Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1966-12-01 / 6. szám

vező eredményeket értek el tógazdaságokban, s amellett, hogy a tavakat megtisztították a vízinövényzettől nagyon szép súlygyarapodást is elértek. (Magyar Horgász XIX. évf. 5. sz., 9. old.) Hazánkban is már ezen a téren kedvező tapasztalatok vannak.

Tehát meg van a lehetősége, hogy biológiai beavatkozással közvetett műszaki beavatkozást, kotrási munkát végeztessünk, ugyanakkor a vízfolyásokban egy olyan életteret népesítsünk be, mely eddig kihasználatlan volt, s a ki nem használt élettérből ugyanakkor halhúshozamot produkáljunk.

A /. i szintbe az oldott sókból és a СОг-ból az asszimiláció során szerves anyagot építő növényeket, a I2 szintbe az ezeket fogyasztó állatokat, a ht szintbe a növényevő állatokkal táplálkozó szervezeteket (a halak közül pl. ponty, dévérkeszeg stb.), a /.4 szintbe pedig а /..4 szint állatait elfogyasztó szervezeteket, főként a ragadozó halakat (pl. süllő, csuka stb.) soroljuk. А В piramisban a vonal-1. ábra. Az A diagram (táplálékpiramis) halasvizeink szokásos szervezeteinek viszonyát és mennyiségét szemlélteti. (Tőig I. szerint.)

pontjából nem jöhet szóba, hiszen 1,0 m vízmélység a maximális teljesítménye, ami ugyan áthidalható, de a gyökérzet eltávolitására semmiképpen nem alkalmas.

Sajnos újabb import gépek sem hozták meg a megoldást, konstrukciós adottságuk bár több reményt keltett mint az eddigiek.

Ezeknél a vágófej egyben szívócső, azonban teljesítményük és egyéb adottságuk miatt, úszókészség, stabilitás és főleg gazdaságosságuk miatt nem jöhet szóba a Balatanon, mert elsősorban kotrók és nem hínárvágók, ami azt jelentené, hogy a hínárirtás csak úgy történhetne, hogy egy bizonyos mélységig a mederfeneket végig kellene kotorni.

Így a gépi úton történő hínárirtás lehetősége illuzórikussá vált.

ad II. Az elmúlt év tömeges halpusztulása előtt sokszor szó esett a vegyszeres gyomirtás lehetőségéről. Hogy megoldhatatlan, azt hiszem nem kell bizonyítani a vízfelület hatalmas tömege és a vegyszer kiszámíthatatlan esetleges hatása miatt.

Különben Carson a „Néma tavasz” című könyve a vegyszerek okozta biológiai károsodást a vizekben részletesen tárgyalja, s az elmúlt évi halhullás intő figyelmeztetés kell legyen, és ezen a téren minden kockázat vállalása vétkes könnyelműség lenne, hisz a vízügyi szervek minden erőfeszítése oda irányul, hogy a tó tisztaságát megóvja.

ad III. Ezekután a káros vízinövényzet irtásának egyetlen ésszerű és gazdaságos módja a biológiai beavatkozás.

Ez az élettani beavatkozás lehet alsóbbrendű mikro vagy makro vegetáció útján, vagy a megfelelő parazita kiválasztása, mely megoldásoknál azonban a számarányok korlátozása lehetetlen. Lehet végül fejlettebb organizmus, melynél a számarányok különleges felkészültségű apparátus nélkül kézben tarthatók, és vízfolyás biológiai egyensúlyát sem bontja meg károsan.

Ez a lehetőség adott a hínárevő halak betelepítésével. A hazánkban is honosítás alatt álló fehér amur nevű halfajta a legalkalmasabb erre a célra, amivel Bulgáriában is kedkázott háromszög a növényevő halak helyét mutatja a vizek életközösségében; jól érzékelhető, hogy velük a halállomány táplálékbázisa megnagyobbodik, és hogy az új halak egy olyan szinten helyezkednek el, ahonnét eddig a halászat nem nyert halhúst (X2).

Nézzük ezek után a halfajta tulajdonságait.

„A fehér amur a pontyfélék családjába tartozik, fő táplálékát ivadék korban a zooplankton szervezetek alkotják, majd folyamatosan áttér a növényi táplálékra; ezen belül főleg hínárnövényzettel él, de a keményszárú növények friss hajtásait is elfogyasztja. Növekedése gyors; 3 éves korára 2,5—3,0 kg, 8—10 éves korára 30—35 kg súlyú is lehet. Hazája az Amur és vízrendszere.”

Ennek a halfajtának még az is előnye, hogy nem csak a hínár leveleit, hanem a Főv. Állat- és Növénykertben végzett megfigyelések szerint a szárrészeket is megeszi, sőt a könynyen bomló növényi szerves anyagokat is feldolgozza, s ezzel a vízminőség javulását is elősegíti. Megszabadítja a mellékíztől. Ez a szempont is elsőrendű, különösen a tó déli partján, ahol a vízellátás bővítésének egyetlen megoldása a felszíni vízkivételi művek útján történhet.

A Balaton jelenleg is hazánk legtisztább vize, amit a vízügyi szervek külön apparátussal védenek a szennyeződéstől.

Mindent összevetve, a fehér amur betelepítése a Balatonba hatalmas népgazdasági eredményt hozna, ami elsősorban műszaki, másodsorban halgazdálkodási szempontból előnyös, hisz teljesen kihasználatlan táplálékszintről hasznosít, sőt pontynak sokkal kedvezőbb körülményeket biztosít. S ezzel maga a honosító felelt a halászati körök első ellenvetésére, mely szerint a növényevő halak tönkreteszik, kipusztítják a vízinövényzetet és az ahhoz kapcsolódó makróvegetációt, és így egyéb haszonhalak életlehetőségeit.

Második ellenvetés a túlszaporodás kérdése, amit több oldalról kell megközelíteni.

Először is egyáltalán nincs tisztázva a természetes szaporodás kérdése és csak feltevés, hogy a hazai vizek közül a Balatonban talán megfelelő körülményeket talál. (Vízhőmérséklet, ivóhely stb.) Az eddigi vélemények szerint ennek kevés a valószínűsége. De ha igen:

A halászati szakkörök szerint jó hálós és sporthal.

1. Tehát a nagyüzemi halászat és a sporthorgászat méret- és súlymegkötés nélkül;

2. A ragadozók számarányának nö-2. ábra. Fehér amurhal (Ctenophary ngodon idella CUV Sz VAL.); BERY nyomán

184