Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-04-01 / 2. szám
Víz gazdálkodás AZ ORSZÁGOS VÍZÜGYI FŐIGAZGATÓSÁG FOLYÓIRATA 1967. MÁRCIUS —ÁPRILIS A TANÁCSOK VÍZÜGYI FELADATAI Február 22-én az Országos Vízügyi Főigazgatóság a vízügyi szervek vezetői és a tanácsok vízügyi tevékenységét irányító vezetők bevonásával országos értekezletet tartott. Az értekezleten Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője tartott beszámolót. Tájékoztatást adott a vízkészletnyilvántartásról, a vízkészletgazdálkodásról, a vízgazdálkodást érintő irányelvekről az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatban. Ismertette a tanácsok vízügyi feladatait, a vízügyi és a tanácsi szervek együttműködésének legfontosabb kérdéseit. Az értekezletnek kettős célja volt. Az egyik, hogy a vízgazdálkodás komplex jellegének egyes új vonásairól, az új gazdaságirányítási rendszerrel kapcsolatban a vízgazdálkodást érintő irányelvekről adjon tájékoztatást, másik célja, hogy megtárgyalja a tanácsok vízügyi tevékenységének, a vízügyi és a tanácsi szervek együttműködésének időszerű kérdéseit. Az értekezleten részt vettek a Minisztertanács Tanácsszervek osztályának, a Fővárosi Tanács Közmű és Szolgáltatási Igazgatóságának képviselői, továbbá a megyei és a megyei jogú városok VB elnökhelyettesei, a tanácsok építési, közlekedési és vízügyi osztályainak vezetői, vízügyi csoportvezetői, valamint a vízügyi igazgatóságok vezetői. A bevezetőben az OVF vezetője rámutatott arra, hogy a vízgazdálkodásban — főképp az utóbbi 10 esztendőben — mélyreható változás, jelentős fejlődés következett be. Amíg a víz az úgynevezett „szabad” javak közé tartozott, vagyis a szükségletekhez viszonyítva bőségben fordult elő, a vele való gazdálkodás igénye társadalmi méretekben nem jelentkezett. A vízgazdálkodás szükségességét a természetes vízkészletek és a társadalom vízigénye közötti térbeli és időbeli eltérés, valamint a természet vízháztartása és a társadalom vízigénye közötti összhang megbomlásának veszélye indokolja. A vízgazdálkodást világszerte az egység és a komplexitás jellemzi. Még inkább áll ez hazánkra, ahol a vízgazdálkodásnak különösen kiemelkedő a jelentősége: Magyarországon ugyanis a növekvő vízigények kielégítését nehezíti a vízkészletek térbeli és időbeli szélsőséges ingadozása, a vízkészletek túlnyomó részének külföldi eredete és a növekvő vízszennyeződés. Ugyanakkor a vizek kártételei igen gyakoriak, jelentős népgazdasági értékeket veszélyeztetnek. A vízügyi szervezet területi szakigazgatási, ár- és belvízvédekezési és termelési feladatainak jelentős részét a vízügyi igazgatóságok végzik. Emellett a vízgazdálkodásban fontos szerepet töltenek be a helyi tanácsok is. A tanácsok vízügyi tevékenysége az egységes vízügyi igazgatásnak szerves részét alkotja. A vízügyi igazgatóságok és a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai és azok szakigazgatási szervei között szoros, termékeny, alkotó együttműködés alakult ki. A vízügyi és tanácsi szervek közötti együttműködés további elmélyítése és fejlesztése egyik legfőbb feltétele annak, hogy céltudatos, gondos előkészítő munkával, felkészülten alapozzuk meg a vízgazdálkodás helyét, szerepét, feladatait, gazdálkodási módszereit az új gazdaságirányítási rendszerben és az új gazdasági mechanizmus bevezetésével a vízgazdálkodás előtt is a hatékonyabb és gyorsabb ütemű fejlődés útját nyissuk meg. I. A vízi létesítményeket régebben egy-egy szőkébb cél megvalósítása — elsősorban a vizek kártételének elhárítása — érdekében hozták létre, s ezek az esetek többségében egymástól függetlenül létesültek. A fejlődés során a vízügyi beavatkozások szükségessége megsokszorozódott, köztük területi, hidrológiai, hidrogeológiai, műszaki, gazdasági és technológiai kapcsolatok jöttek létre. Kapcsolatuk a népgazdaság különböző ágaival is egyre szorosabbá és bonyolultabbá vált, ami szerteágazó kölcsönhatásokat eredményezett. A vízgazdálkodás a vele összefüggő termelő, szolgáltató, védelmi és építő tevékenységek sajátossága alapján gyakorlatilag önálló népgazdasági ágazattá fejlődött, amelynek jellemzői közé tartozik a nagy területre kiterjedő egységes és komplex jelleg, a koordinált megvalósítás fokozott jelentősége, továbbá az, hogy tevékenységét — más ágazatokhoz viszonyítva — a természeti törvények nagyobb mértékben befolyásolják. A vízgazdálkodási tevékenységek, vízügyi létesítmények sokrétű kapcsolatát és komplex kihatásait jól jellemzi néhány példa. Ismeretes, hogy a Tisza völgyében, ahol legnagyobb a csapadékhiány, az öntözés kiterjesztését a vízhiány korlátozza. A vízhiány csökkentésére, a további öntözésfejlesztés lehetőségének megteremtésére épül a Kiskörei Vízlépcső. A létesítmény és az ál-33
