Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-02-01 / 1. szám
A termelés és fogyasztás közötti eltérés summázott értékei az ordinátával párhuzamos egyenesek mentén leolvashatók. A legnagyobb eltérés a napi termelés százalékában adja meg a szükséges tárolóteret „A” + + „B”, melyet minimálisan ki kell építeni a vízellátási zavarok, illetve kiesések elkerülése végett. vízkiszáUítású gépek alkalmazásával változtatható. Amikor a vízbeszerző hely lehetővé teszi, hogy a napi vízmennyiséget ne egyenletesen elosztva termeljük ki, hanem energiavételezési szempontból a legkedvezőbb időszakban, ami 21 órától 6 óráig tart, akkor a tárolótér-szükséglet a 4. ábra szerint adódik. E vízkitermelési mód üzemeltetési szempontból igen kedvező, mert az áramszolgáltató a vételezett ener-Abban az esetben, ha csak „A” értéknek megfelelő tárolóteret építenénk ki a tárolómedence a termelés görbével a fogyasztás görbén húzott érintési pontnál a medence megtelne és a két görbe metszéspontjánál kiürülne. A „B” értékkel megnövelt tárolótér-többlet biztosítja azt, hogy egy 24 órás ciklust figyelembe véve a fentiek szerint kiépített tárolótér a fogyasztás és termelés közötti teljes kiegyenlítést szolgálni tudja. A fogyasztás görbe tény-helyzetet tüntet fel, amely a vízszolgáltatás során alakul ki. A termelés görbe azonban különböző teljesítményű 4. ábra j / Г77 У giára 30 % engedményt ad. Sík település esetén azonban a szükségessé váló „A” nagyságú igen nagy magaslati víztároló kiépítése rendkívül nagy beruházási összeget igényel. A fentiekben vázolt két szélsőséges eset között még számtalan lehetőség adódhat a termelés meghatározására nézve, amely a mindenkori üzemi viszonyoktól és körülményektől függ. Egy igen általános esetet kívánok bemutatni az 5. sz. ábrán, amely olyan üzemi körülmények között alakult ki, amikor a vízkitermelés mélyfúrású kutakból állandó jelleggel egyenletesen történik, a víztermelési görbéje tehát egyenes, az ábrán szaggatott vonallal jelezve. A fogyasztási hálózatra termelő szivattyúk görbéjét eredmény-vonal tünteti fel. Teljes vonallal van jelölve a fogyasztás görbe. Ennél az esetnél az „A” érték a térszinti tárolómedence-szükségletet szabja meg, а „В” + „C” érték a /oo----------o 4 e /о t* '4 *& уо -?-г c/a magaslati tároló (víztorony) nagyságát adja. Meg kívánom említeni, hogy a tárolótér-szükségletnek a fentiek szerinti meghatározása csak a minimális értékre vonatkozik, nem tartalmazza azt a biztonságot, ami szükséges a tűzrendészeti előírások követelményeihez, továbbá csőtörések esetén előálló többlet-vízigény fedezéséhez. Ezeken túlmenően egyéb szempontok figyelembevétele mellett még nagyobb tárolótér biztosítása is indokolt lehet, amikor is a napi termelés 50 %-ának megfelelő, vagy több napi vízszükséglet fedezésére elegendő tárolótér építhető ki. Hidropneumatikus berendezés esetén a tárolómedencés megoldásoktól eltérően teljesen más helyzet alakul ki, ami abból adódik, hegy a hidropneumatikus megoldás légüstje nem alkalmas a termelés és fogyasztás közötti eltérések kiegyenlítésére. A hidropneumatikus megoldás a víz szállításának egy gépészeti megoldása, amely egy olyan szakaszos szivattyúzási üzem, amely a légtartályban levő levegő összekomprimálásával és expandálásával a maximális és minimális nyomást biztosítja. Az ÉM—ME—4—53. sz. szabályzat értelmében a szivattyú teljesítményét úgy kell megválasztani, hogy az, az egy órai legnagyobb fogyaszr tás kétszeresét tudja szállítani. Az óránkénti kapcsolások számát maximálisan hatra kell felvenni. A méretezési előírások szerint a szükséges légüst űrtartalma 2,5 qs? V ~ 0,75 (1—a) (,) ahol q« = szivattyú szállítóképessége 1/p a = nyomásviszony értéke 0,75—0,90 A számláló a légüst hasznos űrtartalmát adja (literben). Fentiekből adódik, hogy ha a hidropneumatikus berendezés esetén a hálózatból történő vízelvétel a méretezésnél számításba vett maximális értéket meghaladja, a kapcsolások száma nem a tervezett szerint alakul, rángatások, káros lengések alakulhatnak ki. Túlzott nagy vízelvétel esetén a légüst nem töltődik fel, a levegő elszökik, a berendezés a minimális nyomást sem tudja biztosítani. Legkárosabb azonban a bekövetkezhető káros lengések keletkezése, ami a villamos berendezést és a motort teheti idő előtt tönkre. A hidropneumatikus berendezés még átmeneti időre sem terhelhető túl és olyan vízbeszerzési vízkitermelési adottság esetén alkalmazható, amely a napi maximális vízszükséglet kétszeresét tudja szolgáltatni pillanatnyi értékben. A kapcsolási számok naponkénti változásai figyelembe véve a fogyasztás előzőekben tárgyalt alakulását, megközelítőleg a következő értéket adja: 0 — 2 óráig 6 kapcsolás 2 — 6,25 óráig 13 kapcsolás 6,25 — 8 óráig 9 kapcsolás 17
