Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-02-01 / 1. szám
A vízállás már nem mutat ilyen szélsőséges ingadozást. A jellemző vízállások a fenti két vízmérce szelvényében : LKV cm LNV cm Balassagyarmat —20 308 Ipelsky-Sokolec —23 464 Az Ipolyra jellemző, hogy a megadott maximális vízállást néhány cm-re 4—5 évenként megközelíti a vízállás. Ennek oka, hogy a völgy tál alakú. Az aránylag kis kapacitású meder hamar megtelik és a víz a széles, lapos völgyet hamar elönti. A meder partjai magasabban vannak, mint a völgy mélypontja, így a kiömlött víz nagyon nehezen jut vissza a mederbe. A völgyben levő lecsapolóhálózat egészen a legújabb időkig teljesen elhanyagolt volt. Csak az elmúlt években kezdődött el helyenként a régi, de teljesen feltöltődött lecsapolóhálózat újjáépítése. Az Ipolyvölgy árvízi helyzetére két árhullám a jellemző. Egyik a vízgyűjtő 1/s-ét alkotó Stiavnica és Krupinica együttesen jelentkező árhulláma és utána jelentkezik 4—6 nappal az Ipelsky-Sokoleci vízmérce szelvényében az Ipoly felső szakaszának árhulláma. A két hullám magassága közel azonos. Először folyik le a Stiavnica és Krupinica együttesen jelentkező árvize, mely Drégelypalánknál a visszaduzzasztás miatt még érezhető. Erre az árvízre folyik rá az Ipoly felső szakaszának árhulláma, mely a völgy nagy tározóképessége miatt nem okoz lényeges vízállásemelkedést az alsó szakaszon. E kettős árhullám az oka annak, hogy az Ipoly felső szakaszán tervezett Mulai tározó árvízcsökkentő hatása csak a Lókos torkolata környezetéig éreztethetné hatását. III. FOLYÓSZABÁLYOZÁS A Magyar—Csehszlovák Műszaki Bizottság határozata értelmében az Ipoly határfolyónak a torkolattól Muláig terjedő szakaszán egységes szabályozási elvek szerint elkészült a folyó szabályozási terve. A kanyargós, meanderes folyószakaszok megszüntetésével — általában a folyó természetét követő vonalozással — az eredeti 171 km-es hossz az új medertengely szerint 118 km-re rövidül, vagyis a rövidülés hossza 53 km. A folyószabályozási munkák egyidőben kerülnek végrehajtásra az árvízvédelmi munkákkal, ezáltal a folyószabályozási munkák gazdaságosan összhangba hozhatók a töltésépítéssel. A vizek levonulásának meggyorsítása és a hosszan tartó elöntések csökkentése érdekében megállapodás történt a két Fél között, hogy a felhagyott hidakhoz vezető útfeljárók, ezenkívül a mesterséges vagy természetes szűkületek megszüntetésével az Ipoly árvizeinek levonulását meggyorsítják. Ezeket a munkálatokat mindkét ország saját területén a fenntartási munkák keretében tervezi végrehajtani az elkövetkezendő években. A megállapodások értelmében ugyancsak a fenntartási munkák keretében a folyó évtől kezdődően, a torkolati szakasztól felfelé haladva, mindkét Fél eltávolítja azokat az akadályokat (bedőlt fák, földbeomlások stb.), amelyek a vízlevonulást akadályozzák, vagy mederelfajulást okoznak. Az ármentesítési munkák beindításával 1966. évtől kezdődően — a folyószabályozási terveknek megfelelően — rendszeres szabályozási munkák indultak be Velká Vés nad Iplom, illetve Ipolyvece és Patvarc között 34 km hosszon. E szakaszon a kiviteli munkálatokat mindkét Fél 1968. év végéig tervezi végrehajtani. Kisebb mederszabályozások kerülnek végrehajtásra a III. ötéves terv során Ipelské Sokolec alatt, továbbá Ipolytölgyesnél a 17,5—20,5 km-ek között. IV. ARMENTESlTÉS 1. Lókos-menti nyárigátak Az Ipoly mentén első ízben 1961—62. években Dejtár— Ipolyszög között két öblözet részleges ármentesítését hajtották végre, nyárigátak kiépítésével. E munkálatokat túlnyomóan állami támogatással, kisebb részben érde-3. ábra. Épül az új bal parti töltés keltségi hozzájárulással a Lókos Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat hajtotta végre. Ez időben ármentesítésre került sor a Lókos bal partján és a jobb partján, összesen 240 kh területen. E terület mezőgazdasági jellegű, túlnyomórészt rét-legelő, a nyárigátak megépítése óta kultúraváltozás nem történt. Az érdekelt tsz magasabb fokú mezőgazdasági művelést nem folytat, a területet jelenleg is rét-legelőként hasznosítják. A nyárigátak csak az Ipolymederrel párhuzamosan épültek, a Lókos patak melletti visszatöltésezés még nincs megoldva, a védőműveket itt depóniák képezik, ezért az 1963. és 1965. évi rendkívüli magas Ipoly-árvizek a depóniákat meghágták. A nyárigátként kiépült 4,6 km töltésszakasz beruházási költsége 2,1 millió forint volt, az eddig ráfordított helyreállítási munkálatok pedig 0,8 millió forintot tettek ki, vagyis az eddig ráfordított összköltség 2,9 millió forint. A Lókos patak 3,2 km hosszú kétoldali depóniájának a nyárigáttal egyező védőképességre való kiépítése további 1,8 millió forint beruházást igényel, ezenkívül meg kell oldani az ármentesített öblözetek vízrendezését, amelynek összköltsége további mintegy 0,6 millió forintra tehető, sőt a múlt évi árvízi rongálódások helyreállítási költségei is 200 000 Ft-ot igényelnek. A védett 350 kh terület fajlagos beruházási költsége mintegy 15 700 Ft/kh-ra tehető. Mindaddig, míg a terület belvízrendezése végrehajtást nem nyer és a mezőgazdasági művelési ágban jelentős változás nem következik be, a nyárigát kiépítésére nagyobb hitelösszegeket fordítani nem gazdaságos. A Lókos menti nyárigátak kiépítését főleg az a körülmény sürgette, hogy Velká Csalomia és Kolári között egyidejűleg a csehszlovák Fél is ármentesítette saját területét. 2. Balassagyarmati öblözet ármentesítése Az Ipoly ármentesítése során a magyar oldalon elsősorban az Ipoly kiöntéseivel fenyegetett jelentősebb települések, másodsorban utak, vasutak, harmadsorban a mezőgazdasági területek védelmét tervezik. Mivel Balassagyarmatot az Ipoly minden jelentősebb árhulláma — de különösen az 1963. évi árvíz elöntéssel fenyegette, amikor a városi belsőségeket nyúlgáttál kellett megvédeni s a városba bevezető út is elöntés alá került — veszélyezteti, ezért indokolt a város belsóségi területének ármentesítése. Indokolja ezt az elhatározást az a körülmény is, hogy közvetlenül a város szélén haladó Ipoly kanyargós medre és mocsaras nyílt ártere közegészségi és városesztétikai szempontból káros, a városfejlesztésnek is útjában áll. A Lókos-menti és csehszlovák oldali nyárigátak kiépítésének hatására bekövetkezett vízszintemelkedések folytán minden jelentősebb árhullámkor erőteljes és költséges védekezésre került sor. A magyar Fél elhatározása a csehszlovák Fél egyetértésével találkozott, annál is inkább, mivel a Balassagyar-13
