Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-02-01 / 1. szám
BEINDULTAK AZ IPOLY FOLYÓ SZABÁLYOZÁSI MUNKÁI Jelentős eseménye az Ipoly folyó életének, az Ipoljrvölgy lakosainak a sok évi előkészítés után az Ipoly folyó szabályozásának, mederrendezési és árvízvédelmi munkáinak .beindulása. A nagy múltra visszatekintő, világviszonylatban is fejlett magyar árvízvédelmi szervezet látszólag mostohagyermekként kezelte a múltban az Ipoly folyó árvízvédelmének kérdését. De csak látszólag volt ez így, mert addig, amíg a nagy kiterjedésű, sok tízezer és százezer kát. hold területű árterületekkel rendelkező nagyobb vízfolyásaink árvízvédelme nem volt megnyugtatóan megoldva, nem kerülhetett sor a kisebb károkat okozó — nagyobb fajlagos beruházási költségeket igénylő — folyókra. Kisebb vízfolyásainknak — így az Ipolynak is — szabályozása, illetve völgyük ármentesítése, bizonyos tekintetben még súlyosabb feladat, mint a nagy folyóinké volt. Mert ha a feladat méreteiben nem is annyira nagyszabású, nem kevésbé bonyolult és sokkal kevésbé előkészített. Nagyobb folyóink mentén az árvízvédelem már kiépült s azokon egy kitűnő szervezet védekezik. Nem ilyen kedvező azonban a helyzet a nem töltésezett, sőt javarészt szabályozatlan kisebb f oly óinknál. Szabályozásuknak, árvízvédelmüknek kiépítési költsége, rendszerint keskeny, kisebb kiterjedésű árterük miatt, nincs arányban az elérhető haszonnal. I. ELŐZMÉNYEK Magyarország és Csehszlovákia között mintegy 150 km hosszúságban az Ipoly folyó alkotja az államhatárt. A több mint 5000 km2 kiterjedésű vízgyűjtő terület mintegy 1 /3—2/3 arányban oszlik meg a két ország között. Az elmúlt 100 év alatt számos alkalommal kívántak már beavatkozni a vízjárási viszonyok természetes rendjébe, hogy az Ipoly völgyében a mezőgazdaságot a gyakori vízkároktól mentesítsék, illetve, hogy lehetőséget teremtsenek ott a vízhasználatok fejlesztéséhez. Ezek a törekvések a tervkészítések munkaszakaszánál azonban többnyire elakadtak. A tervek többsége, főleg az átfogóbb jellegűek, kivitelre nem kerültek. Az Ipoly-szabályozás ügye a volt Nógrád és Hont vármegyék legrégibb függőben levő megoldandó feladatai közé tartozott. Már 1842-ben tárgyalták ezt a kérdést, mikor is az Ipoly rendezésére kormánybiztost is neveztek ki. Az első szabályozási tervet a neves magyar vízszabályozó mérnök, Beszédes József 1850 körül készítette el. Maga a terv nem áll rendelkezésre, feltételezhető azonban, hogy az a vízfolyás rendezését az elfajult kanyargós folyószakaszok átvágásával kívánta alapjában megoldani. Erre lehet ugyanis következtetni az 1885 előtt létesített ipolytölgyesi, ipolypásztói és az ipolyszakállosi mederátmetszésekből. A régebbi időben, főleg a fő vízfolyáson fennállott számos malom vízhasználata és az esetenként kivitelezett helyi jelentőségű kisebb vízrendezések összefüggéstelenek voltak, ezek az érdekeltek többsége által sürgetett és régóta esedékes általános rendezés ügyét nem vitték előbbre, sőt a vízrendszer érdekközössége szempontjából inkább károsaknak bizonyultak. Az évtizedek óta ismétlődő vízügyi panaszok orvoslását az 1914—18. évi világháború, majd az utána kötött békeszerződések — melyek az Ipoly folyását nagy részben Magyarország és Csehszlovákia közös határaként jelölték ki — tovább késleltették. A második világháborút megelőző időben, mikor az 1938. évi bécsi döntés következtében majdnem az egész Ipoly-völgy átmenetileg Magyarországhoz került, új felmérések végrehajtását és azok alapján új rendezési tervek elkészítését rendelte el az akkori kormányzat. A felvételek a folyó szob—balassagyarmati szakaszán medemyilvántartási (VO.) kövek elhelyezésével is rögzítést nyertek. A második világháború alatt a Balassagyarmat feletti folyószakasz felmérési anyaga, valamint az elkészült rendezési tervek nagy része elkallódott. A háború befejezése után az Ipoly ismét határfolyóvá vált. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között a határmenti vízfolyások műszaki és gazdasági kérdéseinek szabályozása tárgyában kötött egyezmény alapján alakított Közös Műszaki Bizottság 1954. év május havában Budapesten tartott XI. ülésszakán megállapították a meghatalmazottak, hogy az Ipoly folyó árvizei mindkét parton nagy kiterjedésű területeket árasztanak el, amelyeket mentesíteni kell. Egyszersmind mindkét fél vízhasználati igényeket jelentett be, melyeket az Ipolv legkisebb vízhozamai esetén nem lehet kielégíteni. Ezéri a Közös Műszaki Bizottság az Ipoly határmenti szakaszára vonatkozó vízgazdálkodási terv készítésének szükségességét állapította meg. Egyben a szükséges mérések és adatgyűjtés megindítását is lerögzítette. Az Ipoly rendezésének tanulmánytervi szinten való összefogása 1956-ban készült el. Az Ipoly folyó mai állapotát feltüntető helyszíni felmérések 1959-ben fejeződtek be. Az Ipoly rendezésére vonatkozóan a tanulmányterv azt a változatot javasolja, amelyben az elfajult kanyarokat átvágja, a terület megvédésére pedig védtöltések szolgálnak. Az Ipoly-rendezési munkák sorában elsőnek a balassagyarmati belsőség! öblözet ármentesítésére került sor. Ezzel egyidejűleg hajtják végre a mederszabályozást átvágással (főleg anyagnyerési szempontból) és az ármentesítéssel összefüggő belvízrendezési munkálatokat, valamint a járulékos beruházásokat (közúti hídépítés, gátőrtelep, véderdő stb.). и. Általános leírás Az Ipoly folyó teljes vízgyűjtő területe 5108 km2, ebből a Csehszlovák Köztársaság területére 3684 km2 esik, vagyis 70%. A 247 km hosszú folyó 151,60 km hosszúságban határt alkot Csehszlovákia és Magyarország között, éspedig a torkolattól Ipelsky—Sokolec-ig terjedő 44 km szakaszán és Sahy községtől Ipolytamócig 107,60 km hosszúságban (1. ábra). «о 'ft***/*},ЫУ 11 1, ábra. Ipoly folyó vízrendszere
