Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-04-01 / 2. szám
4. ábra. Fehér Lajos elvtársnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének felszólalása tozó vizek és vízilétesítmények túlnyomórészt állami tulajdonban vannak. Ily módon a társulatok nemcsak a bennük egyesült tagok érdekeit képviselik, hanem egyben a vízgazdálkodási egységet alkotó terület közcélú vízügyi feladatait is ellátják. A társulatok — bár közcélú feladatokat ellátó szervezetek — egyben társadalmi szervezetek is. A társulati demokrácia érvényesülése, szervezeti életük elevenebbé tétele a helyi erők mozgósításának, öntevékenységének nélkülözhetetlen feltétele. A jogszabályok és az alapszabályok meghatározzák ugyan a társulat működésének, szervezeti rendjének kereteit, széles körű jogokat adnak a társulat legfőbb önkormányzati szerve, a taggyűlés és az általa választott szervek: az intéző bizottság és az ellenőrző bizottság részére. A társulat működését azonban maga a tagság és a tagság bizalmának letéteményesei, a választott szervek tölthetik meg eleven élettel, gyakorlati tartalommal. A társulatok területi választmányai és a mai ülésünkön megalakuló országos választmány — hangsúlyozta Dégen elvtárs — a társulatok demokratikusan választott szervei. Olyan fórumok, melyek az új gazdaságirányítási rendszerrel összhangban elmélyítik a társulati mozgalomban a demokratikus elvek érvényesítését. Állást foglalnak a társulati mozgalom fejlesztési irányelveinek fontos kérdéseiben. A társulatok életéből vett tapasztalataikkal, javaslataikkal segítik a társulatok tevékenységét. A választmányok a társulatoknak nem felügyeleti szervei, hanem érdekképviseleti, tanácskozó és javaslattevő testületek, de fontos összekötő kapcsot alkotnak a társulatok állami irányítását és a felügyeletét ellátó vízügyi, mezőgazdasági, tanácsi szervek és a társulatok között. A választmányok létrejöttével a társulatok közötti szervezett együttműködés magasabb rendű formája bontakozik ki. A választmányok útján a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok, a helyi vízügyi munkákban érdekelt intézmények és a falu dolgozói előtt új lehetőségek nyílnak arra, hogy a társulatok összességét, az állami és társulati szervek kapcsolatát érintő kérdésekben állást foglaljanak, hatást gyakoroljanak azok alakulására. Dégen elvtárs befejezésül hangsúlyozta, hogy a vízügyi szervek a jövőben is minden támogatást megadnak a társulatoknak és képviseleti szerveiknek ahhoz, hogy a társadalmi összefogásban rejlő alkotó erő, a vízgazdálkodás sokoldalú fejlesztésében még elevenebben, még szélesebb körben bontakozzék ki. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének előadását élénk vita követte, melynek kapcsán a hozzászólók értékelték a társulati mozgalom egy évtizedes fejlődését, méltatták a területi választmányok, valamint az Országos Választmány létrehívásának jelentőségét és javaslatokat tettek a társulatok munkájának továbbfejlesztésére. Fehér Lajos elvtársnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének felszólalása A tanácskozáson felszólalt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese is. Pártunk mindenkor nagy jelentőséget tulajdonít a társadalmi összefogásban rejlő lehetőségek megfelelő kiaknázásának — mondta bevezetésül Fehér elvtárs, majd ezt követően hangsúlyozta: Helyesnek és fontosnak tartjuk, hogy szocialista társadalmunk intézményei, a vállalatok és gazdaságok, a községek vízgazdálkodási társulatokat alakítva egyesítsék erőiket azokra a vízgazdálkodási feladatokra, amelyekre egyenként nem lennének képesek. A vízgazdálkodási társulatok tíz évvel ezelőtt kezdték el a munkát. Tízéves működésük alatt sokoldalú tevékenységükkel számottevően hozzájárultak mind a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez, mind a falusi lakosság ivóvízellátásának megjavításához. Az utóbbi csapadékos, belvizes években az ismétlődő vízkárok tették próbára vízügyi szerveink és a vízgazdálkodási társulatok erejét, felkészültségét. Hazánk, mint a mindenfelől érkező vízfolyások nagy öble, mostanában inkább a túl sok víz miatt támadt nehézségeket érzi. A vízgazdálkodási társulatok tevékenysége is most főként a vízfolyások rendezésére, szántóföldjeink, rétjeink és legelőink belvizektől való mentesítésére irányul. Az eróziótól sújtott vidékeken pedig legnagyobb nemzeti vagyonúnkat, termőföldünket védik a pusztulástól. Nem feledkezhetünk meg azonban az aszályos esztendőkről sem és bizonyos időszakokban az aszály miatt bekövetkező — az árvíz- és belvízkároknál rendszerint nagyobb — károkról, terméskiesésekről. Éppen ezért már .most gondolnunk kell azokra a feladatokra is, amelyeket az aszályos években kell a társulatoknak megoldaniok a lehullott csapadék jobb hasznosításával, a kevés víz ésszerűbb elosztásával, az öntö-49
