Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1967-02-01 / 1. szám

Az öntözőberendezéssel sűrűn behálózott területeket következetesen fejlesztik. Minden fejlesztésre kiszemelt területre pontos és részletes telepítési tervet készítenek és a bevándorlók betervezett hányadát ezekre a területekre irányítják. Aki új foglalkozásaként a földművelést választja, a számára kijelölt településhelyen ott találja már a berendezett lakást, 3—4 éves telepítésű citrus (citrom— narancs—mandarin és greep fruit) ültetvényt, a vizet és mind a lakásban, mind a földeken az üzemképes vízvezetéket. A települő számára pontosan előírják mennyit kell belső fogyasztásra és exportra termelnie. Az ilyen település az úgynevezett mosav település, amelyben a gazda egyénileg termel és a termék zömét szövetkezetileg értékesíti. Ez a rendszer teljesen a dániai szövetkezeti típusnak felel meg. A nagyobb városok körzetében a mosáv-parasztok gyümölcs- és főzeléktermesztéssel, szárnyas és marhatenyésztéssel foglalkoznak. Általában igen jól prosperálnak, életszínvonaluk is igen magas.

Izrael legsajátosabb mezőgazdasági települése a kibbuc. E gazdaságokban a dolgozók zárt kollektívában élnek, amelyet a közgyűlés igazgat. Minden vagyon a közösségé, a munkát kollektív módon szervezik, tagjai munkájuk ellenében teljes ellátásban, kulturális és szociális juttatásban részesülnek. A tagok közös étkezőben étkeznek, közösek az óvodák, iskolák, a felnőtt- és gyermek könyvtárak, olvasók stb. A lakások viszont általában szép keretet adnak a család, a házastársak és az egyén magánéletéhez.

A kibbucokban az életszínvonal meglehetősen magas. Űjabban egyre gyakoribb jelenség, hogy fontos ipari üzemeket létesítenek. Hogy a jövőben az agrár- és az ipari hányad miképpen alakul, az ma még teljesen nyitott kérdés. Egy-egy kibbuc lélekszáma 60 és 2000 között változik. Az első kibbuc — Degania — 1909- ben létesült. (A kibbucok ipari orientációját a mezőgazdasági munka nagyfokú gépesítése magyarázza. Minél magasabb a gépesítés foka, annál több munkaerő szabadul fel a földeken és ezt a fölösleget ipari üzemek létesítésével kötik le.)

Vannak ezeken kívül úgynevezett mosavák. Ezek szokványos falvak magánbirtokkal, teljes magánvállalkozás alapján. E falvak egy része számos tapasztalat szerint idővel várossá fejlődik.

Sajátos településtípus az úgynevezett mosav ovdim, amely nem egyéb mint munkásszövetkezeti, kisgazda település és a kölcsönös segítség és egyenlő lehetőségek elvén alapul. Minden tagnak saját földje van. A termést közösen értékesítik, közösek a készletek, a felszerelések beszerzése is közös. A nagyobb mezőgazdasági gépek a település közös tulajdonában vannak. A gazdaságok elidegenítésében és az új tagok felvételében a közgyűlés határoz. Ez a település csak mezőgazdálkodással

foglalkozik. Az első ilyen település 1921-ben alakult, lélekszámúk 100 és 1000 között változik.

A mosáv szokványos egyéni kisgazda-település. Az első ilyen falut 1933-ban Hitler hatalomra jutása után német kivándorlók alapították.

A mosav situfi a kibbuchoz hasonló, szorosan kollektív település, amelyben azonban a tagoknak saját házuk van. Ennek a településformának is vannak ipari vállalkozásai.

2. ábra. Öntözött tengeri tábla Naharia község határában

Az első ilyen település 1936-ban létesült, lélekszámúk 60 és 300 között váltakozik.

Izraelben a mezőgazdasági üzemeket az ötvenes években még teljesen a tervek mennyiségi túlteljesítésére sarkallták. A nagy termelési eredmények és a belső piac telítődése nyomán azonban ma már minden figyelmet a rentabilitásra összpontosítanak. Minthogy pedig az országban — a fő ágazatokban — erősen irányított gazdálkodás van, minden gazdasággal előre közük, hogy adott termékből mennyit termelhet. E mennyiség azzal a mennyiséggel azonos, melyet az állam által szubvencionált felvásárló szervezet a gazdaságtól átvesz.

A termelési plafon ma már minden valamennyire is fontos mezőgazdasági termékre kiterjed. Ide sorolják egyebek között a tojást, a tejet, ide tartozik a baromfihús, étpaprika, étparadicsom, sőt a sárgarépa is. Élő állatban és tejben a termelési plafont mennyiségben, konyhakerti és egyéb növényekben, gyümölcsökben területre állapítják meg. Miután az állam nemcsak a termelési plafont szabja meg, hanem a minimális árakat is szavatolja, jogot formál minden vetésterület vagy éppen a baromfitenyésztés ellenőrzésére is. Ha a vetésterületben a felső határt túllépik, az állam a többletterületet ki is szántathatja.

Izraelben egészen sajátos jellegű tervgazdálkodás alakult ki, amely mindenben rugalmasan alkalmazkodik a gyorsan fejlődő gazdasági élet szükségleteihez. A kormányzat statisztikai adatokra támaszkodva megállapítja minden fontosabb mezőgazdasági termék jövedelmezőségét. Miután az országban a mezőgazdaság mindenütt erősen intenzív és a hozamok ingadozása évenként egyáltalán nem számottevő (a napfényóra, évről évre kiegyensúlyozott, a talajerő szabályozása és a megmunkálás, növényápolás a gazda kezében van), amelyre tehát szilárdan, biztonsággal tervezhet az állam. Ily módon megállapítják például, hogy a sárgarépa 207 líra, a földimogyoró 110—120, a burgonyatermelés 170 lírát jövedelmez dünamonként. Ezeknek az adatoknak az ismeretében állapítják meg a maximális vetésterületet, valamint a víz- és a munkaerő szükségletet.

Az állam a vetésterület plafonjára előírt limiteket igen szigorúan kezeli. Hiába kísérli meg a gazda például több paradicsom vagy egyéb konyhakerti termék értékesítését, amikor a termelési engedély csupán 20 vagy 40 dünámra szólott. Ugyanilyen szigorú előírások vonatkoznak a vetésforgó betartására is.

A szigorúan kezelt termelési plafonok miatt a mezőgazdaság a maximális hozamú termékekből valóban az engedélyezett maximumot igyekszik termelni. Így hat ez még a sorrendben másodrangú fontosságú termékekre is. A harmad- és negyedrendű fontosságú termékek mennyiségét viszont már erősen fontolóra veszik. Az öntözővíz ugyanis csupán havi részletekben használható fel és a havonta felhasznált mennyiség az évi kontingens 15 százalékát sohasem haladhatja meg.

Izrael mezőgazdaságában döntő szerepük van a citrusültetvényeknek. A mezőgazdaság exportjának 86 százalékát 1958-ban még a citrusgyümölcsök adták, ami az ország összkivitelének is 41 százalékát tette ki. Időközben a mezőgazdasági termékek kivitelében a nem citrustermékek aránya mintegy 26 százalékkal növekedett. A citrusgyümölcsök árát teljes mértékben a mindenkori világpiaci helyzet alakulása határozza meg. Az árak alakulásában évről évre igen nagy ingadozások adódhatnak, amelyek a termelés rentabilitását esetenként erősen rontják.

A citrustermést az állami értékesítő szervezet veszi át, amelynek megbízottai a világ minden nagy átvevő országában jelen vannak, ahol az árakat naponta árverésen állapítják meg. De vannak olyan országok is, amelyekkel a citrusátvételre fix áron szerződnek. Minél magasabb árat érnek el a külföldre küldött megbízottak, annál magasabb a termelők jövedelme.

Az utóbbi években az európai középklíma gyümölcsfajtáit is egyre nagyobb mértékben kezdik termeszteni. Ma már jelentős őszi-, kajszibarack állománya van az országnak, nagy mennyiségben termelik az almát és a körtét, és minthogy mind a klíma, mind a talajviszonyok nagyon kedveznek, egyre növekszik a szőlőtermelés területe. Űjabban nagy sikerrel termelik a földimogyorót is. Ma már a közép-európai gyümölcsfajtákból is akkora mennyiséget takarítanak be, hogy további telepít-27