Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-12-01 / 6. szám
állomány korszerűsítésére, a komplex gépláncok kialakítására, különösen a szállítóeszköz-állomány növelésére és a talajtömörítéshez szükséges gépek fokozottabb alkalmazására törekszünk. Az építőipar iparosítása megköveteli az építésszervezés színvonalának jelentős fejlesztését, nagyobb építési helyeken a szalagszerű építés bevezetését is. A vízépítésben, ahol erre lehetőség van, törekedni kell a munkák szerelőipari jellegének kifejlesztésére, ami megköveteli a betonelőregyártás fokozását, a betonelemek választékának bővítését, az előregyártás technológiájának tökéletesítését. Célul tűztük ki, hogy a vízépítésben alkalmazott összes betonmennyiséghez viszonyítva az előregyártott elemek részaránya 27 %-ról 40 %-ra növekedjék. A folyószabályozás legfontosabb anyaga, a terméskő termelésének és szállításának korszerűsítése érdekében a vízügyi szolgálat kezelésében levő dunabogdányi és tokaji kőbányák műszaki fejlesztése, a kő hajóba rakásának, kirakásának és a kőanyag beépítésének fokozott gépesítése a következő évek központi jelentőségű, sürgős megoldásra váró feladata. A földmunkák jobb hatásfokú, gazdaságosabb kivitelezése érdekében a hidromechanizációs technológiát széles körben, tömegméretekben kell alkalmazni. Ennek érdekében több korszerű szívó-nyornó úszókotró beszerzését tervezzük. A hidromechanizációs technológiát a nagyobb belvízlevezető és öntözőcsatornák karbantartási munkáinál is bevezetjük. A talajréselési technológiát továbbfejlesztjük és ezt a korszerű és gazdaságos eljárást a munkatér körülzáráson kívül az árvízvédelmi töltések alatti szivárgást csökkentő szigetelőfüggönyök építésére és más vízzáró szerkezeteknél is felhasználjuk. Az előirányzott nagyszabású vízellátási, csatornázási, szennyvíztisztítási építési program megvalósításához a megfelelő építési kapacitásról, a szükséges gépek és berendezések gyártásáról is gondoskodni kell. A vízművek és szennyvíztisztító telepek komplex építését tűztük ki célul oly módon, hogy az építési munkákon kívül a technológiai szerelést is a vízépítési kivitelező szervek végezzék. Ennek megfelelően a vízépítőipar tevékenységi körén belül lényegesen nő a vízellátási és csatornázási munkák szerepe. A műszaki fejlesztés feladatai között is mind nagyobb a jelentősége a vízellátással és csatornázással összefüggő technológiai folyamatoknak. Különösen kiemelkednek ezek közül a következők: az ivóvíz-előkészítés korszerű módszereinek kialakítása, a felszíni vizek íz- és szaghatásainak kiküszöbölése, az ozonizáló berendezések gyártása és alkalmazása, a hengeres víztorony törzs csúszózsaluval történő építésének tökéletesítése, a kútfúró és víztermelési technológiák továbbfejlesztése, a szenynyezett vizek tisztítása, kis, házi szennyvíztisztító berendezések és egyedi tervezésű telepek egyes részeinek tipizálása, a csatornatisztítás gépesítése. A VlZGAZDÄLKODÄS ÉS AZ ÚJ GAZDASÁGI mechanizmus Tisztelt Értekezlet! Szeretnék említést tenni arról, hogy milyen összefüggés vázolható fel az új gazdasági mechanizmus irányelvei és a vízgazdálkodás célkitűzései között. A gazdasági reform vezérgondolata az áru- és pénzviszonyok szerepének növelése, hatékony összekapcsolása a népgazdasági tervezéssel és a vállalati önállóság lényeges fokozása. A vízgazdálkodás fogalmát általában a következőképpen definiálhatjuk: a természetes vízviszonyok és a társadalom vízszükséglete közötti népgazdaságilag optimális összhang biztosítása érdekében a víz természetes körforgásának céltudatos befolyásolása egy meghatározott térségen belül. Szokásos a vízgazdálkodás fogalmának meghatározására a következő definíció alkalmazása is: a vízgazdálkodás a víz és a társadalom kölcsönös kapcsolatának tervszerű szabályozására irányuló tevékenység, amely fő feladatának tekinti a társadalom víz iránti igénye és a természetes hidrológiai adottságok közötti eltéréseknek gazdaságilag és műszakilag optimális kiegyenlítését egy meghatározott térségen belül. A vízgazdálkodásnak bármilyen fogalmi meghatározását fogadjuk is el, kétségtelen, hogy ez egyfelől a természet vízháztartásával, másfelől a társadalmigazdasági viszonyokkal, a társadalmi termelési, elosztási és fogyasztási folyamatokkal áll összefüggésben. A vízgazdálkodás érdekében végzett tevékenységet vízgazdálkodási munkafolyamatnak tekintjük és amikor ezt a munkafolyamatot végezzük, termelőtevékenységet folytatunk. Amikor ugyanis kivonjuk a vizet a természetből, ez a tevékenység közgazdasági jellegét tekintve, rokon természetű a kitermelő iparban folytatott tevékenységgel. Amikor pedig a természetből kinyert vizet a termelő fogyasztásra, vagy a személyes fogyasztásra alkalmassá tesszük, a feldolgozó ipari tevékenységgel rokon természetű tevékenységet folytatunk. A vízgazdálkodás tehát a társadalmi újratermelési folyamatban az anyagi termelés szférájába tartozik. Ezért nyilvánvaló, hogy a vízgazdálkodás területén is érvényesülnie kell az értéktörvénynek. Ha a víz valamely térségben újratermelhető, értékét a víz újraelőállításához szükséges munkamennyiség határozza meg. Természetesen a vízigény és a víztermelés térbeli és időbeli differenciáltságának hatása van az értékre. Köztudott, hogy a vízdíj ma nem fedezi a viz előállításának költségeit. Ennek szemléltetésére megemlítem, hogy a fővárosban a víz termelésének önköltsége köbméterenként 90 fillér. A lakossági vízdíj ugyanakkor köbméterenként csak 56 fillér, az ipari vízdíj pedig 78 fillér. Nyilvánvaló, ilyen vízdíjak mellett az iparnak érdeke, hogy saját víztermelő berendezést ne létesítsen és minél nagyobb mértékben használja fel a lakosság céljára létesített közművek által termelt vizet. A víztermelés önköltsége országos átlagban kb. 1,25 Ft/m3, a vízdíjak országos átlaga pedig 0,97 Ft/m3. Bonyolítja a helyzetet, sok felesleges és költséges adminisztrációt okoz, hogy 73 különféle vízdíj van érvényben. A tényleges társadalmi ráfordításoknak tükröződniük kell a víz árában, a víz díjában is. A bonyolult adminisztrációt igénylő eltérő vízdíjtarifák helyett a vízbeszerzés feltételeinek megfelelően legfeljebb 4—5 területi kategória szerinti regionális vízdíjat célszerű életbe léptetni. Lehetséges azonban, hogy a vizsgálatok az országosan egységes vízdíj bevezetését támasztják alá, a területenként eltérő önköltségeknek központi kiegyenlítése mellett. Arra törekszünk, hogy szélesítsük a vízgazdálkodási célra közvetlenül felhasználható anyagi forrásokat, a Vízügyi Alap bevételeit és ezzel elősegítsük az önfinanszírozás elvének nagyobb mértékű megvalósítását a vízgazdálkodásban. A vállalati gazdálkodás körét bővíteni kell a vízgaz169
