Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-12-01 / 6. szám
Tolna megye az ország kisebb megyéi közé tartozik. Az ország területének 3,9, lakosságának 2,7 százalékát teszi ki. Domborzati, vízrajzi és éghajlati szempontból igen változatos. A kevés ipari létesítmény, a kedvező talaj, éghajlati, elfogadható domborzati és a vízrajzi viszonyok a megyének elsősorban mezőgazdasági jelleget adnak. A mezőgazdaság átszervezése óta a nagyüzemi mezőgazdaság tökéletesítése, belterjes irányú fejlesztése a legfőbb feladat. Ez megkívánja a biztonságos termelés lehetőségeit mind az esős, árvízveszélyes, mind az aszályos években. Ezért fejleszteni kell az árvízvédelmi műveket, szabályozni és állandóan fenntartani a kisvízfolyásokat és a belvízi csatornákat, valamint ki kell építeni a lecsapoló hálózatot. A nagyobb hozam elérése érdekében öntözőtelepeket és halastavakat kell létesíteni. A talajerózió elleni védelmet az eddiginél nagyobb méretűvé kell tenni. Fokozni kell végül a városi és községi települések, valamint a növekvő ipar megfelelő vízellátását. A fentiek kielégítésére a megye területén megvan a megfelelő természeti adottság és a műszaki feltételek is biztosítottak. A megye keleti határa a Duna, míg vízrendszerének gerince a területét átszelő Sió, amelybe ömlik az összes jelentős kisvízfolyás (Kapos, Donát patak, Völgységi patak, Nádor csatorna stb.). A megye vízgazdálkodásában jelentős helyet foglal el az árvízvédelem. Az árvízvédelmünk jelenlegi helyzete a következőképpen néz ki. Elsőrendű védvonalaink hossza 187 km. amelyből a dunai védvonal 63 km, míg a többi a Sió, a Nádor és a Völgységi patak mellett van. A dunai védvonal (a szekszárd—bátai, a bogyiszlói és a paks—faddi) 42 301, míg a Sió és a Nádor töltései 6800 hektár nagyságú mezőgazdaságilag hasznoIregszemcsei halastó-fürt sított területet védenek. A nyári gátak hossza meghaladja az 51 km-t, amelyek kisebb víz esetén több mint 6531 hektárt védenek az árvíztől. A megye árvízvédelmi helyzetét nem volna helyes lebecsülni. A rendkívül hosszú ideig tartó és magas 1965. évi nyári árvíznek az a tapasztalata, hogy elsőrendű védvonalainkkal eredményesen tudtunk védekezni. Ezért a nagy társadalmi összefogáson és segítségen túl külön elismerés illeti meg a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetőit1, dolgozóit. Szerintem példás az az összehangoltság és együttműködés ami a Vízügyi Igazgatóság, az állami és társadalmi szervek és szervezetek között létrejött. A Vízügyi Igazgatóság vezetőinek munkáját különösen a műszaki irányítás precizitásáért, a külső védelmi szolgálat következetes ellenőrzéséért igen sokra becsültük. Az eredményes védekezés ellenére sem megnyugtató azonban a megye árvízvédelmi helyzete. Nagy áldozat és emberfeletti küzdelem árán lehetett csak megvédeni a területet az árvíztől. Jövőre nézve súlyos mulasztás lenne figyelmen kívül hagyni, hogy egyes töltésszakaszok anyaga rossz, és az árvizek magasságának állandóan emelkedő irányzata miatt a gát magassági mérete is alacsony. Feltétlenül szükséges a rossz töltésszakaszok kicserélése és gátjaink magasítása, a töltéseken lebonyolítódó védekezést nehezítő keskeny koronaszélességek növelése, és kitérők építése. Ezek a munkák már az árvízveszély idején elkezdődtek, és azóta is folynak. Ezekre a harmadik ötéves terv is jelentős beruházást tervez. Nagyon jelentős közülük a Sió-árvízkapu megépítése, amivel nemcsak a dunai elsőrendű védvonalak által védett öblözet árvízi biztonságát növeli, hanem ezzel lerövidül a dunai árvizek behatásának kitett védvonalak hossza, lényegesen egyszerűbb lesz a Sió menti árvízvédelem, és megoldódik a Sió alsó szakaszának állandó hajózhatósága is. Lehetővé válik Bogyiszló határában és a Sárközben a gravitációs öntözés megvalósítása, segít megoldani a Balaton vízszabályozását, mert az alacsony dunai vízálláskor a Balatonból lényegesen kevesebb vizet kell majd lebocsátani. A dunai töltésszakaszok biztonságossá tétele, a Sió-árvízkapu megépítése után feltétlenül szükséges a Sió és a Nádor-csatorna végleges töltéseinek kiépítése. A jelenlegi töltések rendkívül gyenge műszaki állapotban vannak, csak a rendezés során kirakott földanyag elterítéséből állnak, anyaguk nem megfelelő, tömítésük nem történt meg, és még a legszükségesebb padkával sem rendelkeznek.
