Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-04-01 / 2. szám
a LNK Központi Vízgazdálkodási Hivatalának a csereüdülésben már hagyományokkal rendelkező szervezői. Feltételezhető, hogy ezzel az új formával mintegy 15 személy, — vízgazdálkodási dolgozók és családjuk, magyarok és lengyelek egyaránt — fog élni. Ezenkívül a Központi Vízgazdálkodási Hivatalban működő Horgászegyesület hét dolgozójának balatoni utazását szervezi és ugyanennyi magyar horgászt várnak a Mazuri-tavakhoz. Úgy véljük, hogy a fenti háromféle üdülési lehetőségben — amely minden vízügyi dolgozó számára elérhető, — mindkét fél részéről kb. 50 fő fog részt venni. A szervezők célkitűzése olyan körülmények megteremtése volt, amelyek a baráti kapcsolatok kiszélesítését és elmélyítését, valamint országaink jobb megismerését segítik elő. Az elmúlt öt esztendő alatt a magyarokkal folytatott csereüdülés szervezésében sok tapasztalatot szereztünk. Tudjuk már, hogy milyen körülmények között lehet kedves magyar vendégeinknek a kellemes tartózkodást megszervezni Lengyelországban és a mi dolgozóinknak a Balatonon. Hangsúlyozni kell azonban, hogy magyar barátaink — velünk ellentétben — Siófokon ragyogó saját üdülővel rendelkeznek és még több helyet tudnának biztosítani a lengyel vízgazdálkodási dolgozóknak, mivel az üdülőt most átalakítják és kb. 60 személy kényelmes elhelyezésére lesz alkalmas. Az LNK Központi Vízgazdálkodási Hivatalának — sajnos — sem Zakopanéban, sem másutt a Tátrában nincs saját üdülője, amelyet tetszőleges időpontban a magyar vendégek rendelkezésére tudna bocsátani és még jobb körülményeket tudna teremteni, mint a Dolgozók Üdülési Alapja szívességéből jelenleg használt „Krokus” üdülőben. Mindig törekedni fogunk azonban a magyar fél kívánságainak teljesítésére. Lengyelországban mindenki tudja, hogy a magyarok különösen baráti magatartást tanúsítanak a lengyelekkel szemben. Ez természetesen a teljes kölcsönösség alapján történik. Minden lengyelnek, aki visszatért Magyarországról, egyértelmű, tárgyilagos és mindig pozitív véleménye van. Évekig visszaemlékezik az üdülésre és rokonszenvet érez a magyar nép iránt. Két hetet eltölteni a Balaton mellett, a gyönyörű Siófokon, távol minden gondtól, szinte garantált napsütésben, a szívélyesség és a mosoly légkörében, különösen kedvez az emberi szervezet regenerálásának és vele együtt a közérzetnek, ami annyira szükséges és kívánatos a mindennapi munkában. A szép Balaton mellől magunkkal hozott erőtartalék hosszú időre elegendő s az ezzel kapcsolatos kiadások aránytalanul kisebbek az előnyökhöz képest. Siófoknak, ennek az elragadó városnak, amelyben a MNK Országos Vízügyi Főigazgatóságának saját üdülője van, több mint 15 000 lakosa van és kb. 120 km távolságra van Budapesttől. Ugyanitt van a Balatoni Vízügyi Kirendeltség székhelye, amely a Balaton-környék műszakiközigazgatási és vízgazdálkodási felügyeletét látja el. A magyar vízügyi szolgálat jelentős eredménye a Siófokon 1961-ben alapított Vízgazdálkodási Múzeum. A magyar elvtársak tapasztalatait hasznosítva Lengyelországban is megkezdtük hasonló múzeum szervezését. A siófoki üdülő vezetősége kellemessé teszi vendégei ott-tartózkodását, gyakran szervez érdekes kirándulásokat hajóval, vagy más közlekedési eszközzel Badacsonyba, Tihanyba, Balatonfüredre és más magyarországi helységekbe. És a Balaton!? Magyarország ékessége és Közép-Európa egyik legnagyobb tava. Természetes szépsége különösen alkalmassá teszi üdülés céljaira. A víz a nyári hónapokban 21—28 C°-ra melegszik fel és fürdésre az egész nyár folyamán alkalmas. Az egész világról a turisták tömege keresi fel a Balatont, Elismeréssel nyilatkoznak a magyarok által előkészített tökéletes üdültetési szervezetről. Mi szintén érezzük ezt, de különösen a testvéri barátságot és azt a törekvést, hogy jól érezzük magunkat magyar földön. A budapesti Országos Vízügyi Főigazgatóság dolgozói kivételes barátsággal viseltetnek a lengyel kollégák iránt. Különösen említésre méltó az a tény. hogy Dégen Imre elvtárs, a MNK Országos Vízügyi Főigazgatóságának vezetője személyesen érdeklődik a lengyel—magyar üdülőcsere kérdései iránt és támogatását adja ehhez a minden szempontból hasznos tevékenységhez. Budapesti tartózkodásunk ideién, az 1966. évi megállapodás aláírása során elismerését és megelégedését fejezte ki arról, hogv a lengvel és a magvar vízgazdálkodási dolgozók közötti üdülési akció ilyen kedvezően fejlődik. Janusz Grochulski elvtárs, a LNK Központi Vízgazdálkodási Hivatalának elnöke szintén lelkes híve a magyarokkal való csereüdülésnek és azt szeretné, ha évről évre egyre több magvar barátunk érkezne országunkba, megelégedéssel térnie vissza Lengyelországból, továbbá, hogv sok dolgozónk utazhasson Magyarországra, a Balatonhoz. Az ügy iránti különös érdeklőd ősnek kifeipzőíe az is. hogv iutalmat tűzött ki a vízgazdálkodás dolgozói részére hivatali és társadalmi rmmkáiuk elismeréseként ás a lengvel— magvan íidülőcsere Vpnofében díimentes utazást tesz számukra lehetővé. Ezt a jutalmat eddig már ketten kapták meg és minden évben mások részesülnek benne, akik a megszabott feltételeket teljesítik. A nvelvi eltérések, amelyek a lengyel és magvar beszédben meglehetősen lényegesek, nem jelentenek a barátok közötti megértésben komolyabb akadályokat. Minden lengvel és magyar csoportban van ugyanis legalább néhány személy, aki ismeri a német vagy orosz nyelvet. Ezeknek a nyelvek-38
