Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-04-01 / 2. szám
2. ábra. Vízmérő óra rókát állítanak be. Minden mezőgazdasági üzem, vagy egyéni gazda a számára szükséges nyomással kapja a vizet, így a mezőgazdasági üzem, vagy egyéni gazdák saját motorszivattyúval általában nem is rendelkeznek. Minden üzemi tábla vagy egyéni parcella vízmérő-órával ellátott hidránssal rendelkezik, ahonnan saját hordozható csőhálózatán és szórófejein keresztül történik a vízkivétel. Az összes öntözr tt terület 95°/g-án ilyen módon alkalmazzák az esőszerü öntözést. A korábbi felületi öntözésről — szinte teljes mértékben — letértek. Ezt azzal indokolják, hogy az esőszerü öntözéssel vizet tudnak megtakarítani, kisebb szakértelemmel is elvégezhető, elmaradhat a költséges tereprendezés, a náluk alkalmazott automatikával gyakorlatilag munkaerő nélkül, illetve a legminimálisabb élőmunkaráfordítással végzik az öntözést. Izraelben minden víz az államé. Vonatkozik ez bárkinek a magánterületén fúrt saját kútjára is, melyből csak az előírt mennyiséget veheti ki a tulajdonos, a többit az állami vízrendszerbe betáplálják. A vízért mindenkinek fizetni kell. Az évente felhasználható vízmennyiséget, mely a személyek, állatok vízszükségletét, valamint az öntözővizet is tartalmazza, havi bontásban állapítják meg. Az egyén a számára megállapított vízmennyiséget elvileg túllépheti, de a túllépésért az igen magasan megállapított víz-alapdíj háromszorosát kell térítenie. Egy közösség (falu vagy kibuc) azonban a számára megállapított vízmennyiséget túllépni nem tudja, mivel a havi mennyiség felhasználása után automatikusan kizárják a vízhálózatból. Ha valaki tehát a vízmennyiséget túllépi, ugyanaz a mennyiség a másik egyénnél megtakarításként kell, hogy jelentkezzen, mert egyébként túllépésével az egész közösséget sújthatja. A víz ára attól függően, hogy az öntözőmű amortizációjának és üzemeltetési költségének milyen hányada terheli, a vízkivételi műtől távolodva egyre nő. Mivel indokolatlannak tartanák, hogy a vízvezetékhez való közelség miatt kerüljön valaki előnyösebb helyzetbe, — a víz árát egységesen állapították meg. Az aki közelebb van a vízkivételhez, gyakorlatilag az előállítási költségnél többet, aki távolabb van kevesebbet fizet. A tényleges költséget azonban senkivel sem fizettetik meg, mivel az olyan sok lenne, hogy veszélyeztethetné a mezőgazdasági termelés rentabilitását. Azt a megoldást gyakorolják, hogy az ivóvízért, melyből kisebb menynyiséget használnak fel, az előállítási költségnél lényegesen többet, — a nagy mennyiségben felhasznált öntözővízért viszont kevesebbet fizettetnek. 1 m3 öntözővíz ára 8—9 piaszter (80—90 fillér), ugyanez az ár ivóvíz esetében 35—45 piaszter között van (3,50—4,50 Ft). A VÍZÜGY SZERVEZETE Izrael legfőbb vízügyi szerve a Vízügyi Főigazgatóság (Nöcivut Hamajim). A Földművelésügyi Minisztérium épületcsoportjában helyezkedik el és közvetlenül a miniszter irányítása alatt működik. A lényegesebb vízügyi rendelkezéseket a földművelésügyi miniszter a belügyminiszterrel együttesen terjeszti a Minisztertanács elé. Jelenleg: az 1959-ben kidolgozott és jóváhagyott víztörvény alapján dolgoznak, melyet azóta is több módosítással javítottak. A Vízügyi Főigazgatóság irányítása alatt két nagy szerv: a Tahal (Országos Tervező Intézet) és a Mekorot (Országos Építő és Szolgáltató Vállalat) működik. E két intézmény tervezi, illetve építi az ország vízi létesítményeinek kilencven százalékát. A tíz százalékos — nem általuk létrehozott vízügyi létesítmény — elsősorban az egyes városokhoz tartozik. Vannak ugyanis városok, falvak, melyek saját maguk, saját kútjaikkal oldják meg vízellátásukat. A Vízügyi Főigazgatóság engedélyét ilyen esetben is előzetesen ki kell kérni. Az esetleg fel nem használt vízmennyiség felett ugyancsak rendelkezik a Vízügyi Főigazgatóság. A víztörvény értelmében minden új víznyeréshez, valamint vízfelhasználáshoz a Vízügyi Főigazgatóság engedélyét kell kérni. 3. ábra. Vizmennyiség-beállító automata 34
