Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-04-01 / 2. szám
A víz felhasználási módjától függően megkülönböztetnek városi (falusi) ipari és mezőgazdasági vízfelhasználást. Évi 5000 m3 vízfelhasználás alatt az illető család vagy vállalat a városi, e felett az ipari vízfelhasználók csoportjába tartozik. Jelenleg az összes víz 6%-át ipari, 14%-át városi (falusi), 80%-át pedig mezőgazdasági célokra hasznosítják. A vízárak kialakítását a Vízügyi Főigazgatóság végzi, valamint ellenőrzi a vállalatai által végzett számlázásokat is. Az árak megállapítása is a belügyminiszterrel egyetértésben történik. Egészen kis számban van még magán-vízforrás tulajdonos is. Ezekre is a Vízügyi Főigazgatóság felügyel és a saját vízforrásból kivett víz után is adót fizetnek. Az így befolyt összeg az ún. „kiegyenlítési alap”-ba kerül, melynek célja az egységes, illetve minél kisebb különbségű vízárak kialakítása az ország területén. A vízár megállapításának menete a következő: először kiszámítják adott helyre a víz önköltségét. Ha ez az átlag felett van, kedvezményt kapnak —, ha kisebb az átlagnál, adót vetnek ki rá. Teljesen egységes vízárat azonban az egész ország területére még nem alakítottak ki. A már közölt 8—9 piaszteres köbméter-ár különböző köbméter-árak átlaga. A mezőgazdaságban évenként jelenleg 1 milliárd köbméter vizet használnak fel. Ebből a mennyiségből mintegy 25%-a kap állami támogatást, mely szám az országos vízmű további építésével és korszerűsítésével növekszik. A 75 %-ból 50% az önköltségen áll, a fennmaradó 25% vizet pedig adóztatják. Gyakorlatilag ez úgy történik, hogy a vízműhöz közel nagyobb összeget, középen általában az önköltséget, délen a Negev-sivatag térségében pedig az önköltségnél kisebb összeget fizetnek a felhasználók. Hasonló a helyzet a Júdeai és Galileai hegyek vidékén, valamint Jeruzsálemben, ahol nem a magas önköltséget, hanem ennél kisebb összeget fizetnek. A Jordán-völgyben, ahol közvetlen vízfelhasználás van, viszont adó formájában fizetnek a vízfelhasználásért. 4. ábra. Kerékre szerelt polietiléncső szórófejjel 5. ábra. Dob a polietiléncső szállításához A víz minél takarékosabb felhasználása érdekében rendkívül sok intézkedést tesznek. A veszteséget igyekeznek csökkenteni például azáltal, hogy a vizet mindenütt zárt csőhálózatban vezetik. A párolgási veszteség csökkentése végett az öntözés végrehajtásánál — szántóföldi növényeknél — legfeljebb olyan magasan lehet a szórófej, amekkora a növény, gyümölcsösökben minden esetben a fa koronája alatt öntöznek, s csak szőlő öntözése esetén helyezik a szórófejet a növény fölé. A párolgási veszteségek további csökkentése érdekében az öntözéseket 80—85%-ban a késő délutáni és az éjszakai órákban végzik. A családok és ipari létesítmények a részükre megszabott vizet az alap-áron használhatják fel, a túllépésért azonban bizonyos határig háromszoros díjat, e határon túl még többet fizetnek. Minden intézkedés azt célozza, hogy minél takarékosabban használják fel Izrael állam legnagyobb kincsét: a vizet. A VÍZ ELOSZTÁSA: Miután minden víz az államé, bármilyen víz felhasználását engedélyhez kötik. A mezőgazdaság 90%-át képviselő moshavokban és kibucokban, valamint az egyéni gazdálkodók álló kultúráinál tervszerű gazdálkodás folyik. A moshavok és kibucok termelési irányát a FM. Tervfőosztálya állapítja meg s részükre a víz-kiutalás „gazdasági egység”-ek alapján történik. Minden család egy gazdasági egység, melyhez általában 4 ha terület tartozik. A vizet évenként, a tényleges növény sorrend alapján kapják meg, A 4 ha ugyancsak átlagszám, mely az ország különböző tájain változik. A család eltartásához szükséges területet a FM. ugyanis tájanként állapítja meg. Az évenként rendelkezésre bocsátott vízmenynyiség tehát a családtagok számától, a terület nagyságától és a területen az évben termelendő növénytől függ. Az egyes növények öntözésére az országos normában előírt vízmennyiségeket bocsátják rendelkezésre. 35
