Vízgazdálkodás, 1967 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-02-01 / 1. szám
napokban meghaladta a helyi védelmi szervezet kapacitását, azonban nagy segítséget nyújtottak a társigazgatóságok, elsősorban a budapesti, győri, miskolci, pécsi, székesfehérvári vízügyi igazgatóságok és a központi ÁKSz műszaki osztagai, valamint a honvédség és munkásőrség kivezényelt alakulatai. A védekezés második fázisában az emberi kezdeményezés lépett előtérbe, a kiterült passzív víztömegek mielőbbi visszavezetésére és a károk helyreállítására törekedve. Az árvízvédelemnek ez a második szakasza nem volt ugyan olyan drámai mint a megelőző, azonban továbbra is teljes helytállást kívánt. Ebben az időszakban kellett végrehajtani a határmenti lokalizáló töltés szakadásainak elzárását és a meggyengült töltésszakaszok megerősítését, a töltésátvágások bevédését egy kisebb árhullám betörése ellen és a töltések elhabolás elleni védelmét a mentett oldal felől támadó hullámverés ellen. Sok helyi ismeretet és szakértelmet kívánt a kiterült vizek visszavezetése, mely a terület állandó felderítését, a visszahúzódó vizek nyomon követését, a vízfolyási akadályok azonnali eltávolítását és a mobil szivattyúk folytonos átcsoportosítását tette szükségessé. A román területi észlelési adatok és a VITUKI által szerkesztett előrejelzési segédletek felhasználásával, közelítő pontossággal meghatároztuk a Körösök mértékadó vízmércéinek tetőző vízállásait szakadásmentes árhullámlevonulás esetére: Vízfolyás Vízmérce LNV (cm) 1966. évi tetőző vízállás tényleges számított cm cm % Fehér-Körös Kisjenő 905 922 940 104 Fehér-Körös Gyula 675 672 730 108 Fekete-Körös Remete 786 788 820 104 Kettős-Körös Békés 862 841 900 104 A számított tetőző vízállásokból kitűnik tehát, hogy szakadás nélkül 1966. február hónapban minden eddigit meghaladó szintű árhullám vonult volna le a Körösökön. A különböző módszerekkel végzett számítások 135—138 millió m3 kiömlött vízmennyiséget eredményeztek, melyhez még mintegy 10 millió m3 belvíztömeg járult a terepen végbement lefolyás közben. Az elöntött területek tározási grafikonjából megállapítható az is, hogy a szakadáson kiömlött víztömeg a jelenlegi határmenti gát koronaszintje felett 70—80 cmrel magasabban tározódott volna, ha a határon sikerül feltartani. Ilyen mérvű meghágás elleni védelemre azonban a határmenti lokalizáló töltés teljesen alkalmatlan volt. Az 1966. évi árvíz nyomán újra felszínre kerültek a Fehér-Körös felső szakaszának árvízvédelmi biztonságára vonatkozó kérdések. Ezek között első helyen kell megemlíteni a Fehér-Körös árvízszintjének fokozatos emelkedésére vonatkozó nézeteket. Ezt a kérdést első ízben Hajós Sámuel 1915. évi tanulmánya tárgyalta. A későbbi árhullámok során tapasztalt árvízszintemelkedések újra hitelt adnak annak a nézetnek, hogy a Körösök közül egyedül a Fehér-Körös nem jutott még hidraulikai egyensúlyba. Erre vall a kisjenői szakaszon megfigyelhető nagymérvű hullámtér-feltöltődés, melyről az 1915. évi tanulmány még nem tesz említést. Az utóbbi következtetések egyben egészen más megvilágításba helyezik az 1966. évi árvíz kihatásait. Ezek között kell megemlíteni, hogy ilyen rendkívüli árvízzel szemben kétségesnek kell tekinteni a Fehér-Körös bal parti védtöltésének biztonságát is, más szóval, ha az árhullám ki tudott volna fejlődni, veszélybe kerülhettek volna a lényegesen értékesebb bal parti árterületek is. Ezt a veszélyt a bekövetkezett jobb parti szakadás — lényegesen kisebb értékű területek feláldozása árán — nyomban feloldotta. Hasonlóképpen csökkentette a veszélyt a szakadás a Körösök alsó szakaszán is, ahol pedig (főleg a Hortobágy—Berettyó mentén) a tartós és magas árhullám komoly problémákat okozott volna. Az utóbbi gondolatok felvetik azt is, hogy a jövőben az árvízvédelmi biztonság fokozásának útját merre keressük és erre egyben válasz a román vízügyi szakemberektől kapott nem hivatalos tájékoztatás, mely szerint illetékes román vízügyi szervek foglalkoznak három, összesen mintegy százmillió m3 kapacitású hegyvidéki tározó építésének gondolatával. A Fehér-Körös jobb parti árterületének biztonsága szempontjából kielégítő megoldásnak mutatkozik a határmenti lokalizáló töltés megfelelő mértékű kiépítése is. Sokak érdeklődésére tarthat számot a lezajlott árvíz közgazdasági kihatásainak értékelése is. Az árvízlevonulás után végrehajtott talajművelési munkák eredményeként az elöntött 13 000 kh területnek mindössze 25— 30%-a esett ki mezőgazdasági termelésből. Az épületkár viszonylag nagyobb, összesen 152 épület rongálódott meg és 176 ment tönkre, az utóbbiak kizárólag kisebb értékű vályog vagy vert falazatú tanyaépületek. A védekezési munkák költsége 42 millió Ft-ot tett ki. Ennek passzív tétele arra a mindössze 3—4 napra korlátozódik, amikor a később kiszakadt határgát védelme folyt. Ez a munka azonban bőségesen megtérült azzal a mindenekfölé helyezkedő eredménnyel, hogy a veszélybe jutott emberek életét és ingóságait, valamint a mezőgazdasági üzemek állatállományát és gazdasági eszközeit sikerült biztonságba helyezni. Elismerés illeti ezért mindazokat, akik ehhez odaadó munkájukkal hozzájárultak. Ambrus Lajos 10
