Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-12-01 / 6. szám
dálkodásban is. Itt ugyanis jelenleg túlsúlyban van a költségvetési gazdálkodás és ez sok esetben nem indokolt. A főhatóság elvi irányító szerepét növelve a hatásköröket nagyobb mértékben decentralizáljuk a vízügyi igazgatóságokra és vállalatokra. A termelőszervek és a termelést irányító szervezetek széles körű gazdálkodási és igazgatási önállóságát kell kialakítani és a termelés operatív irányításának feladatait — az egységes vízügyi szervezeten belül — külön kell választani a hatósági feladatoktól. Az új gazdasági mechanizmusnak megfelelően a ráfordítások és a várható tényleges hozamok értékelésére, a tényleges társadalmi ráfordításokat tükröző árakat számba vevő gazdaságossági számítási metodikát kell kidolgozni. Világosan el kell határolni, hogy milyen vízgazdálkodási beruházások valósuljanak meg központi költségvetésből, melyek a vállalatok saját alapjaiból és melyek bankhitelből. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai mindinkább kiterjednek a külkereskedelemre is. Számos országgal alakult ki nemcsak szellemi export jellegű külkereskedelmi kapcsolat, hanem egyes vízgépészeti termékeink — így a törpevízmű gépházak, víztisztító berendezések, hidroglobuszok, az úszó szivattyúművek — egyre keresettebbek külföldön is. A vízgazdálkodással összefüggő külkereskedelmi tevékenységben is érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a termelés és a piac közötti kapcsolat minél közvetlenebb legyen és a felesleges közbenső szervezeti lépcsők fokozatosan kiiktatódjanak. A vállalati monopóliumot, a gazdasági mechanizmus nem zárja ki, de lényegesen korlátozza és a feltétlenül szükséges, népgazdaságilag indokolt mértékre szűkíti. Ez természetszerűleg következik abból az elvből, hogy az új gazdasági mechanizmusban, jóllehet államilag irányított, de mégis piaci mechanizmust érvényesítünk, ami pedig feltételezi a versenyt. A vállalatok tevékenységi körének kialakításánál nem lehet az eddigi szűk profilelhatárolást alkalmazni, hanem csak az alaptevékenységet célszerű megállapítani és az ehhez gazdaságosan társítható kiegészítő tevékenységekre széles körű lehetőséget kell biztosítani. A gazdaságosság határain belül, általában a vállalatok tevékenységi körének vertikalitására kell törekedni. Az állami beavatkozást és szabályozást természetesen az új gazdaságirányítási rendszer körülményei között sem lehet kizárni. Ezt a vízgazdálkodás sajátosságaira, sokoldalú természeti és népgazdasági összefüggéseire tekintettel, különösen a vízgazdálkodás egyes ágazataiban (ivó- és ipari vízellátás, csatornázás, vizek kártételeinek elhárítása, nagy népgazdasági jelentőségű beruházások) nemcsak fenn kell tartani, de erősíteni kell. A közvetlen állami szabályozásnak, a vízgazdálkodás területi koordinációjának azonban mindinkább a területi vízügyi szervek, a vízügyi igazgatóságok és nem az országos hatáskörő szervek útján kell megvalósulnia. A helyi vízügyi feladatok további társadalmasítása, a helyi anyagi erőforrások nagyobb mértékű bevonása érdekében fejlesztjük a vízgazdálkodási társulatokat. A társulatok a gyakorlatban beigazolták alkalmasságukat, eredményesen egyesítik az állami irányítást az érdekeltek öntevékenységével a kisebb vízrendezési, vízhasznosítási feladatok megvalósításában és a falvak vízellátásának megoldásában. Bővítjük a társulatok tevékenységi körét és önkormányzatát, létrehozzuk a társulatok területi és országos választmányát. Az új gazdasági mechanizmusban a szocialista tervgazdálkodás az áru- és pénzviszonyok következetesebb alkalmazásával összhangban valósul meg és ennek számos következménye lesz a vízgazdálkodásban is. Folyamatban van egy átfogó tanulmány kidolgozása a vízgazdálkodás helyéről és szerepéről az új gazdaságirányítás rendszerében. A kidolgozott irányelveket — melyeknek bevezetésére 1968. január 1-ével kerül sor, amikor az egész népgazdaságban az átfogó reform, az összehangolt gazdasági intézkedések rendszere életbe lép — a Hidrológiai Társaság keretében is ismertetjük. Tisztelt Évzáró Ülés! A vízgazdálkodás nagyarányú, méreteiben és népgazdasági kihatásaiban is minden korábbit túlszárnyaló, nagyszerű célkitűzései állnak előttünk. Míg korábban a vízgazdálkodás egyes ágai egyenetlenül fejlődtek, a következő tervidőszakban a vízgazdálkodásnak szinte valamennyi ága a népgazdaság általános fejlődésével összhangban, tervszerűbben és arányosabban fejlődik. Egyedül a vízerőhasznosításban nem lesz számottevő előrehaladás, csupán a Kiskörei Vízlépcső vízerőtelepének építése indul meg. Itt azonban a csőturbinák alkalmazásával a műszaki megoldást tekintve, hazai viszonylatban úttörő jelentőségű haladás következik be. Munkánkban eddig is arra törekedtünk, hogy a vízgazdálkodás nagy hagyományait, elődeink úttörő munkáját összekapcsoljuk a műszaki haladással, új utak, korszerű megoldások keresésével. Az 50 éves múltra visszatekintő Hidrológiai Társaság mindenkor aktív támogatója volt hagyományaink ápolásának és ugyanakkor élenjáró szerépet töltött be az új iránti fogékonyság felébresztésében, széles körű, termékeny, társadalmi tevékenység szervezésében a vízgazdálkodás területén tevékenykedő kutatók, mérnökök, orvosok, biológusok és technikusok körében. Az évzáró ülést is felhasználom arra, hogy köszönetét mondjak a Hidrológiai Társaság vezetőinek és tagjainak a vízgazdálkodás fejlesztése érdekében végzett lelkes, hozzáértő, eredményes munkásságukért. Kérem, támogassák a továbbiakban is a Kormánynak, az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak azt a célkitűzését, hogy a vízgazdálkodásra fordított jelentős anyagi eszközök minél jobb műszaki és gazdasági hatékonysággal hasznosuljanak a népgazdaság javára, s ez úton a vízgazdálkodás korszerű fejlődése hozzájáruljon gazdaságpolitikai céljaink megvalósításához, a termelőerők gyorsabb ütemű fejlődéséhez, a népjólét emelkedéséhez. 170
