Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-04-01 / 2. szám
szektorhoz tartozott. Ez természetszerűleg a társulatok életében is mélyreható változást hozott. A vízitársulatok tagjai már nagyrészt a mezőgazdasági nagyüzemek voltak. A szocialista útra térő magyar faluban elsőként a vízitársulatok mutattak példát a nagyüzemek kooperációjára, egy-egy üzem kereteit meghaladó közös feladatok szervezett megoldására. A társulati mozgalom kiterjedt az ország jelentős területeire. 227 vízgazdálkodási társulat 500 község határára kiterjedő érdekeltségi területe meghaladta a 2 millió holdat. Már 31 község lakossága törpevízmű-társulat útján törekedett a falu vízellátásának megoldására. A beszámoló ezt követő része áttekintést adott arról a mélyreható változásról, mely a vízgazdálkodás terén a társulatok második országos tanácskozása óta eltelt időben végbement. A falun is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A mezőgazdaságban megoldottuk a „kettős feladatot”: a mezőgazdaság szocialista átszervezését és ezzel egyidejűleg — a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére — a mezőgazdasági termelés növelését. Az elért eredményekben része van a vízgazdálkodás fejlődésének és a társulatok mind nagyobb területre kiterjedő, sokoldalú, hasznos tevékenységének is. A legutóbbi országos tanácskozás célkitűzései nagyrészt már megvalósultak. A társulatok működési területe meghaladja a 10 millió holdat. 119 vízi társulat a vízügyi szervekkel és a helyi tanácsokkal karöltve a mezőgazdasági nagyüzemek összefogásával évente 600 millió forint értékű munkát végez. Ennek nyomán csökken a vízkár és a termőtalaj pusztulása, biztonságosabbá válik a termelés, nőnek a terméshozamok, 238 vízműtársulat pedig sok százezer falusi lakoshoz juttatja el az ivóvizet. A társulatok az elmúlt tíz évben 42 millió köbméter földmunkát végeztek, több ezer kilométer hosszú csatornát helyeztek jókarba, több száz műtárgyat építettek. 2,4 millió forint értékű munkát teljesítettek, amelyből 1 milliárd forint az utolsó két évre esik. Ez is a társulati tevékenység fejlődésének gyorsuló ütemét mutatja. E munkák költségeinek 65%-át az érdekeltek vállalták. A vízügyi törvény és a vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó törvényerejű rendelet szilárd alapra helyezte a társulatok működését, meghatározta jogállásukat, tízéves fejlődésük tapasztalatainak összegezése alapján kijelölte tevékenységi körüket és fejlődésük irányát. A társulatok 10 éves fejlődésük során a vízgazdálkodás egységes rendszerének szilárd pillérei lettek. Fontos szerepet töltenek be a mezőgazdaság belterjes fejlődésében, a falusi életviszonyok kulturáltabbá tételében. Dégen elvtárs ezt követően rámutatott arra, hogy a vízgazdálkodás népgazdasági kapcsolatai igen sokrétűek. Nincs a népgazdaságnak jóformán egyetlen olyan ágazata, amelynek fejlődése ne lenne összefüggésben a vízgazdálkodással. Az utóbbi évtizedben az ipari és kommunális jellegű vízgazdálkodási feladatok kerültek túlsúlyba, de most és a jövőben is a mezőgazdasági termeléssel, a falu életével öszszefüggő vízimunkák jelentik a vízgazdálkodás egyik legkiemelkedőbb fontosságú területét. A mezőgazdasággal kapcsolatos vízimunkák alkotják a társulatok tevékenységének gerincét. Ha a mezőgazdasági termelés fejlesztésében a pozitív jelenségeket és a fogyatékosságokat vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a vízgazdálkodás színvonalának tetemes része van e jelenségek alakulásában. S minél inkább növekszik a mezőgazdaság állóeszköz-ellátottsága és termelési színvonala, annál nagyobb kárt okoz a vízhiány, vagy a vízkár, annál nagyobb jelentőségűvé válik a termés biztonságára, kiegyenlítettségére ható vízgazdálkodás. A belvíz a mély fekvésű alföldi területeken 7 millió holdat, a kisvízfolyások elöntése a Dunántúlon és az ország északi területein 1,5 millió holdat veszélyeztet. Sok kárt okoz az épületekben, közlekedési létesítményekben is. Társulati úton eddig 4 millió holdon végeztek vízrendezést és e munkák értéke kb. egymilliárd forint. A társulatok, a több mint másfél évtizeden át elhanyagolt csatorna- és kisvízfolyás-hálózaton 20 000 km hosszban végeztek karbantartási munkát és 3000 km új csatornát építettek. Az általuk végrehajtott vízrendezési munkák is hozzájárultak ahhoz, hogy a rendkívül csapadékos 1966-os évben több olyan területen, ahol a társulatok működtek, a vízkárok jóval kisebbek voltak, mint másutt. A vízrendezés alapelve korábban a vizek minél gyorsabb bevezetése volt. Ez a módszer túlhaladottá vált. Jelenleg már kialakultak a vízrendezés korszerű módszerei, amelyek abból indulnak ki, hogy a csapadéknak a lehullás helyén való visszatartása, a talajban való tárolása az elsődleges feladat, s csak a helyileg nem hasznosítható és nem tárolható káros belvizeket kell szabályozott úton levezetni. A kormány nemrégiben határozatot hozott a vízrendezés fejlesztésének meggyorsítására. Ennek alapján lehetőség nyílik arra, hogy az eddig előirányzott mértéken felül, nagyobb anyagi eszközöket fordítsunk a vízrendezési főművek kiépítésére, a társulatok és az üzemek vízrendezési munkáinak támogatására, a munkák gyorsabb és gazdaságosabb elvégzésére, a gépállomány növelésére. Ez azonban csak akkor hozhat valóban gyökeres javulást, ha a főművek gyorsított ütemű fejlesztésével párhuzamosan az üzemen belüli és üzemközi művek fejlesztéséről és a meglevő művek karbantartásáról kellő gondoskodás történik és az egységes rendszert alkotó üzemi, üzemközi művek és főművek tervezésében és kivitelezésében fokozottabb összehangolás érvényesül. S hogy ez a tapasztalat által igazolt helyes elv mielőbb általános gyakorlattá váljék, a vízügyi szervek mellett a társulatok tehetik a legtöbbet. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy hol a főművek nem elégségesek a földekről levezetett víz továbbvezetésére, hol pedig a csatlakozó üzemi és üzemközi csatornahálózat nem tud annyi vizet szállítani, amennyit a főművek levezethetnek. A kormány határozata és a már megtett intézkedések eredményeként 2. ábra. Talajerózió Dunaszentmiklós határában 47
