Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-04-01 / 2. szám
az 1968—1970 közötti időszakban — beruházási és költségvetési eszközökből, a társulatok és az üzemek saját anyagi forrásaiból — előreláthatólag 3—3,2 milliárd forint fordítható vízrendezésre. Ez módot ad arra, hogy az eddigi évi 5—600 millió forint összegű vízrendezési beruházási és felújítási keretekkel szemben évente több mint 1 milliárdot fordítsunk a vízrendezés fejlesztésére és a művek karbantartására. Ennek eredményeként 1970-ig az állami és üzemközi belvíz-csatornahálózat 3000 km-rel, az üzemen belüli vízlevezető árkok hálózata több mint 5000 kmrel bővül, a szivattyúkapacitás pedig 170 m3/s-al nő. Ezzel a belvízkároktól legjobban sújtott területeken a levezethető vízmennyiség az eddiginek kétszeresére, egyes öblözetekben pedig háromszorosára emelkedik. A vízrendezés, de ezen túlmenően a vízgazdálkodás többcélú feladatainak megoldása végett egyaránt hasznos a kisebb víztárolók építése, a káros vizek levezetésének szabályozására éppúgy, mint a hasznosítható víz visszatartására. A társulatok nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a kis tárolók építésére irányuló, néhány éve elindított kezdeményezés kedvező visszhangra talált. 1965-ig kereken 100 tároló épült, 54 millió m3 víztérfogattal. 1970-ig további 50 tároló építését vették tervbe. Ezek közül 25-öt maguk az üzemek, 20-at a társulatok, 5 nagyobb tárolót pedig az állami vízügyi szervek építenek. A hegy- és dombvidéken a talajvédelem a vízrendezéssel szorosan összefüggő tevékenység. A erózió az ország mezőgazdasági területének 25 %-át, mintegy 4 millió holdat érint. A lejtőkön levonuló víz legalább 50 millió m3 termőtalajt mos le évente, amelynek szerves anyagban dúsabb része 35—40 millió tonnára, ennek értéke pedig 400 millió Ft-ra becsülhető. A termőtalaj lepusztulásán kívül további kár, hogy a lesodort talajból évente legalább 10 millió m3 rakódik le a csatornák és vízfolyások medrében. A talajerózió elleni védekezés társulati munkái 1961-ben indultak meg a Koppány völgyében. Csakhamar követték ezt az őrségi, bélusvölgyi és Lókos-patak menti talajvédelmi munkák. Jelenleg 28 társulat több mint 500 000 hold területen foglalkozik a termőtalaj megóvására irányuló munkákkal. A cél az, hogy a vízrendezés és a talajvédelem műszaki és agrotechnikai munkái összhangban valósuljanak meg és hatékonyabban segítsék a talajerózió megakadályozását. Az öntözés kérdésére áttérve Dégen elvtárs hangsúlyozta, hogy a következő években elsősorban az elért eredményeket kell megszilárdítani, a meglevő öntözőberendezések minél teljesebb és gazdaságosabb hasznosítására kell törekedni, ugyanakkor meg kell teremteni a további nagyarányú öntözésfejlesztés alapjait. A társulatokra fontos szerep vár az öntözés fejlesztésében és az öntözőművek üzemelésében is. Kívánatos, hogy elsősorban az üzemközi, de az üzemek megbízása alapján esetenként az üzemen belüli öntözővíz-szolgáltatást is az eddiginél nagyobb mértékben a társulatok végezzék és segítsék az üzemeket az öntözés korszerű technikájának, az öntözővíz eredményes hasznosításának elsajátításában. A Kiskörei Vízlépcső építése megkezdődött. Az eddigi tervek szerint 1973-tól — de ha jól dolgozunk és meggyorsítjuk az építés ütemét, amelynek feltételei valószínűleg biztosíthatók — ez a nagy mű már 1971-től öntözővizet szolgáltathat. A társulatoknak és az üzemeknek már jó előre fel kell készülniük a víz fogadására, és az öntözővíz legkedve3. ábra. Komplex talajvédelmi munkák zőbb üzemi hasznosítására. Ha ezt jól oldjuk meg, a kiskörei öntözőrendszer gyökeresen megváltoztatja, kedvezően átalakítja az Alföldnek a csapadékhiánytól legtöbbet szenvedő térségében a mezőgazdasági termelés természeti feltételeit. Ezt követően az OVF vezetője beszámolójában rámutatott arra, hogy az utóbbi években a vízgazdálkodásban a legnagyobb mértékben a vízellátás és csatornázás fejlődött. Különösen gyors ütemben javult a falvak vízellátása, aminek elsősorban az ivóvíztársulatok adtak lendületet. Kedvezően támogatta ezt az egészséges folyamatot az előre gyártott törpevízmű-gépház és a hidroglóbusz alkalmazása, nemkülönben az is, hogy a tanácsok a községfejlesztési alapból, az OVF pedig a Vízügyi Alapból jelentős támogatást adott a falusi vízművek építéséhez. A vízművek építésében a társulatok több mint 800 millió Ft értékű munkát végeztek. Munkájuk nyomán az elmúlt 10 év alatt több mint 3000 km vízvezeték-hálózat és 7000 közkifolyó épült. A közműves ivóvízzel ellátott falusi lakosság száma meghaladja a félmilliót. A harmadik ötéves terv időszakában további 600 000 falusi lakos jut a társulati összefogás révén közműves vízellátáshoz. A vízműtársulatok munkájának eredménye, hogy a falusi lakosság 20%-a részesül közműves vízellátásban, az 1960. évi 8,5%-kal szemben, 1970-ig pedig az ellátottság 26—28 %-ra nő, és 800—850 községben lesz vízvezeték. A falusi lakosság vízellátása a legkedvezőtlenebb Szabolcs, Zala, Heves megyében, a fejlesztést tehát különösen ezeken a területeken kell meggyorsítani. De szerte az országban alkalmazni kell ezt a jól bevált módszert: a falusi vízellátás megoldását a vízitársulatok útján. Kitért a beszámoló a társulatok szervezeti kérdéseire is. Ennek kapcsán Dégen elvtárs rámutatott, hogy a társulatok sajátos szervezetek, sem a szövetkezetekkel, sem a szövetkezeti társulásokkal nem azonosak. A társulatok társadalmi összefogáson alapuló, vízgazdálkodási közfeladatokat ellátó szervezetek, amelyek a vízgazdálkodási egységet alkotó területen ingatlant használó jogi személyek — termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, közületek — és a lakosság önkéntes elhatározása alapján jönnek létre, a közös érdekeket szolgáló helyi vízügyi feladatok ellátására. Eltérően azoktól a gazdasági tevékenységektől, melyek egy telephelyhez kötöttek és önmagukban zárt gazdálkodási, termelési egységet alkotnak, a társulatok által kezelt művek alkotórészei egy összefüggő vízgazdálkodási rendszernek és csak a rendszer többi elemével, az állami főművekkel, a befogadó főcsatornákkal, vízfolyásokkal és az üzemek belső vízilétesítményeivel együtt alkotnak egységes egészet. A társulatok további szervezeti sajátossága, hogy a kezelésükbe tar-48
