még ma is láthatók, a várfalakon belüli malom maradványait pedig a következő években tárják fel. Tény, hogy a víz és a malom kétségtelenül beleszólt a tatai táj szerepének kialakulásába, a királyi fényt és pompát azonban inkább a környék egyéb sajátosságai magyarázzák. Zsigmond halála után a tatai birtok minden belsőségével együtt a Rozgonyi család kezére került, majd Mátyás uralkodása idején új palotát kapott a királyi birtok. A törökdúlás után a tatai uradalom a Krapf család tulajdonába ment át, végül Eszterházy József gróf vásárolta meg „343 523 pengő-forintért”, akinek kezén az uradalom és a vár egyaránt második virágkorát élte. (A birtok minden belsőségével egész a felszabadulásig az Eszterházy család kezén maradt.) A kastélyhoz 140 hektár kiterjedésű angol-kert is csatlakozik, amelynek egyik gyöngyszeme a Cseke-tó. A község közelében azonban számos langyos forrás is fakadt. E források vizét a múlt század vége felé még a főváros vízellátására is számításba vették, de a nagy távolságon kívül a víz magas hőmérséklete miatt is szükségszerűen lemondtak a források ilyen célú hasznosításáról. A Szőny községben végzett ásatások során római korabeli vízvezeték-rendszer nyomait tárták fel, amelyen át a tatai Lo Presti forrás vizét szállították Szőnybe, ahol a Duna mentén egyik legnagyobb római településről vallanak a feljegyzések. A tatai táj nagy vonzásáról vall, hogy a főváros lakossága, már a múlt század végén a „konflis és a gumirádli” korszakában is felfigyelt a vidék szépségére. A tehetős polgárok és a napos oldal minden rangú képviselői szívesen sütkéreztek itt az „édes élet” óráiban. Bár a tatai birtok királyok, főrangúak, hadvezérek kezén az elmúlt évszázadok során igen gyakran cserélt gazdát, szerepe a nép szempontjából vajmi keveset változott. Az igazi fordulatot itt is érthetően csak 1945-ben a felszabadulás hozhatta meg, amikor a várat először az ifjúsági szervezetek vették birtokba, majd a konszolidáció során megfáradt bányászok otthonává lépett elő, végül 1954 augusztus második felétől a tatai Kuny Domonkos Múzeum és egy országos idegszanatórium kapott benne fedelet. A 140 holdas angol-kertnek a mai napig is az olimpiai edzőtábor a gazdája. A felszabadulás után Tata távolabbi környéke minden korábbi tapasztalathoz képest erős iparosodásnak indult. 1. ábra. A tatai Fényesstrand 52
