Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-04-01 / 2. szám
zőgazdasági nagyüzemeink az eddigi gyakorlatnak megfelelően, olyan feladatok megoldására, amelyeket saját területükön nem, vagy csak aránytalanul nagy költségek árán tudnának megvalósítani, vízgazdálkodási társulatokba tömörülnek. A helyi erők társadalmi összefogása, a falvak ivóvízellátására, öntözővíz nyerésére, vagy a vizek kártételei elleni védekezésre, minden egyes esetben államunk jelentős támogatásával is találkozik. A társulatok a területükön végrehajtásra kerülő munkák költségeit elsősorban a tagjaik által befizetett hozzájárulásból fedezik. Anyagi eszközeik egy része azonban állami erőforrásokból származik. Ilyen módon a helyi kezdeményezés, a társadalmi összefogás egy-egy községben vagy nagyobb vízrajzi egység területén, gyorsabban vezethet eredményre. Természetes, hogy ezekből áz eredményekből elsősorban azok részesednek, akik azok létrehozásában nagyobb részt vállaltak. Fehér elvtárs felszólalása további részében rámutatott arra, hogy a harmadik ötéves terv a mezőgazdasági termelés 13—15 százalékos növekedését irányozta elő. Hangsúlyozta, hogy e cél megvalósításának fontos feltétele a mezőgazdasági termelés műszaki-anyagi megalapozásának erőteljes fejlesztése. Ehhez mintegy 32 százalékkal kívánjuk növelni az ipari eredetű anyagok és eszközök felhasználását a mezőgazdaságban. Jelentős mértékben fejlődik a gépesítés, növekszik a műtrágyaellátás. A gépek, vegyianyagok, építőanyagok befektetése azonban csak akkor térülhet meg, ha a növénytermelés hozamai elérik a tervben kitűzött színvonalat. Ehhez pedig elengedhetetlen a vízkárok elhárítása, továbbá az öntözéses gazdálkodás színvonalának emelése. Az egyenletes termelőmunka, az évről évre töretlenül fejlődő növénytermelés fontos feltétele a csapadékhiány pótlása éppúgy, mint a felesleges vagy káros vizek elvezetése. A vízgazdálkodás fejlesztésével is egyre eredményesebben kell alátámasztanunk mezőgazdasági termelésünk belterjes fejlődését, az időjárási szélsőségek káros hatásaitól való függetlenítését! Vízügyi szerveink bizonyára a jövőben is ugyanolyan eredményesen munkálkodnak mezőgazdaságunk vízgondjainak megoldásában, mint eddig, — mondotta Fehér elvtárs. A vízgazdálkodási társulatok közreműködése nélkül azonban az állami vízügyi szervezet munkája nem vezethetne teljes eredményre, hiszen ahhoz igen szorosan kapcsolódik a társulatok tevékenysége is. A társulatok által létesített és fenntartott művek vezetik el a vizet az egyes mezőgazdasági, nemegyszer ipari üzemek határáig és ezek a művek vezetik le a kárt okozó vizeket a szövetkezetek, az állami gazdaságok S. ábra. Kisújszállási társulat béröntözése 5. ábra. A népszerű hidroglobus zési lehetőségek feltárásával és kihasználásával. A belvízlevezetés és vízrendezés, továbbá az öntözés fontos tennivalóin kívül sok más vízgazdálkodási feladat is vár a társulatokra. Pártunk és Kormányunk határozott célkitűzése, hogy a parasztság életszínvonala, szociális ellátottsága mindinkább közeledjék a városi dolgozókéhoz. A szövetkezeti parasztság életkörülményeinek javításában is fontos szerepet töltenek be a vízgazdálkodási társulatok, például a vidéki települések vízellátásának fejlesztésével. A falvak villamosításának befejezése után a vezetékes ivóvízellátás megteremtése igen nagy lépést jelent a város és a falu közötti különbségek csökkentésében, örömmel látjuk, hogy községeinkben víztornyok, hidroglóbuszok emelkednek a házak fölé, a falvak százaiban sorra-rendre épülnek a „törpevízművek”. Egyre több községbe, falusi otthonba jut el az egészséges ivóvíz! A vízgazdálkodási társulatok az ezzel kapcsolatos feladatok megoldásával nagymértékben segíthetik a falusi dolgozók, szövetkezeti parasztságunk jólétének emelkedését, korszerűbb életformájának kialakulását. Ezt követően Fehér elvtárs felszólalásában rámutatott arra, hogy az állam jelentős összegeket fordít a főművek megépítésére és egyéb vízügyi beruházásokra, a helyi jellegű feladatok elvégzése azonban elsősorban az érintett termelőszövetkezetek és állami gazdaságok érdeke. Ezek a feladatok rendszerint nem olyan méretűek, hogy azokat állami keretek között gazdaságosan lehetne megvalósítani. Ezért helyes, ha me50
