Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1966-04-01 / 2. szám

Á BUKARESTI SZENNYVIZONTOZESI KONFERENCIÁRÓL Nem csak a szakembereket, de ma már a közvélemény szé­les rétegeit foglalkoztatja az egyre növekvő mennyiségű szennyvizek élővizekre gyako­rolt hatása, a felszíni vizek el­szennyeződésének kérdése. Né­hány évvel ezelőtt általában a szennyvíztisztítási módszerek kiterjedtebb alkalmazásával próbáltak célt érni ezen a té­ren, ma már azonban tudjuk, hogy a felszíni vizek védelme sokkal összetettebb probléma annál, hogy csupán a szenny­vizek mesterséges tisztításával megoldható lenne. A korszerű igények kielégítéséhez terv­szerű vízkészletgazdálkodásra ivan szükség, melynek egyik lényeges szempontja a vízminő­ség is. Ez azt követeli, hogy minél több szennyezőanyagot eleve tartsunk vissza és helyez­zük el úgy, hogy az élővizekre káros hatásuk ne legyen, to­vábbá hasznosítsuk újra az egy­szer már felhasznált vizeket. A szennyvizek ilyen módon való kezelése a szennyvízöntö­zéssel valósítható meg legin­kább, ugyanakkor itt még egy hasznos tényező is jelentkezik: a szennyezőanyagok nagy része mint növényi tápanyag termés­növelő hatású. Az Európában évszázados múltra visszatekintő módszer körülményeink közötti alkal­mazásának időszerűségére hívta föl a figyelmet a szocialista or­szágok Tudományos Akadémiái­nak nemzetközi együttműkö­dése keretében Berlinben meg­alakult Szennyvízöntözési Ko­ordinációs Bizottság, mely 1959- ben tartotta első munkaérte­kezletét. Azóta rendszeressé vált, hogy kétévenként más­más országban összejönnek a szennyvízöntözéssel foglalkozó szakemberek, hogy kicseréljék a tudományos kutatási eredmé­nyeket és az időközben gyűj­tött gyakorlati tapasztalatokat, értékeljék a szennyvízöntözés helyzetét és megvitassák prob­lémáit. Mint az a korábbi be­számolók alapján ismeretes, az első, alakuló konferencián a résztvevők elsősorban azoknak az országoknak tapasztalatait összegezték, melyeknek már régóta működő üzemi szenny­vízöntözéseik voltak. A második tanácskozás 1961-ben, Wroclaw­­ban volt, ahol különösen a len­gyelországi szennyvízöntözési kutatómunka, valamint az ot­tani üzemi tapasztalatok meg­vitatására, eredményeinek ösz­­szefoglalására került sor. Az 1963-ban Budapesten megren­dezett harmadik munkaértekez­let főtémája az ipari szennyvi­zek öntözéssel való hasznosítá­sának kérdései volt. Ilyen előzmények után került sor 1965. szeptemberében a ne­gyedik Szennyvízöntözési Kon­ferenciára, melyet a bukaresti Vízépítési Tudományos Kutató­­intézet (ISCH) rendezett. A konferencián — nagyszámú ro­mán szakember mellett — Len­gyelországból 7, az NDK-ból 6, Magyarországról 5, a Szovjet­unióból 4 és Bulgáriából 3 spe­cialista vett részt. A konfe­rencia — az előző, 1963. évi budapesti tanácskozások hatá­rozatai szerint — elsősorban a folyamatos és téli öntözés problémáival, a szennyvízöntö­zés kémiai kérdéseivel és mező­­gazdasági hatásaival foglalko­zott. Ezekbe a témakörökbe so­rolható az első 3 napon elhang­zott 22 előadás, melyek nagy része különböző részletkérdése­ket tárgyalt behatóan. Az elő­adásokat háromnyelvű kiad­ványban adták közre a rende­zők, azokat több érdekes hozzá­szólás egészítette ki, és a részt­vevő román szakemberek kez­deményezésére a legtöbb eset­ben élénk vita alakult ki a fel­vetett kérdések körül. Az előadások közül néhány számunkra különösen értékes volt. Ki kell emelni mindenek előtt azt, amelyet Dr. J. Wierz­­biczki, lengyel professzor tar­tott a lombosfák sávos műve­lésének szerepéről az egész éves szennyvízfelhasználásban, szán­tóföldi gazdálkodás közepette. A lombosfák sávos művelése szennyvízzel öntözött szántó­földi területeken ugyanis lehe­tővé teszi az egész éves biz­tonságos szennyvízelhelyezést,, ugyanakkor magas jövedelmet biztosít a szárazság, valamint a 1. ábra. A Mamaia melletti szennyvíztisztító-telep távlati képe, előtérben az ülepítővel 56

Next

/
Thumbnails
Contents