Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-06-01 / 3. szám
(5N ERG/A GAZpALKdQÄf Jelen tanulmány nem kíván foglalkozni az energiahordozók felhasználásának gazdaságossági kérdéseivel, csupán átfogó képet, ismertetést akar adni a vízügyi szolgálat energiagazdálkodásának helyzetéről. Köztudomású, hogy energiában szegény ország vagyunk. A lényegesen nagyobb gazdasági erőforrásokkal rendelkező Szovjetunió, Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Anglia komoly erőfeszítéseket tesznek a rendelkezésre álló energiaforrások minél gazdaságosabb felhasználására és új energiafajták keresésére. Fokozottan érvényesülnie kell ennek a törekvésnek hazánkban is. Ezen elgondolásból kifolyólag születtek azok az elképzelések és rendeletek, amelyek részletesen szabályozták az elsődleges és másodlagos energiafajták felhasználásának körülményeit és lehetőségeit. Különösen kötött gazdálkodás van érvényben a villamosenergia terén, mivel a szükségletek nagyarányú növekedését csak ilyen módon lehet a forrás oldallal kielégíteni. A vízügyi szolgálatban az utóbbi években a fokozott gépesítés, a szállítóeszközök számának rohamos emelkedése, a szerszámgéppark növekedése, új műhelyek, öntözőtelepek építése következtében az energiafelhasználás nagymértékben felfutott (1. ábra). Különösen szembetűnő az emelkedés, ha a vízügyi szolgálat szűkebb területének energiafelhasználásához hozzáveszszük a víz és csatornaművek villamosenergia fogyasztását is. Ezen szervek villamosenergiagazdálkodását ugyanis az OVF. központosán intézi és irányítja (2. ábra). 1. ábra. millión millió Ft Kétségtelen, hogy a vízügyi szolgálatnak vannak olyan ágazatai, ahol — például ár- és belvízvédekezésnél — az energia gazdaságos felhasználása másodlagos jelentőségű, viszont egyéb területen elsőrendű feladat a gazdaságos felhasználás szempontjainak legmesszebbmenő érvényesítése. A műszaki és takarékossági előírások betartása könnyen eredményezhet 3—5%-os, összességében több millió forintos megtakarítást. A következőkben nem foglalkozunk a vízzel, mint energiaforrással, mert annak hasznosítása több tárca komplex feladata, továbbá a víz és csatornaművekkel, mivel azoknak energiagazdálkodásába az OVF egyelőre operative nem folyik bele. I. Az energiafelhasználás alakulása A vízügyi szolgálatban a legjelentősebb és mennyiségben is a legfontosabb energiafajták a szénféleségek, gázolaj és villamosenergia. Jelentősebb még, de az előbbieknél lényegesen kisebb mennyiségű a tűzifa, brikett és benzin felhasználás. Ezért a következőkben csak az előző három fő energiaféleséggel foglalkozunk. Szénfelhasználás. A szénféleségek felhasználását a második ötéves tervidőszakban a 3. ábra tünteti fel. A szénfelhasználás döntően két tényezőből adódik, a fűtési célú felhasználásból és a belvízvédelmi szivattyútelepek felhasználásából. Mindkét tényező gyakorlatilag az időjárás függvénye, befolyásolni nagyon kevéssé lehet. Ezt mutatja a diagrammban mutatkozó erős hullámzás is, mely szerint keményebb teleken megnő a tüzelési célú felhasználás, nagyobb belvíz esetén viszont a termelési célú felhasználás 89
